Arra a kérdésünkre, van-e ilyen szándék, vagy csupán az óhaját fogalmazta meg, azt válaszolta: a puszta óhajnál többről, szükségszerű és elkerülhetetlen folyamatról van szó, de konkrét cselekvési terv még nincs.

Bohóctüntetés – egységesen

A közszférában egyértelműen centralizációs törekvések tapasztalhatók – hangsúlyozta. A megyei kormányhivatalok létrehozásával egyetlen szervezeti egységbe kerültek a földhivatalok, a gyámhivatalok, az igazságügyi szolgálat, az élelmiszer-biztonsági és állat-egészségügyi vagy a közlekedési hatóság munkatársai. Jövőre pedig jönnek a járások, ami azt jelenti, hogy az összes okmányiroda állami irányítás alá kerül. Ebben a helyzetben Fehér szerint az egyes területeken működő szakszervezeteknek is dönteniük kell arról: mindenáron megőrzik-e a különállásukat, s egyenként lépnek-e fel, vagy képesek lesznek a jelenleginél szorosabb együttműködésre, ami akár az önállóság feladását is jelentheti. Az alapvető érdekek ugyanis közösek, hiszen a foglalkoztatottakra vonatkozó munkajogi szabályok hasonlók. Ha mégis az előbbi lehetőséget választják, előbb-utóbb kiderülhet, hogy nincs is kit képviselni – hangsúlyozta az érdekvédő –, ugyanakkor a tagsággal együtt a forrásaikat is elveszítik. „Egy marék száraz homok van a kezünkben, és minél jobban szorongatjuk, annál kevesebb marad belőle” – mondta az alelnök. A rendvédelem területén a taglétszám súlyos csökkenése már be is következett. Bárdos Judit, a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezetének (BRDSZ) főtitkára szerint ennek egyik legfontosabb oka, hogy a munkáltatóknak januártól az érdekképviseleti tagdíjakat már nem kell a fizetésből automatikusan levonniuk. Egyes tárcáknál erről sikerült megállapodni, de a BM – és az irányítása alá tartozó szervezetek – esetében ilyen megegyezés nem született. A szervezett munkavállalók száma, nagyrészt emiatt, a felére zsugorodott.

A szakszervezetek helyzetét az sem könnyíti, hogy új versenytárs jelent meg a színen: a rendészeti és a kormány-tisztviselői kar. Ezek alapvetően szakmai érdek-képviseleti szervezetek, és nem is tekintik konkurenciának őket, de ez a körülmény is az egység létrehozását indokolja – véli Fehér József. A munkáltatói oldal ráadásul könnyen arra a következtetésre juthat, hogy ezután nem tárgyal tucatnyi vagy esetleg még több szakszervezettel, és ez szerinte szintén az eddigi rendszer újragondolását követeli meg.

A taglétszám fogyatkozása a tagdíjakból befolyó bevétel csökkenéséhez vezet, ráadásul a szakszervezetek működési feltételei is romlanak, mert a közszférában az új szabályozás miatt nem kapnak ingyen irodát és telefont, s az állam – miután jelentősen változtak az érdekképviseletet megillető munkaidő-kedvezmény szabályai – nem fizeti tovább a főállású, tehát függetlenített érdek-képviseleti vezetők bérét sem. Anyagi megfontolások tehát ugyancsak az összefogásra ösztönöznek.

A SZEF alelnöke úgy gondolja, a következő néhány esztendő „vizsgamunkája” lesz, hogy sikerül-e az egység megteremtése, bár ezt maga is szinte a lehetetlennel határos feladatnak tartja. Vállalja ugyanakkor annak kockázatát, hogy az álláspontját sokan visszautasítják, bár az egyesülés ma már szerinte a szakszervezeti vezetők számára sem egzisztenciális kérdés, hiszen alig van függetlenített tisztségviselő.

Bárdos Judit szkeptikusabb, mert a BDRSZ-nek volt már egy kudarca: még 2004-ben egyesült a határőr szakszervezettel, és akkor egy 22 ezres szervezet jött létre. Két év múlva azonban a határőrök kiléptek, a „próbajáték” tehát sikertelen volt. Azt azonban maga sem vitatja, hogy a gazdasági kényszer előbb-utóbb egyesülési folyamatot indíthat el. Ugyanakkor a rendvédelem területén működő szakszervezetek négy, a rendőrségi érdekképviseletek pedig három konföderáció tagjai – sorolja tovább a nehézségeket Bárdos Judit. Szerinte ez is jelzi, hogy mennyire megosztott a rendszer. Ebben a helyzetben maga inkább arra lát esélyt, hogy az önállóságról először a kisebb, kedvezőtlen feltételek mellett működő helyi szervezetek mondhatnak le, de ez a tagságon is múlik.