Amikor rákérdeztem, vannak-e még benne kétségek, teljességgel kizártnak tartja-e például, hogy P. Lászlónak volt társa, esetleg több is, Kovács Lajos emlékeztetett rá, hogy olykor még a jogerős bírósági ítélet után is kerülhetnek elő olyan bizonyítékok, amelyek átírják a nyomozás során az ítéletben rögzített tényállást. Pusoma Dénest 1995-ben hat évre ítélték, amiért a pénzéért megölt egy idős asszonyt a Heves megyei Ivándon. Két évre rá elfogták az igazi gyilkosokat. A móri bankrablás után a jogerősen elítélt Kaiser Edének már a felülvizsgálati kérelmét is elutasította a bíróság, amikor kiderült: van az ügynek másik megoldása.

Meglehet, ebben az ügyben is kerülnek még elő olyan tények, amelyek árnyalják majd a képet, fogalmazott Kovács Lajos, azonban szerinte túlságosan sok minden egyezik ahhoz, hogy ne P. László legyen a tettes. Ráadásul van pár „megkérdőjelezhetetlennek” látszó bizonyíték, amelyek szintén az egyelkövetős verziót erősítik, s azt, hogy ő az elkövető.

De akkor a holttest megtalálása után miért abból indultak ki, hogy nagy valószínűséggel több tettest kell keresni, akik gépkocsival vihették Katát vagy a holttestét oda, ahol megtalálták?

Kovács Lajos e kérdésre válaszolva elismerte: amikor a nyomozás kezdetén felállítják a lehetséges verziókat, mindig hátrasorolják a legnehezebben kinyomozható lehetőséget. Esetünkben ez nem más, mint hogy Katát egy, a környékhez nem köthető, ott esetleg csak ritkán vagy először a bűncselekmény elkövetésekor felbukkanó személy ölte meg, akivel korábban nem ismerték egymást, nem találkoztak. Egy olyan valaki, aki nem készült Kata megtámadására, megerőszakolására és megölésére, nem figyelte ki magának, nem követte, nem tartott terepszemlét a lakása körül vagy azon az útvonalon, amelyen a munkából hazafelé tartott, aminek tanúi lehettek volna, hanem a bűntény napján véletlenül éppen arra járt, amerre a lány. Ez a legnehezebben nyomozható verzió.

Gyilkosság esetén a rendőrség először mindig az áldozat kapcsolatai között kezdi el keresni a tettest. Kikkel töltötte az utolsó óráit, napjait? Kikkel került konfliktusba? Kata esetében itt felvetődhet a volt barát személye, vagy azoknak a rendőröknek az érintettsége, akikről számukra negatív szakvéleményt állított ki pszichológusként. Miután ezeket sorra mind kizárták, maradt a legrosszabb, „az idegen elkövetős” verzió.

Ma is sokan kételkednek abban, hogy Kata a gyilkossal önként elsétált volna addig a szemetes-bozótos helyig, ahol megölték. Hihetetlennek tartják, hogy amikor megtámadták, nem sikoltott, nem kért segítséget, nem próbált meg nyilvános helyen maradni, ehelyett egy néptelen, kihalt terület felé ment, vagy hagyta, hogy arra vezessék. Viszont az sem hihető, hogy a tettes megölte, majd ölben vitte volna oda, ahol a holttestét megtalálták. Pláne ha tényleg egyedül volt.

Kovács Lajos szerint a tetthelyen és az oda vezető úton rögzített különböző nyomokból 90 százalék feletti pontossággal rekonstruálható, mi történt egy adott helyszínen. Itt a nyomok arra utalnak, hogy a gyilkosság közel ahhoz a helyhez történt, ahol a testre rátaláltak. Azonban az áldozat viselkedése szinte egyáltalán nem rekonstruálható. Legfeljebb csak találgatni lehet, vagy a tettes vallomásából következtetni arra, hogy mit miért tehetett az utolsó perceiben az áldozat. Nem lehet tudni, Kata mikor vette észre az őt követő, figyelő férfit, és hogy mi játszódott le benne akkor. Mikor érezte először, hogy az illető esetleg akar tőle valamit? Mikor konstatálta a veszélyt, s miként akarta megoldani a helyzetet?

Miután már otthona kapujánál járt, logikus lett volna, hogy bemegy, és megpróbálja kizárni a tettest, de feltehetőleg nem akarta, hogy bizonyosságot kapjon, hol lakik a neki tetsző, általa kiszemelt lány, és esetleg később megkeresse, zaklassa. A tettes vallomása szerint Kata a kapuban elejtette a kulcsát. Nyilván ideges volt, és úgy döntött, továbbmegy, hátha lemarad, vagy másfelé veszi az irányt a férfi.

Nem zárható ki, hogy amikor P. megszólította, gyakorló pszichológusként azt hitte, ura tud maradni a helyzetnek, le tudja beszélni a férfit arról, hogy tovább zaklassa őt, képes lesz leszerelni a közeledését. Kovács Lajos szerint Kata nem vagy csak már túl későn érezte meg a veszélyt, de az is lehet, hogy az élete elleni közvetlen támadás előtti utolsó pillanatig nem érezte olyan súlyosnak a helyzetet, ami indokolta volna, hogy segítséget kérjen, s mire ráeszmélt, hogy mekkora bajban van, már késő volt.

Kovács Lajos szerint lehet, hogy Kata vesztét épp a kedvessége okozta. Mindenki kedvelte, mindenkivel képes volt kapcsolatot létesíteni, és feltehetőleg nőként és pszichológusként egyaránt tudta is kezelni ezeket a kapcsolatokat. Az elmúlt években, évtizedekben, a nyugalmazott ezredes elmondása szerint több hasonló „típusú” lány (fiatal nő) vált gyilkosság áldozatává, hasonló körülmények között. Kedves, közvetlen, „csicsergő”, könnyen barátkozó típus volt az 1991-ben 18 éves, elrabolt (és feltehetőleg pár nappal később meggyilkolt) Farkas Helga, de ugyanez mondható el a Kiskunlacházán meggyilkolt tizenéves H. Nóráról is.

P. László DNS-ét megtalálták Kata körmei alatt, így sikerült azonosítani a férfit. Később hazugságvizsgálatnak is alávetették. Kovács Lajos 30 év tapasztalatára hivatkozva azt mondja: a módszer százszázalékos. Kizárt, hogy a vizsgálatot végző szakember (aki idehaza a poligráfos vizsgálatot meghonosította a rendőrségen) ne szúrta volna ki, ha P. reakciói másról árulkodnának, mint amit a férfi a vallomásában állított. Ha lettek volna tettestársai, akár csak pszichikai bűnsegédek is, akik az ölésben nem vettek részt, csak ott voltak, figyeltek, s ezzel bátorítást adtak P. számára, a hazugságvizsgálaton ez kiderült volna.