Fővárosi kikötőcsata a Lánchíd lábánál
Hat évvel ezelőtt Meggyes Tamás (Fidesz) esztergomi polgármester – jelenleg országgyűlési képviselő – megneszelte, hogy a pápalátogatás idejére ideiglenes és ingyenes kikötőhasználatot kapott Mahart utódcége, a Mahart PassNave (MP) Kft. szép summát szed be utazási irodáktól a kikötési lehetőségért.
A város is részesülni szeretett volna a haszonból. A cég nem engedett. Válaszul a polgármester életre hívta az Esztergom Port Kft.-t, amelybe a fővárosi kishajózásban érdekelt Varga István cége is beszállt. A város első lépésként a polgároktól érkezett panaszok, illetve gondatlan üzemeltetés – például szemetelés és zaj – okán visszavonta a Mahart PassNave part- és kikötőhasználati engedélyét. A határozatot a cég megfellebbezte. Az önkormányzat erre megpróbálta elbontatni a cég úszóműveit. A kikötőcsata két évig húzódott, végül Meggyes Tamás kiegyezett a MP Kft.-vel és közösen létrehozták az Esztergom-Mahart Kft-t. Azóta is ők használják az esztergomi kikötőt.
A budapesti Lánchíd melletti kikötők használati engedélyének idei visszavonásával Varga István másodszor is veszített. Ezúttal csaknem tíz év munkáját és úgy félmilliárd forint befektetést.
– 2003-ban építettük ki az első két kikötőt a budai oldalon. Hosszú távra terveztünk, ezért együttműködést kezdeményeztünk a budavári önkormányzattal. Hat éve írtuk alá a stratégiai megállapodást Nagy Gábor Tamás polgármesterrel. A dokumentum szerint a cég „úszóműves kikötői megfelelnek a hosszú távú idegenforgalmi elképzeléseknek”. Az elmúlt években hat kikötőt építettünk ki buszparkolóval, lámpás gyalogátkelőhellyel, nagy kapacitású vízellátó rendszerrel, amellyel a hajókat töltik. Ez utóbbi önmagában 40 milliójába került a cégnek. Szezononként százezer turistát hoztunk Budapestre a külföldi hajótársaságok révén. A polgármesterrel kötött háttér-megállapodás alapján a vendégek többségét felvittük a Várba, hogy ott napi 100-180 eurót költsenek. Minden simán ment, így érthető a meglepetésünk, amikor idén januárban kézhez kaptuk a kerületi önkormányzat határozatát, amelyben elutasította a kikötőkre vonatkozó területfoglalási engedély-kérelmünket – magyarázza Varga István, a Magyar Kikötő Zrt. vezérigazgatója.
– Évek óta folyamatosan kaptuk a lakossági bejelentéseket a kikötőkbe érkező hajók okozta zaj, a széthordott szemét és az utasokat a hajóra szállító buszok balesetveszélyes közlekedése miatt. Visszatérő témája volt ez a lakossági fórumoknak és a közmeghallgatásoknak is. Minderről a céget is értesítettük, így a lakossági panaszokról volt tudomásuk – mondja Blázsovics Lívia, a budavári önkormányzat sajtóreferense, aki közölte: a cég évente és kikötőnként 500 ezer forintot fizetett a területhasználatért cserébe. A társaság közterülethasználati engedélye egyébként tavaly decemberben járt le, az önkormányzat pedig a lakossági panaszokra tekintettel nem adta meg a hozzájárulást, amelynek hiányában a Nemzeti Közlekedési Hatóság visszavonta az engedélyt. Az erről szóló döntéstmár januárban, tehát jóval a szezon kezdete előtt megkapta a kikötő tulajdonosa. Fellebbezett, de az önkormányzat márciusban ismét elutasította a kérelmet. Blázsovics Lívia arra is felhívja a figyelmet, hogy az önkormányzat rendeletek alapján hoz határozatot, így az ügyfelek üzleti terveit és érdekeit nem veheti figyelembe. A cég egyébként a vízellátáshoz hasonlóan a szárazföldi áramellátást is megoldhatta volna, megszüntetve ezzel a hajók motorjainak folyamatos járatásával járó aggregátoros áramellátást. A panaszok többsége ugyanis a nagy zajra vonatkozott.
– Négy évvel ezelőtt megrendeltük az öt szállodahajó ellátását szolgáló elektromos hálózat terveit, amelyet szakhatóságként a kerület először engedélyezett, majd 2010 őszén a munka megkezdése előtt visszavont a Várkert Bazár előtti járda megépítése okán. Ekkor megrendeltük a módosított terveket, de később már ehhez sem járultak hozzá – tárja szét karját Varga István, aki szerint a januári döntés is késői volt. A nagy nemzetközi hajóstársaságok egy-két évre előre elkészítik a menetrendjüket és megkötik az ennek teljesítéséhez szükséges szerződéseket. A budai kikötőkbe érkezők hajók többsége jóval a januári kézbesítés előtt lefoglalta a helyét. A belvárosi kikötő nélkül maradt hajók most megpróbálnak a pesti oldalon sokadiknak kikötni. Így könnyen lehet, hogy a szállodahajók egy része jövőre már nem jön el Budapestig.
Varga István nem egészen érti, hogy ha pesti belvárosban lehet hajókikötő, akkor a budai oldalon miért nem. Ott is vannak lakóházak, sőt még villamos is jár a rakparton. De talán – veti fel a pórul járt cégvezető – nem is erről, hanem egyszerű piacszerzési akcióról van szó. A Magyar Kikötő Zrt. hat budai kikötőjének bezáratásával – tudomása szerint – a Mahart PassNave Kft. nyolc év után ismét monopolhelyzetbe került. A verseny szoros, a tét nagy. Budapest szállodahajó-forgalma évente 7-8 százalékkal növekszik, a fővárosba érkező turisták tíz százaléka –közel 250 ezer ember – ezekkel érkezik. Ráadásul a jól fizető, nyugateurópai nyugdíjasok. A kikötői vállalkozások évente mintegy 30-30 millió forintot fizetnek a fővárosnak, illetve a kerületeknek a parthasználatért, az államnak a mederhasználatért. S minden érintett a bevétel emelkedésével számol. Az már mellékkérdés, hogy ki szolgálja ki a növekvő igényeket.
