A fejlesztő egyelőre titkolózik, a főváros viszont hárít
S ezúttal aligha várnak éveket. Az ingatlan közös tulajdonlása a fővárosi önkormányzat és a Veres Projekt 2007 Kft. számára is hátrányos. Az előbbi szabadulna a fenntartási költségektől és a kárfelelősségtől, utóbbi pedig építkezne. Az ingatlan telekmegosztási engedélye jövő májusban hatályát veszti.
Az 1882-ben épült gimnázium – akkor a Közgazdaságtudományi Egyetem szakkollégiumaként működő – eredeti főépületének esetleges eladásáról, illetve az intézmény elköltöztetéséről évek óta beszélnek. A szóbeszéd alapját az osztatlan közös tulajdon egy részének eladása adja. Ráadásul tulajdonrészek a valóságban egymás alá-fölé nyúlnak az épületben. Az ingatlanfejlesztő cég pedig így képtelen hasznosítani a saját részét. S egyre türelmetlenebb. A bonyolult helyzetet a furcsa értékesítés idézte elő.
Az állami tulajdonban lévő, korábban a Corvinus Egyetem által használt, műszakilag külön álló épületszárny értékesítéséről 2006 decemberében kötött szerződést a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. jogelődjével a Kincstári Vagyoni Igazgatósággal (KVI). A 4439/10000 állami tulajdonrész értékesítésére nyilvános pályázatot hirdettek. A dokumentációt kilenc érdeklődő vásárolta meg, de végül csak a K-IMMO Ingatlanforgalmazó Kft. adott be ajánlatot. Ő nyert. Az adásvételi szerződést 2007. november 6-án kötötték meg. A cég 673 millió forintot fizetett az összesen 4361 négyzetméteres ingatlanegyüttes 1506 négyzetméteréért. Az épület azóta is osztatlan közös tulajdon. Ezt tükrözte a nyomott piaci ár. A befektető szinte rögtön kérte az ingatlan megosztását, de csak egy használati megállapodás íródott.
Néhány hónappal később a K-IMMOKft. átadta szerzeményét a Veres Projekt 2007 Kft.-nek, amelynek az egyik alapítója. A Veres tulajdonosai között egyébként több ismert ingatlanpiaci, építőipari szereplőt is fellelhetünk. Így például a belvárosban több ingatlant – köztük a Mahart Vigadó melletti székházát – is felvásárló ír befektetői csoportot vezető Robert Michael Burgess, valamint a kőröshegyi viadukt és a 4-es metró építéstörténetéből ismert Apáthy Endre családi érdekeltségi körébe tartozó Recontra Kft., illetve a Marshall-szigeteken bejegyzett Sands Group. (Egykoron még a Fashion Streetről Csipak Péter korábbi Laurus Investment cége is tiszteletét tette itt. Mire gyűltek vajh ennyien össze?)
A Veres Projekt Kft. mindenesetre 2008-ban részleges bontási és elvi építésiengedély-kérelmet nyújtott be az illetékes V. kerülethez, ám a bontást a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) állásfoglalása alapján elutasították. A KÖH ugyanis – részben a környék lakóinak közbenjárására – időközben védettség alá helyezte az épülettömböt. Kérdés, meddig marad az. A KÖH élére idén júliusban Cselovszki Zoltánt, az V. kerület korábbi főépítészét nevezték ki. Beiktatásakor L. Simon László, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára azt mondta: elvárásunk a KÖH új elnökével szemben, hogy hatékony kapcsolatot építsen ki a gazdaság szereplőivel. Az örökségvédelem nem lehet a fejlődés akadálya. Az V. kerület egyébként már évekkel ezelőtt megadta a jogerős telekmegosztási engedélyt, ám az ingatlanok tényleges szétválasztásáról sem az SZDSZ–MSZP vezetésű, sem a jelenlegi Fidesz irányította Fővárosi Közgyűlés nem tudott dönteni. Idén júniusban ellenzéki tiltakozásra vették le napirendről.
– Homály fedi, hogy miért hirdette meg annak idején a gimnáziummal körülölelt épületrészt a kincstár. A főváros mindenesetre lehetővé tette az osztatlan közös tulajdon értékesítését, a júniusi javaslattal pedig az ingatlanfejlesztői terjeszkedésnek nyitott volna utat. Mindkét esetben ellenérték nélkül segítve hozzá a vállalkozót ingatlanának jelentős felértékeléséhez – magyarázza Árvai Péter, az LMP belvárosi képviselője, s egyúttal arra is felhívja a figyelmet, hogy az V. kerületi önkormányzat –igaz, sok évvel ezelőtt – azzal a feltétellel adta át a gimnázium kezelését a fővárosnak, hogy annak sem a pedagógiai programja, sem az alapterülete nem csorbulhat. A városvezetés ezzel szemben azt javasolta júniusban, hogy a gimnázium területéből 293 négyzetmétert adjanak át a kft.-nek mindössze nettó 39 millió forintért, ráadásul úgy, hogy a pénz nagy részét a cég az átépítéssel fizetné meg. A területátadás miatt csökkenteni kellene a tantermek számát, a könyvtár alapterületét, a pincébe költöztetnék a zenei szaktantermet, a tornatermet pedig csak az udvaron keresztül lehetne megközelíteni.
A főváros lapunknak küldött válaszában állítja, hogy az átalakítást az intézmény igényeinek figyelembevételével tervezték meg. A tornaterem udvari megközelítése pedig másutt sem okoz problémát. A korábban felmerült és a korábbi iskolavezetés által támogatott tetőtér-beépítést egyébként a főváros sem támogatta, mivel az előzetes becslések szerint csaknem 200 millió forintja bánta volna. (A cég százmilliót tett volna bele.) Ráadásul egyszerre nem lehetett volna a műemléki előírásoknak és az oktatási intézményekre vonatkozó standardoknak is megfelelni. (A tanintézet megmentéséért minden követ megmozgató Oporné FodorMária igazgató időközben távozott posztjáról. A főváros tájékoztatása szerint saját kérésére. Az új igazgató kinevezését a tantestület is támogatta.)
A főváros az épületrész átadása mellett a tulajdonmegosztáshoz is hozzájárult volna, amely megnyitotta volna az utat a cég előtt. Az épületrész kizárólagos tulajdonosaként azt építettek volna, amire csak az V. kerület új főépítésze – Cselovszki korábbi helyettese – és a KÖH engedélyt ad.
Hogy pontosan milyen tervei vannak az ingatlannal a Veres Projekt Kft.-nek, Ritócz András cégvezető nem kívánta megosztani lapunkkal. Nem kommentálta az alacsony árra – 293 négyzetméterért 39 milliót ajánlottak – vonatkozó felvetésünket, és azt is korai kérdésnek tartotta, hogy mennyire köti meg a kezüket a műemléki védettség. Azt viszont megerősítette, hogy tárgyalnak a fővárossal, és az általuk birtokolt épületrész hasznosítása nem valószínű, hogy oktatási célú lesz. A gimnázium területével azonban egyetlen tervükben sem számoltak – állítja.
Csakhogy az aggodalmaskodók szerint egy üzletközpont, de akár egy kisebb szálloda, apartman- vagy irodaház kialakítása is csak a régi gimnáziumi főépület átalakításával, illetve lebontásával, az udvar részleges beépítésével, s az ott álló fák kivágásával lehetne megvalósítani, ami teljesen ellehetetlenítené a gimnáziumot és a szomszédos óvodát is. Ritócz András szerint üzletközpont csak miniszteri engedéllyel építhető, így a felvetés is nevetséges. A funkcióváltás pedig nem feltétlenül jelenti a régi gimnáziumi főépület lebontását, az udvar fái pedig a telekosztás után a főváros tulajdonában, a gimnázium használatában maradó telekterületen vannak, így arra a Veres Projekt Kft. tulajdonában lévő részen való építkezés semmilyen hatással nem lenne.
Árvai Péter mindezek ellenére úgy véli, a Veres Pálné Gimnázium épületegyüttese kiváló lehetőséget nyújtana a jelenlegi oktatási funkció bővítésére például a határon túli magyar diákok befogadásával. Az egykoron itt működő szakkollégium is ellátott hasonló feladatot. De megoldást jelenthetne egy ingatlancsere is. Kérdés, hogy a fejlesztő mit kérne a belvárosi ingatlanért cserébe. A júniusi előterjesztést egyébként azóta se vonták vissza.
