A közteherviselés magyar változatának európai elfogadtatása mellett a közigazgatási rendszer átalakítása állítja kihívás elé a kormányt az előttünk álló politikai szezonban. Megbízható forrásaink szerint a kabinet készül arra, hogy a kormánypárti parlamenti frakcióban nagy számban ülő polgármester képviselők körében mostanra „esik le a tantusz”, vagyis ősszel állhat össze a kép számukra, hogy az önkormányzati rendszerben végrehajtott feladatátadások (és az ezzel járó forrásmegvonások) milyen mértékben korlátozzák a mozgásterüket. 

Az őszi parlamenti ülésszakon jelenhetnek meg azok az ágazati törvénymódosítások, amelyek az új önkormányzati törvény szabta irányba illeszkedően véglegesítik az állam, illetve a járások meghatározó szerepét azokon a területeken, ahol eddig az önkormányzatok koordinálták a folyamatokat. Ez természetesen érinti az oktatást, az egészségügyet, de ide kell sorolni a szociális ellátásokat is. Ezt a csatát belföldön kell megnyernie a kormánynak, de több olyan kemény ütközetre van kilátás, amelyet a határon túl kell sikerre vinnie. Ezek között kiemelendő Orbán Viktor nagyköveti értekezleten elmondott beszédében említett közteherviselés, melyet évek óta formál a kormány. Forrásaink úgy bontották ki a miniszterelnök által ez ügyben tegnap elmondottakat, hogy tekintettel a társadalom tűrőképességének határára, kizárt, hogy olyan politikát folytasson a kormány, amely a lakosságra nyomja át a teherviselés súlyát.

Ebből nem hajlandók engedni a Nemzetközi Valutaalap nyomására sem, vagyis arról szó sem lehet, hogy visszavágják a nyugdíjakat, a szociális kiadásokat, vagy a munkára rakodó adóterheken változtassanak, növeljék az szja szerepét. Az IMF ezt tartaná célszerűnek, de a kormány – mondta a kabinet ügyeire rálátó nyilatkozónk – ezen a téren nem lép vissza. Már csak azért sem, mert belső kutatásaik azt mutatják, hogy nagyon törékennyé vált a társadalmi stabilitás, s mindenáron el akarják kerülni a görög és a spanyol példákat, ahol utcai zavargásokon adnak hangot elégedetlenségüknek az emberek. Figyelembe véve a magyar társadalmi viszonyokat, az etnikai feszültségeket, ennél rosszabb forgatókönyvek is megvalósulhatnak, ha az elégedetlenség kezelhetetlen méretűvé dagad, ezért sem hajlandó a kormány megszorítás jellegű intézkedéseket tenni.

Ez azt is jelenti, hogy a pénzügyi világ megadóztatása – ahogy forrásunk fogalmazott, amíg ez a kormány van hatalmon – markáns részét képezi a mindenkori közteherviselési rendszernek. Vagyis megmarad az állandó feszültségforrás az Európai Unió és Magyarország között – látják tisztán kormányzati körökben, hozzátéve, hogy az egyik legnagyobb erőpróba a tranzakciós illeték bevezetése és megőrzése lesz, ami ellen komoly erők mozdultak meg Európában, s ez hatással lesz a folyamatban lévő hiteltárgyalásokra is.

– Nem az IMF, hanem az Európai Bizottság meggyőzése igényel nagyobb erőfeszítést – mondja forrásunk, aki szerint koránt sincs eldöntve, hogy az MNB végül fizet vagy nem fizet ilyen közterhet. (Cséfalvay Zoltán, az NGM államtitkára egy tegnapi interjúban nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a jegybank végül nem fizet.) Nyilatkozónk utalt rá, hogy a kormány akkor sem esik kétségbe, ha az unió kötelezettségszegési eljárást indít emiatt Magyarország ellen. „Ha a kormány úgy dönt, hogy a jegybanki műveletekre is kiveti az illetéket, akkor ez az irányadó, s egyébként is volt már példa arra más uniós tagországban, hogy az eljárás ellenére megvalósították azt, amit akartak” – közölte.

Azt a kétkedést sem értik kormányzati körökben, hogy a tranzakciós illetékből befolyhat-e a betervezett több mint százmilliárd forint az államkincstáron keresztül. „Ez gond nélkül teljesülhet, hiszen a kormány határozza meg, hogy mekkora összeget emel le illetékként az átfolyó tételeken – mondja nyilatkozónk. – Bizonyos utalások, mint a nyugdíj, mentesülnek az illeték alól, de az önkormányzati finanszírozás, illetve a közszféra kifizetése nem. Utóbbi esetben tehát a fizetés egy töredéke tranzakciós illetékként bent marad az állam kasszájában” – ismerte el forrásunk.