Háztájiból lecsózik a falu
A polgármester a falu határából, az önkormányzati kertből hozta a zöldbabot. A csaknem félhektáros földön sokféle zöldséget termesztenek (például paprikát, paradicsomot, burgonyát, fejteni való babot, uborkát, zöldbabot, hagymát), az áru azonban nem jut el a piacig. Pontosabban kizárólag a csóriak vásárolhatják meg a termést. Viszik is, mint a cukrot, hiszen a falukertből minden zöldséghez 15-20 százalékkal olcsóbban juthatnak hozzá, mintha a székesfehérvári piacon szereznék be.
Az önkormányzati kert pofonegyszerű ötletéből csak kevés helyen lesz valóság, az 1900 lakosú Fejér megyei településen is négy évig készítették elő a projektet, amely hivatalosan a „földmunkaprogram” nevet viseli. Azért kellett ily módon felcímkézni, mert az anyagi háttér nagy részét a munkaügyi központ biztosítja azáltal, hogy finanszírozza a kertben dolgozó közmunkások bérét. E nélkül a vállalkozás aligha lehetne sikeres, hiszen nem profitorienált tevékenységről van szó, a zöldségeladásból befolyó pénzt egyrészt visszaforgatják a kertművelésbe, másfelől a falunapi rendezvények finanszírozására használják fel.
Bár a fiatal – történészvégzettségű – polgármester nem említi meg, de nyilvánvaló, hogy a csóri falukert sikere jórészt az ő elszántságán és lelkesedésén múlik.
– Nagyon sok apró problémát kell megoldani ahhoz, hogy a dolog működőképes legyen, általában ezek miatt szoktak elbukni a hasonló kezdeményezések – mondja Csete Krisztián. – Arra például nem volt pénzünk, hogy mobilvécét béreljünk a közmunkásoknak, ezért az édesanyám, akinek ötven méterre van a tanyája, megengedte, hogy az emberek használhassák nála a mellékhelyiséget. Raktárunk sincs, egyelőre a felszerelést is az anyukámnál tároljuk. Jövőre veszünk egy mázsálót, az idén még én porciózom ki a megrendelt árut, sőt gyakran én is viszem ki a családokhoz.
Maga a földterület nem a falué, hanem egy sárszentmihályi lakosé, akinek nem volt energiája a zártkert megművelésére, ezért – elkerülendő a kötelező gondozással járó költségeket – ingyenes használatba adta a földet a csóri önkormányzatnak. A kertben öt-hat közmunkásnak jut feladat, mindannyian helybeliek, már hosszú ideje álláskeresőként tartják őket nyilván. A művelés megindításában szakember segített a falunak, de ma már a polgármester szabja meg a napi feladatokat, és ő is ellenőrzi azok elvégzését.
– Hoppá, egy mácsonya! – vonja össze a szemöldökét Csete Krisztián, majd benyúl a krumplibokorba, hogy kihúzza a gyomnövényt. Többet viszont nem talál a sorok között, ami azt jelzi, hogy a közmunkások becsülettel végzik a dolgukat. A falubeliek is gyakran megállnak a közös kert előtt, mintha csak a sajátjukét szemlélnék. Fokozatosan szoktak rá a „hazaira”, mint mondják, a szemük előtt fejlődtek ki a palántákból az igencsak méretesnek tűnő zöldségek, ráadásul nem lehet kérdés, hogy vegyszer nélkül termesztett valódi „magyar termékekről” van szó.
– Az is fontos, hogy mindent csak akkor szüretelnek le, amikor már valóban beérett, nem pedig két héttel korábban – mondja az egyik falubeli, aki éppen azért állt meg a parcella szélén, hogy feliratkozzon Csete Krisztiánnál öt-öt kiló paprikára, hagymára és paradicsomra. – Én már nem is járok piacra, a csóri háztájiból veszek meg mindent.
A vártnál is nagyobb siker fellelkesítette a faluvezetőt. Az előjegyzési füzet tanúsága szerint már most jóval több rendelést adnak le a csóriak, mint amennyit ki tudnak elégíteni. Az is kiderült, hogy jövőre érdemes lesz átalakítani a portfóliót, karalábéból például kevesebb is elég lenne, míg a falubeliek akár jóval többet is vásárolnának a fejtett babból. A fejlesztés igazi iránya azonban a fűthető fóliasátor, amelyet jövő januárra terveznek felállítani a közös kertben, így már kora tavasszal primőr zöldséget vásárolhatnak majd potom áron a csóriak.
Csete Krisztián szerint a közösségi kerttel megtették az első lépést afelé, hogy Csór minél inkább önellátó településsé váljon. Ez részben kényszer is – teszi hozzá a polgármester –, hiszen egyre kevesebb forrásból kell fenntartani a falut, külső segítség híján a csóriak csak magukra számíthatnak.
– Eleinte attól féltem, hogy érdektelenség miatt befulladhat a kísérlet, de most már ott tartunk, hogy nem tudjuk kielégíteni az igényeket. Úgyhogy jövőre terjeszkedni fogunk: a szomszédos parcellát már fel is ajánlotta a tulajdonosa az önkormányzatnak – mondja a polgármester, közben belenéz a füzetbe, aztán megragad egy paprikával teli ládát. Bepakolja a csomagtartóba, majd indul a soron következő vevőhöz.
