– Csak amikor utólag végiggondoltam, mit is csináltam a baleset előtti másodpercekben, akkor jöttem rá: nem csupán a szerencsém és a védőruha miatt úsztam meg ennyivel a balesetet – mondja a harmincéves Szauberer Nikolett. Mint meséli, amikor tudatosult benne, hogy nem képes elkerülni az ütközést, akkor a hátsó féket használva elcsúsztatta, majd oldalára döntötte a motort. Emiatt nem frontálisan ütközött a kocsinak, hanem oldalt csúszva csapódott be. Mindez azért fontos, teszi hozzá, mert így ütközni kevésbé veszélyes, mint frontálisan, esetleg fejjel előre becsapódni a karosszériába, vagy átrepülni a kocsi felett.

FOTÓ: M. SCHMIDT JÁNOS

– Három éve részt vettem egy vezetéstechnikai tanfolyamon. Azon pedig sok más mellett megtanították azt is, hogy vészhelyzetben miként kell helyesen kezelni a féket, a kormányt, a sebességváltót. Vagyis csak a tréningen elsajátított, belém vert ismereteknek köszönhettem, hogy ösztönösen helyesen, gyorsan cselekedtem – fejtegeti a motoros, s nevetve teszi hozzá. – Beigazolódott, hogy jó befektetés a tanfolyam, én lényegében néhány tízezer forintért megvettem a testi épségemet, életemet.

A bivalyerős sportmotort hajtó Dunai Krisztiánt mindeddig elkerülték a komoly balesetek, ennek ellenére ő is híve a tréningeknek. – Minél többet motorozok, annál inkább úgy érzem, hogy szinte elkerülhetetlenek a karambolok. Előbb-utóbb mindenkivel megtörténik a baj. A legjobb motorossal is előfordulhat, hogy figyelmetlen, elnéz valamit, vagy egyszerűen védhetetlen helyzetbe kerül. Ugyanakkor meggyőződésem az is, hogy a karambol kockázata, illetve a baleset kimenetele nagyban függ a motoros felkészültségétől. Ezért én folyamatosan próbálom továbbképezni magam. Meg aztán a tréningeken rendre kiderül, hogy hiába hisszük magunkat rutinos, soha nem hibázó vezetőnek, mindig van mit tanulni, mindig lehet csiszolni a technikán.

Elégedetten hallgatja Nikolett és Krisztián beszámolóját a két motoros egykori „trénere”, Péterváry Mátyás, aki az elsők között kezdett el Magyarországon vezetéstechnikai instruktorként dolgozni, ma pedig már – miközben sokszor Franciaországba is hívják –, a Hungaroring vezető motorosoktatója. Volt tanítványai mondandójából azt emeli ki: „Egy motoros soha nem lehet elég tapasztalt, mindig fejlesztheti magát.” Aztán elkeseredetten fűzi hozzá: különösen Magyarországon igaz ez.

Mint meséli, nálunk egy-két motorosiskolától eltekintve rendkívül alacsony az oktatás színvonala, elsősorban a spórolás és a „már húsz éve is idejétmúlt tematika” miatt. Ezért motorosok százai, ezrei kapnak úgy jogosítványt, hogy a szükséges elméleti, gyakorlati tudnivalók tizedével sincsenek tisztában. „Megtanítják őket elindulni, kormányozni, megállni, de többre nem. Emiatt az első kicsit is rizikós közlekedési szituációban a kezdők zöme pánikba esik, tehetetlenné válik, és a jóisten kezébe kerül.” Mindezt alátámasztandó az oktató megemlíti, látott olyan motorost, aki megvette a vadonatúj gépét, de még ki sem hajtott a kereskedésből, amikor felborult.

S felidéz egy másik, jóval döbbenetesebb esetet is: egy fiatal srác megvette vadonatúj sportgépét, felült rá és kövér gázzal elhajtott a szalonból – majd három kilométerrel odébb halálos balesetet szenvedett. – Szerencsére lassan-lassan azért változik a helyzet. Egyre többen látják be, hogy érdemes költeni a saját képzésükre. Annak ellenére is, hogy ezek a tanfolyamok nem olcsók. Ma már három-négy cég is kínál színvonalas, kétnapos tréningeket, ám ezek legalább 50-60 ezer forintba kerülnek – mondja Péterváry Mátyás, ám gyorsan hozzáteszi azt is: a mérleg másik serpenyőjében viszont ott az életünk, no meg a százezreket, sokszor milliókat érő motorunk épsége.

Az instruktor szerint a képzések alapvetően két részre bonthatóak. A tanfolyamok elején megpróbálják ráébreszteni a résztvevőket saját és a gépük korlátaira, a veszélyekre, kockázatokra. Ezek után kezdődhet el a technikai képzés, aminek első elemei – általában a „tanulók” meglepetésére – a kifejezetten lassú tempójú szlalomozás, fordulás. – Ezeknél a manővereknél kiválóan el lehet sajátítani a tökéletes motorkezelést. Ami azért nagyon fontos, mert tapasztalataim szerint a hazai utakon még a rutinos vezetők között sem mindenki százszázalékosan ura a gépének. Biztonságosan, jól motoroznak, de kritikus helyzetekben elbizonytalanodnak. Nekünk pedig éppen arra kell felkészíteni a tanulókat, hogy akkor is helytálljanak, amikor minden döntésükön, mozdulatukon, minden tizedmásodpercen az életük múlhat – magyarázza az oktató.

A tanfolyamokon – amikor a kis sebességű gyakorlatok már kifogástalanul mennek – fokozatosan emelik a tempót. A biztonságos gyorsítástól kezdve a hirtelen kikerülő manővereken át a hatékony vészfékezésig szinte minden olyan szituációt „begyakorolnak”, ami közutakon veszélyforrás lehet. Péterváry Mátyás megemlíti: bár a nagy motort hajtók közül szerencsére egyre többen ismerik fel a képzés fontosságát, akad a motoros társadalomnak olyan rétege, amelynek még csak eszébe sem jut a tanfolyam. Az országban, főként Budapesten egyre többen robogóznak, közülük pedig nagyon kevesen érzik úgy, hogy szükségük lenne képzésre.

Annak ellenére sem, hogy ma már egy korszerű kis robogó is képes hatvan-hetven kilométeres tempóra. Emiatt pedig hamis, életveszélyes illúziókba ringatják magukat azok, akik alábecsülik a robogózás veszélyeit. Szauberer Nikolett szerint talán épp ez a motorozás legnagyobb veszélyforrása, a kockázat alábecsülése és képességeink, tudásunk túlbecslése. – A gázt könnyű húzni a motoron. Minden mást azonban sokat, sokáig kell tanulni, gyakorolni. Ezt azonban sajnos sokan túl későn, túl nagy árat fizetve ismerik fel.

A ruha nem csak öltöztet

Az autókkal ellentétben a motorokon nincs karosszéria, légzsák, biztonsági öv, ami ütközésnél óvná a vezetőt, így már a legkisebb balesetnek is súlyos következménye lehet, ha a jármű vezetőjén nincs megfelelő védőöltözet. Nagyobb bukásoknál a motoros élete múlhat azon, visel-e speciális – különféle protektorokkal is ellátott – ruhát, dzsekit, kesztyűt, csizmát, gerincvédőt és persze bukósisakot. A szakértők szerint mindezen „tilos és ostobaság” is spórolni: 100-120 ezer forinttól beszerezhető olyan ruházat, amely már nagyobb bukásoknál is hatékonyan védi viselője épségét. A hozzáértők megemlítik: nem csak a nagyobb motoroknál érdemes megfelelő öltözetet viselni, a közhiedelemmel ellentétben ugyanis már robogóval is „lehet akkorát esni”, hogy védőöltözet híján súlyos sérüléseket szenved a motoros.