A páratlan debreceni gyűjtemény hányattatása
Szerte az országból pár nap alatt több mint háromszázan írták alá azt a tiltakozást, amely a Debreceni Egyetem ásvány- és földtani tanszékén található, tavaly védetté nyilvánított geológiai gyűjtemény tervezett elköltöztetése ellen született. A hallgatók által indított petíció nem az első a tiltakozások sorában: a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) egyes Debrecenhez kötődő munkatársai az egyetem vezetéséhez a közelmúltban kérelmet juttattak el, amelyben azt írják, hogy „megdöbbenéssel és aggódással figyeljük a Földtudományi Intézet költöztetési tervezetét és folyamatát, amely az ásvány- és földtani tanszéket nem csupán erőteljesen érinti, hanem puszta létében veszélyezteti”.
Petíciót adott ki a debreceni Szőnyi Pál Ásványbarát Kör is, amely úgy foglalt állást, hogy egy „megindokolatlan középvezetői döntés értelmében a tanszék három különböző épületbe, hatfelé darabolva kellene hogy megfeleljen – nagyon kedvezőtlen körülmények között – az európai szintű kutató egyetemi elvárásoknak. Az egészhez nem készült áttelepítési terv, az új terekben nincs mindennek helye, s aminek van, azok is egymástól elszakítva, csak külön felügyelet mellett válnak nehézkesen hozzáférhetővé.” A civil egyesület szerint „érthetetlen, hogy a szakmai érveket, a várható súlyos gondokra vonatkozó figyelemfelkeltő észrevételeket nem vették figyelembe az intézkedők, holott e méltán védett, különleges érték nemcsak az egyetemnek egyik kitüntetett, patinás gyöngyszeme, hanem különösen fontos egy alföldi terület és régió nagyvárosának és az idelátogatóknak egyaránt”.
A szóban forgó, több mint 15 ezer darabos, tudománytörténeti jelentőségű geológiai gyűjteményt több évtizeddel ezelőtt hozták létre a nagy hírű geológus, Földvári Elemér professzor irányításával. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tavaly hozott határozata szerint az egyetem főépületében elhelyezett anyag „hazai és világviszonylatban is egyedülálló ásványtani, kőzettani, kőzetrendszertani, kőzetrétegtani, földtani, őslénytani és fejlődéstani gyűjteményt foglal magába”, azért az „pótolhatatlan ásvány- és földtani gyűjteménynek” tekinthető. A hivatal a védetté nyilvánított gyűjteményt az örökségvédelmi bírság megállapításának szempontjából az első kategóriába sorolta.
Nem véletlen, hogy a Peticiok.com weboldalon Tiltakozz a 100 éves egyetem példátlan értékrombolása ellen! címmel megszövegezett felhívásban az olvasható: „több mint egy éve vajúdik a tanszék átköltöztetésének kérdése, amelynek részleteit és körülményeit megismerve a tervet indokolatlannak, értékrombolónak, az oktatást lehetetlenné tévőnek találjuk. Valamennyien tudjuk, hogy a tanszéken tanult tárgyaink megértéséhez nagy mennyiségű demonstrációs anyag (kristályszerkezetek, modellek, térképek, ábrák, ásványok, kőzetek és fosszíliák stb.) szükséges, a kísérletes munkákhoz pedig gyakorlóterem, anyag-előkészítő, műhely és többféle laboratórium, műszerek stb. megléte elengedhetetlen. Az új helyzetben mindezek nem lesznek biztosítva, mivel ezek jelentős részének nincs meg az elhelyezési lehetősége, más része a tanszéktől elszakítva, tőle távol, csak tanári felügyelet mellett látogatható, ami lehetetlenné teszi az év közbeni folyamatos felkészülést, és alapjaiban akadályozza a gyakorlatokat, a szakdolgozati és egyéb hallgatói kutatómunkát.” A tiltakozók arra kérik az egyetemi döntéshozókat, „hogy az átgondolatlan tervtől álljanak el, és a jelenlegi helyzetet ne rontsák, hanem javítani próbálják”.
Az általunk megkérdezett geológusok szerint az említett gyűjtemény különlegessége nem abban rejlik, hogy unikális, máshol nem található ásványokat, fosszíliákat vagy csontmaradványokat tartalmaz, hanem abban, hogy mindezeket együtt, egy helyen, egységes szerkezetben s páratlan sokszínűséggel mutatja be a tanszék folyosóján és különböző termeiben. Azonban az egyetem bölcsészkarait tömörítő Tudományegyetemi Karok (Tek) vezetése úgy döntött, hogy elköltöztetik a tanszéket – s vele a gyűjteményt – a főépületből az úgynevezett Kémiai épületbe, s a helyén kutatóközpontot, valamint több multifunkcionális termet alakítanak ki. Minderről meg szerettük volna kérdezni Rózsa Péter egyetemi docenst, az ásvány- és földtani tanszék vezetőjét, de azt válaszolta: az egyetemi nyilatkozati rend nem teszi lehetővé, hogy válaszoljon a kérdéseinkre.
A tiltakozókat nem nyugtatja meg a Tek azon érvelése, hogy a gyűjtemény jobb helyre kerül, s az sem, hogy a felújított környezet előnyeit ecsetelte a MÁFI tiltakozó szakembereinek az egyetemi vezetés is, amely válaszlevelében azt írta: a tanszék jelenlegi helyiségei rendkívül elhanyagoltak, romos állapotúak, a tárlók elhasználódtak, felújításra szorulnak. A Tek elnöke, Gaál István professzor, az egyetem rektorhelyettese, az intézmény honlapján tett közzé egy nyilatkozatot, amelyben egyebek mellett ez olvasható: „erős érzelmi szálak kötődnek az ásvány- és földtani tanszék jelenlegi helyéhez is, melynek állapota rendkívül elhanyagolt, szinte romos. A tanszék új helyiségei és laboratóriumai a korábbinál sokkal jobb körülményeket biztosítanak majd oktatásra, kutatásra egyaránt. A költözés egyben alkalmat ad a tárlók felújítására, új tárlók készítésére, a gyűjtemény rendszerezésére, korszerűbbé tételére”.
Arra a kérdésünkre, hogy miképpen kommentálja a tiltakozó petíciót, Gaál professzor azt válaszolta: nem tudja, hogy lehet-e azt objektív állásfoglalásnak tekinteni, merthogy az indulat szülte. Szerinte azonban a félelmek megalapozatlanok, hiszen a gyűjtemény nagyobb, szellősebb terembe kerül, ahol nyilvánosan megtekinthető lesz, s őrzéséről is gondoskodnak. Hangsúlyozta, hogy a költözésről megszületett döntést a kar dékánja és a Földtudományi Intézet igazgatója is támogatta. Közbevetésünkre, miszerint az aggodalmak arra is vonatkoznak, hogy a teljes anyag nem lesz kiállítható a hely befogadóképessége miatt, a Tek-elnök úgy fogalmazott: a berendezéstől, a kialakítástól függ, hogy a gyűjtemény elfér-e majd a kijelölt helyen, de szerinte számottevő eltérés nem lesz. Hozzátette: az oktatási munka a költöztetéssel nem kerül veszélybe, sőt az új helyen jobbak lesznek az infrastrukturális körülmények.
Árnyalja a képet, hogy a költöztetésről az egyetem készíttetett egy szakvéleményt, amely egyebek mellett megállapította: a gyűjtemény az új helyen körülbelül 80 százalékában rekonstruálható a maga teljességében.
