Döcög a biztos kezdet program
A biztos kezdet gyerekházprojekt európai pénzekből indult el, de azzal a szándékkal, hogy finanszírozását hosszú távon a magyar költségvetés fogja finanszírozni. Ma több mint ötven ház működik szerte az országban, néhány kivétellel az uniós finanszírozásuk legkésőbb idén tavasszal befejeződött. A kormány éppen ezért a márciusi határidőt jelölte meg a költségvetési törvényben a házak hosszú távú működéséhez szükséges rendelet megalkotására.
A Gyerekesély Egyesület július végén ennek a jogszabálynak a hiányát kérte számon a minisztériumon, hiszen számos ház a hónapok óta tartó bizonytalan körülmények miatt kénytelen volt munkatársakat elbocsátani, és képtelen volt a szolgáltatáshoz elengedhetetlenül szükséges napi nyitva tartást biztosítani. A minisztériumi rendelet végül a márciusi határidőt túllépve, augusztus 13-án jelent meg. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának társadalmi felzárkózásért felelős államtitkársága a késést azzal indokolta, hogy nagy odafigyelést és tervezést igényelt a program uniós kasszáról hazai forrásra történő átállítása. „Ebben az esetben a szokásos, már »hagyományokkal« rendelkező jogszabályi egyeztetésnél is hosszabb idő volt szükséges a véglegesítéshez, hiszen a merőben új, igazán innovatív és hiánypótló támogatás alapjait teremtjük meg a rendelettel” – olvasható a tárca válaszában.
Ám a jogszabály megjelenése még mindig nem nyújt biztonságot a házak további kiszámítható működéséhez. Noha szeptembertől december végéig rendezi a működésüket, konkrétumok szintjén hiányzik az a kormányzati elköteleződés, amely január elsejétől kétséget kizáróan biztosítaná a folytatást. A jövő évi költségvetésben ugyan már szerepelnek tervek, azonban a gyerekházak szolgáltatásaihoz még mindig nem alkottak törvényi hátteret. Márpedig ez a kulcsa a program kiszámítható folytatásának. A feladatot a költségvetési törvény az önkormányzatokhoz delegálta, azok pedig – az államosítás miatt változó szerepeik és a bizonytalan költségvetési helyzetük miatt – egyelőre ódzkodnak olyan szolgáltatást bevállalni, amelynek finanszírozása nincs törvényben előírva. A gyerekház-szolgáltatás akkor tud igazán hatékony lenni, ha helyben bizalom alakul ki a házban dolgozó szakemberek felé. Ezt a szakmaiságot ássa alá a folyamatos bizonytalanság.
Darvas Ágnes szociológus, a Gyerekesély Közhasznú Egyesület elnöke azt mondja, valóban nem volt még olyan, hogy egy uniós projekt hazai forrásokra áll át, azonban ez nem magyarázza a késlekedést, és azt sem, hogy még mindig nincs kiszámítható finanszírozást biztosító elköteleződés. – 2003-ban már terveztük a gyerekházprogramot, 2004-ben pedig megnyíltak az első házak. Nem tartunk a kezdeteknél, kilenc év még a szociálpolitikában sem számít kezdetnek – utal a szakember arra, hogy a minisztérium a nehézségeket a tervezéssel magyarázza. Azoknak a hónapoknak a finanszírozását, amelyeket a rendelet hiányában még nem állt a költségvetés és már nem biztosított az unió, a házakat fenntartó szervezetek – önkormányzatok, civil szervezetek, egyházak – megpróbálták valahogy kinyögni.
A gyerekházak működése elválaszthatatlan attól a hosszú távú nemzeti stratégiától, amelyet a parlament 2007-ben egyhangúlag szavazott meg a ma kormányon lévő Fidesszel együtt, és amelynek célja, hogy a gyerekszegénységet kormányokon átívelően jelentősen mérsékelni lehessen. A házak olyan településeken nyitottak ki, ahol a mélyszegénység, a tartós és kilátástalan munkanélküliség nagy, gyakran óvoda sincs. A betérő családok gyerekei már kisbabakortól játszhatnak, csoportfoglalkozásokon vehetnek részt, ha igény van rá, pedagógus fejleszti őket. Ez a kora gyerekkorban elérhető szolgáltatás nagyban elősegíti a későbbi iskolai sikereket, megelőzi a kudarcokat. A szülők a házban tanácsadáson vehetnek részt, emellett szociális munkások segítik őket abban, hogy az elérhető szociális és egészségügyi szolgáltatásokat valóban megkaphassák.