„A stílus maga a rendszer”
A volt államfő úgy látja, oka van annak, hogy ma ennyi a pártválasztásában bizonytalan szavazó. „Meggondolni való szempontokra nagy szükség van, az általános hangulatot ugyanis a tanácstalanság jellemzi” –mondta, hozzátéve, hogy a pártoktól és a pillanatnyi politikájuktól való elfordulást maga nem tartja bajnak, épp „a józan ítélőképesség” jelét látja benne. „Annak is jele ez, hogy az egyoldalú kommunikációt, az elfogult magyarázatokat egyre kevesebben fogadják el, hogy a politikát uraló fehér-fekete szemlélet, amely a csakis a barát és ellenség megkülönböztetésére képes, egyre kevésbé hiteles. És hogy egyre kevesebben viselik el azt a lebecsülést, ami a magyarázat nélküli, erőszakos kormányzati lépésekből éppúgy árad, mint abból, amikor megérdemelten hitelüket vesztett ellenzékiek lármáznak a demokrácia védelmében” – mondta, hangsúlyozva, hogy mindezekből annak a belátására is lehet jutni, hogy a pártpolitikán kívül is van élet: „sőt annál jobb élet, minél inkább magunkra építünk”.
Sólyom László leszögezte, hogy a politikai apátiát a hatalom megpróbálja a maga javára fordítani: az új választójogi törvény például már nem követel meg eredményességi küszöböt: „úgy látszik, az oly sokszor hivatkozott felhatalmazáshoz bármilyen kevés felhatalmazó is elég. Az előzetes feliratkozás nemrég felmerült ötletéről pedig tudni kell, hogy az az alaptörvénybe és az Emberi jogok európai egyezményébe ütközik.” Sólyom László szerint – noha a Magyarországot érő kritikák egy része valóban bántó és igaztalan – a politika nem maradhat meg az érzelmek és az összeesküvés-elméletek szintjén. Ez ugyanis csak arra jó, hogy a tárgyilagos, megalapozott kritikát megnehezítse. „Aki így szólal meg, azt is az ellenséghez sorolják – a húsz éve nem hallott szóval: könnyen ellenforradalmár lehet.” A volt államfő ezzel az alapjogi ombudsmanra, Szabó Mátéra utalt, akinek a felsőoktatási keretszámok megállapítását bíráló álláspontját Orbán Viktor miniszterelnök durván söpörte le, és az ombudsmant ellenforradalmárnak minősítette.
Az államfő úgy fogalmazott: nyilvánvaló, hogy Magyarországon szó sincs fasizmusról és diktatúráról. Az alaptörvény ellen felhozott kifogások legnagyobb része mondvacsinált. Azonban mégiscsak vannak súlyos bajok. „A velencei bizottság, az Európai Unió Bírósága vagy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága súlyos és szakszerű szavait nem lehet érzelmi politika síkján elütni” – mondta. Ezzel kapcsolatban Sólyom László kulcsszavakat fogalmazott meg: biztonság, jogbiztonság, alkotmányosság. Ezek ugyanis vészesen hiányoznak. „Nemcsak azon a szinten kellene jogbiztonság, amit a beruházók hiányolnak, hanem mindenekelőtt az alapok, az ország működése alapjainak biztonságára van szükség, vagyis az alkotmányosságra. Hogy ezek a szilárd alapok megvannak-e, érvényesülnek-e, azt mindenki megérzi” –mondta, hozzátéve, hogy a rendszerváltás után kialakult az alkotmányos kultúra, amihez az is kellett, hogy működjön a kormányzati hatalmat fékező és kiegyensúlyozó szervek rendszere.
„A kultúra, a kulturált viselkedés önuralmat jelent, íratlan közös szabályokhoz igazodást, a többiek megbecsülését. Mindenki érti, hogy mire gondolok, ha azt mondom: van, amit nem tesz meg az ember. Van, amit jó érzésű, rendes ember akkor sem tesz meg, ha a jog betűje szerint megtehetné” – mondta beszédében Sólyom László, leszögezve, hogy az utóbbi két évben az alkotmányos kultúra a törvényhozásban és a kormányzásban is odaveszett. „A kétharmados többség nem ismer korlátot maga fölött, nincs amit meg ne tenne. Az alaptörvény többé nem a politika határait húzza meg, hanem a napi politika puszta eszközévé vált. A magyar alkotmány, majd a helyébe lépő alaptörvény elvesztette szilárdságát, feltétlen érvényét. Elveit állandó, napi érdekű módosítások rombolják. Nyilvánvalóan alkotmányellenes szabályokat vesznek fel az alkotmányba azért, hogy ne lehessen megtámadni őket. Előfordult, hogy rögtön azután, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánított egy törvényt, azt az alkotmány részévé tették. Ezzel kibékíthetetlen belső ellentmondásokkal terhelik meg az alaptörvényt.
A legsúlyosabb ilyen beavatkozások az alkotmánybíráskodást és a független bírósági rendszert érintették” – fogalmazott a volt elnök, aki a helyzetet Romániáéval vetette össze: azt, amit „itthon érzelmi okok, pártszimpátia, propaganda homályosít el, azt hideg tárgyilagossággal szemlélhetjük” a szomszéd országban. Romániában korlátozták az alkotmánybíróságot, megváltoztatták a választójogot. „S lehet magyarázkodni, hogy mindez más, de a különbségek a lényeget nem érintik. Az alkotmánybírák jelölésének megváltoztatása, az Alkotmánybíróság hatáskörének megnyirbálása vagy a Legfelsőbb Bíróság elnökének eltávolítása nem volt különb.” Sólyom szerint „az emberek tanácstalanságának itt kereshetjük a gyökerét: a kormányzás módjában, eszközeiben, röviden: stílusában. Ez azonban nem mellékes. Az ismert mondás szerint a stílus maga az ember. S így: a stílus maga a rendszer” –mondta, hozzátéve, hogy a kormány céljait a megvalósítás módja, az alkalmazott eszközök lerontják.
„Nem csoda az emberek tanácstalansága, ha nem látják a stratégiai célokat. A változásoknak nincs magyarázata, és eredményük is bizonytalan, hiszen a törvényekhez, intézkedésekhez nem készül hatástanulmány. A politikai és gazdasági hatalom bebetonozásán és központosításán túl legfeljebb pillanatnyi, taktikai célok ismerhetők fel. S nem lehet belátni, hogy az egyes intézkedésekhez valóban szükség volt annyi rombolásra, sérelem okozására, nemzetgazdasági veszteségre, amennyi történt. (…) Az Európai Unió, illetve az eurózóna országai is kénytelenek voltak rendkívüli terheket tenni például a bankok nyakába, de ehhez nem rombolták le alkotmányos kultúrájukat és intézményeiket. (…) S nagyon fontos tudni, hogy az eddigi magyar intézkedések eredménye szintén elérhető lett volna alkotmányosan kifogástalan úton is.”
A volt államfő arról is beszélt, hogy a jó célok és megvalósításuk ellentmondására jó példa a nyugdíj ügye. A fenntartható nyugdíjrendszernek még a körvonalai sem láthatók, a korábban kötelezővé tett magánnyugdíjpénztárak pénze az államadósság csökkentésére ment el. „Vajon a közalkalmazottak esetleg túl nagy létszámát egy általános kényszernyugdíjazással kell megoldani, miközben stratégiai cél, hogy minél többen dolgozzanak? Vagy így kényszerítjük a volt alkalmazottat, hogy betanított munkásnak álljon? Vagy egy másik kérdés: miért javulna attól az iskolák színvonala, hogy a tanárok kinevezésébe a helyi közösség ezentúl nem szólhat bele? (…) Tartózkodnék attól, hogy az életszínvonallal és gazdasági mutatókkal dobálózzak; lehet, hogy az eredmények később mutatkoznak meg. De eddig nem a középosztály erősödött, hanem a társadalom felső tizede” – szögezte le. Sólyom László szerint tehát érthető az emberek visszavonulása a pártpolitikától. A helyzet viszont az, mondta, hogy van hová visszavonulni.
„Sőt ha meggondoljuk, ez nem visszavonulás, hanem saját területünk elfoglalása. Fel kell tehát térképeznünk, mennyiben számíthatunk magunkra, s mi a saját erőnk. Ahhoz, hogy eldöntsük, mennyi bizalmat adunk az egész rendszernek, elsősorban önbizalom kell. Nyugodtan építhetünk önbecsülésünkre, és bízhatunk abban, hogy az alkotmányos kultúrának sok hordozója maradt: intézmények, mint az ombudsman vagy az önkormányzatok, és főleg minden öntudatos ember, aki tudja, hogy ő maga is ellensúly a politikai rendszerben, sőt hogy ő hatalom forrása.” A helyi közösségek ugyanis, szögezte le Sólyom László, nem tehetetlen tárgyai a központi igazgatásnak. Ellenkezőleg. Saját ügyeinek intézéséhez a helyi közösségnek alapvető alkotmányos joga van. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzás jogát nem az állam adja, ez eredetileg is létezik. Az állam csupán elismeri, és köteles tiszteletben tartani. „Ha az alkotmányos kultúra hanyatlását, mint mondtuk, az jelzi, hogy a kormányzati hatalom mértéktelenül központosít, és igyekszik jelentéktelenné tenni ellensúlyait, akkor belátjuk annak a jelentőségét, hogy a helyi önkormányzatok is ellensúlyt képeznek. Ennek a szerepnek a megőrzéséért állandóan küzdeni kell” – mondta a volt elnök, felidézve: tanúja volt annak, hogyan küzdött sok kistelepülés iskolája megtartásáért – legalább az alsó tagozatért, hogy a gyerekek a faluban maradjanak. Volt, ahol az önkormányzat és a helyi vállalkozók közösen inkább a tanárokat utaztatták – de nem a gyerekeket. Most az iskolaügyből az épületek fenntartása maradt az önkormányzatokra.
„Az új helyzetre nem tudok tanácsot adni, csak a reményt kifejezni, hogy az önkormányzás joga és igénye – ha él a közösség – megtalálja a maga út jait. Így Aszófőnek azt kívánom, élje túl, hogy elveszíti jegyzőjét; és ragaszkodjon ahhoz, hogy maradjon helyi ügyintézés” – jelentette ki. Sólyom László beszédében példaként hozta föl a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot –azt az önzetlenséget és közösségépítést, amely minta lehet a települések számára is stílusában, módszerében egyaránt. „Nincs parancsolgatás – hanem személyes részvétel, megbeszélés és példamutatás van. Nincs fűnyíróelv és az érintettek egy részére méltánytalan általános intézkedés. Minden a konkrét körülményekre van szabva” – mondta, majd beszédét így fejezte be: „egy helyi önkormányzat nem civil szervezet. De súlyát és szabadságát csak növeli, ha együttműködik a helyi civil szervezetekkel, hiszen egy közösséget alkotnak. Egy rendszeresen és méltón megtartott falunap, a borút működtetése, az egymással és a választókkal együttműködő képviselő-testület – mindez bizony önálló erő egy demokratikus társadalomban, méghozzá nehezen korlátozható, tényleges ellensúly.”
Szabó Máté ismét az AB-hez fordult
Az alapvető jogok biztosa a jogállamiság elvének sérelme miatt a szakképzésről szóló törvény megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól – közölte az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala vasárnap. Szabó Máté álláspontja szerint e törvény nem biztosít kiszámítható jogszabályi környezetet, mert számos kérdést nem szabályoz kellő részletességgel. Így a pedagógusoknak, a szülőknek és a gyermekeknek nincs lehetőségük arra, hogy a szakképzésről szóló törvény tartalmát kellő mélységében megismerhessék, és felkészülhessenek a jogszabály alkalmazására. Az ombudsman az Alkotmánybíróságtól kéri annak vizsgálatát, hogy az első szakképzés ingyenességének az egyéni szempontok mérlegelése nélküli elvesztése összhangban van-e az alaptörvényben meghatározott, az ingyenes és mindenki számára elérhető középfokú oktatás biztosítására vonatkozó állami kötelezettséggel. A szakképzési törvény csak az iskolai rendszerben meghatározott időszakon belül megszerzett első szakképzést teszi ingyenessé. Ez a szabályozás nincs figyelemmel arra, hogy milyen okból húzódott el a képzés, az egyéni, adott esetben méltányosságra alapot adó szempontok nem mérlegelhetők. Így az is eleshet az ingyenes középfokú oktatás lehetőségétől, aki nem felróható okból – hanem például egészségügyi alkalmatlanság miatt – kényszerül egy már megkezdett képzésről egy másikra váltani – áll Szabó indítványában. (Nol.hu)
