Csigalassú szuperlézer
Szabó Gábor lézerfizikus, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) rektora kissé pikírten azt nyilatkozta akkor az MTI-nek: a kormánynak minden formális vizsgálat nélkül is lehetősége van kideríteni, mitől csúszik a tudományos nagyberuházás megkezdése, mivel a tervek szerint 60 milliárd forintba kerülő lézerkutató központot egy olyan, Budapesten működő projektcég menedzseli, amely 90 százalékban állami tulajdonban van. (A maradék 10 százalékon osztozik az SZTE és Szeged város önkormányzata.)
A korábbi tervekhez képest lassan egy év késésben van a beruházás elindítása –miközben az Európai Unió költségvetési ciklusa miatt 2015 végére be is kellene fejezni. Emiatt azonban a kormány csak a saját háza táján keresheti a felelőst. Bár a kormányszóvivői iroda közleménye hangsúlyozta, hogy „a kormány számára kiemelt fontosságú és nemzetközi vonatkozásai miatt rendkívüli jelentőségű fejlesztés megvalósítása elsődleges nemzeti érdek”, korántsem biztos, hogy e szöveg a tényleges helyzetet tükrözi. Az előzmények tükrében inkább kommunikációs blöffről, annak a szándéknak az elkendőzéséről lehet szó, hogy a kormány más célokra akarja elvonni a beruházásra szánt európai uniós támogatás egy részét.
Hosszas kutatás után sem találtunk olyan illetékest, aki érdemben, névvel nyilatkozott volna. Lehrner Lóránt, a nagyberuházást menedzselő projektcég, az ELI-HU Fejlesztésszervező Nonprofit Közhasznú Kft. ügyvezetője kérdéseinket azzal hárította el, hogy a közeljövőben nyilatkozatot adnak ki az ügyről. Több forrásból származó háttérinformációink szerint az ELI ügyében az Orbán-kormány megalakulásától kezdve ellentétes álláspontot képviselt a Matolcsy György vezette Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) és a Fellegi Tamás, majd Németh Lászlóné által vezetett Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM).
Hatvanmilliárd forint elég nagy összeg ahhoz, hogy az állandóan megtakarítható forrásokat kereső NGM figyelmét felkeltse. Ugyanakkor a lézerberuházás az egyik legígéretesebb projekt, amely az európai gazdasági térség fokozódó lemaradását hivatott mérsékelni a kutatás-fejlesztés területén. A beruházás nem csupán Magyarország ügye: összesen három ilyen, egymást kiegészítő központ épül, Szegeden kívül Prágában és Bukarestben. A program 2006 óta tartó előkészítésében egy 14 uniós tagország által alakított konzorcium vett részt. A szegedi beruházás leállítása egyrészt veszélyeztetné a prágai és a bukaresti központ megvalósulását is.
Másrészt olyan mértékű és jellegű presztízsveszteséggel járna, amelyet nem lehet a „gazdasági szabadságharc” paneljeivel kommunikálni. Itt ugyanis nem arról van szó, hogy az EU nálunk fejlettebb országai vagy azok cégei, bankjai kivisznek értéket az országból, hanem éppen arról, hogy a 2004-től csatlakozott közép- és kelet-európai félperiféria országai bizalmat kaptak: ők is képesek megvalósítani és működtetni a világ tudományos élvonalába tartozó kutatóhelyeket. Az ELI jelentőségét nem is vitatja senki – mégis nehezen illeszthető az Orbán-kormány gondolkodásába és politikai gyakorlatába. A lézerközpont hosszú távú befektetés a rövid távú érdekekre koncentráló, kapkodó politizálás idején.
Ha elkészül is 2015-re, első eredményei majd csak 2016–2020 között jelennek meg, miközben a kormánypártok minden lehetséges forrást a 2014-es újraválasztásuk szolgálatába kívánnak állítani. A beruházás Szegedre került, mert Bor Zsolt és Szabó Gábor nevével fémjelezve a szegedi egyetemen működik a világ egyik legjobb lézerfi zikus iskolája. Ugyanakkor Magyarországon Szeged az egyetlen nagyobb város, ahol nem fideszes a polgármester, hanem MSZP-s, aki rá adásul a párt országos választmányának elnöke: Botka László. Nem véletlen, hogy már a 2010-es helyhatósági választások előtt azt találta mondani Kósa Lajos, Debrecen polgármestere, aki a Fidesz ügyvezető alelnökeként kampányolt Szegeden Botka ellen, hogy Szegednek nem lézerközpontra, hanem munkahelyekre van szüksége.
Ez a pökhendi kijelentés sok szavazatot hozott Botkának. Kósa Lajos ellenérzését az is motiválhatta, hogy Debrecen végül nem kapta meg a másfél milliárd euróba kerülő nemzetközi neutronkutató központ felépítésének lehetőségét – helyette a svédországi Lundot választották az európai döntéshozók. Nincs szó arról, hogy ha a szegedi lézerközpont elbukna, akkor Debrecen mégis megkaphatná a neutronkutatót – az a kérdés már 2009-ben eldőlt. Debrecen kudarca azonban erősítette Szeged esélyeit – mint amikor a sportversenyek bírái egyik ítéletüket egy másikkal igyekeznek kompenzálni. Csakhogy Magyarországon köztudomásúan a „dögöljön meg a szomszéd tehene is” mentalitás érvényesül, ezért azok a politikusok és tudománypolitikusok, akik a debreceni nagyberuházás megvalósulásában voltak érdekeltek, enyhén szólva kevésbé támogatják a szegedit.
Van még egy probléma a szegedi lézerközponttal: az, hogy nem Budapestre kerül. Az Európai Unió támogatási rendszere jelentős mértékben még mindig a területi és társadalmi felzárkózást, kiegyenlítést szolgálja. Azok a térségek kapnak a kohé ziós alapokból támogatást, ahol a regionális GDP az uniós átlag 75 százaléka alatt van. Magyarországon a Budapestet is magába foglaló központi régió egy főre jutó GDP-je az Európai Unió átlagának 109 százaléka, önmagában a fővárosé pedig 136 százaléka. A Szegedet is magába foglaló Dél-Alföld régió GDP-je ugyanakkor nem éri el a 42 százalékot – ezzel az Európai Unió 271 régiója közül a 20 legfejletlenebb közé tartozik. Ezért szóba sem jöhetett, hogy – az első szándék szerint – ez a beruházás is Budapesten, a Központi Fizikai Kutatóintézet területén valósuljon meg.
Illetve szóba jöhetett volna, de akkor nem 85 százalékos uniós támogatással, hanem 100 százalék magyar önerővel lehetett volna csak finanszírozni. A 15 százalékos magyar önerő nem sok – mindössze néhány kilométernyi autópálya ára. Bonyolítja azonban a helyzetet, hogy az ELI-programban részt vevő országok nem kapnak külön uniós pénzt a beruházásra, hanem a saját, hétéves keretükből kellett elkülöníteni a megfelelő összeget. A csehek 260, a románok 280, a magyarok 200 millió eurót ajánlottak fel erre a célra. Ez a felajánlás még a Bajnai-kormány időszakában született. Abból a keretből – a gazdaságfejlesztési operatív programból – azonban, ahonnét ezt a pénzt elvennék, más célokat is lehet támogatni. Többek között a kis- és középvállalkozások fejlesztését, amitől az Orbán-kormány a foglalkoztatás bővülését reméli még a 2014-es választások előtt.
A jelenlegi kormány mindeddig ellentmondásosan és következetlenül foglalkozott az ELI ügyével. Közvetlenül a hatalomra kerülésük után majdnem egy évre befagyasztották azt az egymilliárd forintot, amit a Bajnai-kormány a projekt előkészítésére elkülönített. Mivel az új kormány elődje gyanús örökségének tekintette az ELI-t, meg akarta vizsgálni – de nem jutott rá ideje, mert energiáit még gyanúsabbnak tartott ügyek vizsgálata kötötte le. Botka László 2010 őszén kétszer is interpellált a lézerközpont ügyében. Először azt a választ kapta Fónagy Jánostól, az NFM parlamenti államtitkárától, hogy vizsgálják az ügyet, másodszorra azt, hogy támogatják. 2011 tavaszán az Orbán-kormány valóban hozott egy határozatot, amelyben nemzetgazdaságilag kiemelt beruházásnak minősítette az ELI-t. Ez azzal járt volna, hogy például a közbeszerzési eljárások során számos könnyítést és mentesítést kaphatnak a normál ügymenethez képest.
Amikor kiírták a közbeszerzési pályázatot a tervezésre, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség hozzájárult, hogy speciális épületnek nyilvánítsák a lézerkutató épületét, mivel eddig ilyet senki sem tervezett Magyarországon. Később azonban az engedélyt visszavonták, az eljárás elnyúlt, újabb 4-5 hónapot elvesztegettek. Ez annál furcsább, mivel Lehrner Lóránt, az ELI-HU Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetője a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség integrációs elnökhelyettese volt előzőleg. Az ügyet ismerő forrásaink szerint nincs szükség semmilyen széles körű vizsgálatra.
Arra volna inkább szükség, hogy a kormány még augusztusban határozatot hozzon a projekt támogatásáról, mert akkor szeptemberben – közel egyéves késéssel – be lehetne adni Brüsszelben a pályázati dokumentációt. Így is nagyon feszített ütemben kellene a munkát végezni, hogy 2015 végére elkészüljön a beruházás. Többen attól tartanak, hogy a Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottság köztes megoldást választ: elvonnak egy jelentős összeget az ELI-nek szánt pénzből, s azt esetleg a kisvállalkozók támogatására csoportosítják át.
Ugyanakkor legalább az építkezést elkezdik, hogy a 2014-es választási kampányra valamilyen szerkezetkész épületet fel lehessen avatni Szegeden, a volt szovjet laktanya területén kijelölt helyszínen. Csakhogy, ha a beruházás lelkét jelentő lézertechnikai berendezésekre nem lesz elég pénz, akkor a beruházás nem lesz kész időben. 2014-től új vagy legalább más összetételű kormány lehet Magyarországon, és az euróválság miatt az új uniós költségvetési ciklus körül is nagy a bizonytalanság. Ha pedig ez a tudományos próbaprojekt kudarcba fullad, az arról győzi meg az Európai Unió döntéshozóit, hogy a keleti perifériára nem érdemes semmilyen tudásközpontot telepíteni.
Szeged Mercedese
Szeged gazdasági kitörését várják sokan a szuperlézertől. A tervek szerint közvetlenül mintegy 200 munkahelyet teremt a beruházás, de a világ minden részéből jönnek majd ide fizikusok kutatni. Az ELI tízhektáros területe mellett hatvanhektáros tudományos parkot terveznek, ahová vállalkozások sora települhet be. Szabó Gábor akadémikus, az SZTE rektora korábban elmondta: a lézertechnikát hasznosító fotonukleáris és fogyasztói elektronikai piacon Európa általános versenyhelyzete kedvező. Ez egy 270 milliárd eurós piac, amely a válság idején is évente 7,5 százalékkal nő.
Az élenjáró lézertechnika idevonzza a világ vezető kutatóit, de nagyon sok kis- és középvállalkozás is megél a központ mellett benépesülő tudományos parkban. A 245 millió euróból létrejövő beruházás 600 milliós eurós jövedelemgeneráló ha tással bír majd. Fenntartási költsége évente 15 millió euró lesz. Lengyel Imre, az SZTE Közgazdaságtani és Gazdaságfejlesztési Intézetének professzora szerint 100 kutatói hely kétszer annyi fejlesztői és 600 kiszolgálói munkahelyet is teremthet. Más forrásunk szerint a hazai gazdaság legnagyobb szereplői egyelőre nem érdeklődnek: a nemzeti nagytőkének idegen a kutatás-fejlesztés területe; eddigi tapasztalataik alapján nem látják át, hogyan lehetne pénzt kivenni ebből a beruházásból. (T. I.)
