A jogász lapunknak nyilatkozva annak kapcsán vetette fel egy ilyen átfogó vizsgálat szükségességét, hogy kiderült: a kassai gettó egykori parancsnokaként működő (ma) 97 éves Csatáry László (képünkön) 1996-ban minden gond és számonkérés nélkül hazatérhetett Magyarországra, miután Kanadában az állampolgárságát megvonó eljárás indult ellene háborús múltja elhallgatása miatt.

FOTÓ: REUTERS BALOGH LÁSZLÓ

Csatáryt, akit jelenleg kínzással elkövetett háborús bűntettel gyanúsít a Budapesti Nyomozó Ügyészség, 1948-ben távollétében Csehszlovákiában halálra ítélték. Vádlói és a vád tanúi szerint ő volt a kassai gettó parancsnoka és ekként 15 700 zsidó deportálását irányította, emellett a túlélők szerint „pusztán önszorgalomból” vadásztatott a vegyes házasságban élő zsidókra is.

Csatáry keddi, háromórás ügyészségi kihallgatásán ügyvédje szerint tagadta, hogy a kassai gettó parancsnoka lett volna. A kihallgatáson egyébként újabb bűncselekmények elkövetésével nem gyanúsították meg, csupán az eddig ellene felsorakoztatott bizonyítékokról kérdezték.

Tény ugyanakkor, hogy amikor 1948-ban távollétében kötél általi halálra ítélték, ő már úton volt Németországon keresztül Kanadába, ahol 1955-ben állampolgárságot kapott. Majd 41 évvel később háborús szerepének elhallgatása miatt megfosztották volna az állampolgárságától, az eljárást meg is indították ellene, de nem várta meg a hatósági procedúra lezárását, hanem „hazamenekült”.

Ügye annak idején nagy port kavart Kanadában, sokat cikkeztek róla az újságok, elvileg tehát akár a kanadai sajtóból is értesülhettek a hatóságok Csatáry múltjáról, de semmi nem utal arra, hogy akkor bárki is foglalkozott volna vele.

Megkérdeztük a Belügyminisztériumot: végeztek-e a tárca irányítása alatt álló szervek, illetve azok jogelődjei például nemzetbiztonsági kockázatelemzést Csatáry hazatelepülésekor? Egyáltalán, egy halálra ítélt háborús bűnös hazatelepülése jelent-e a hatályos szabályozás szerint bárminemű nemzetbiztonsági kockázatot? A tárca szerkesztőségünkhöz eljuttatott írásos válasza szerint Csatáry László konzuli jogsegélyeljárás eredményeként tért vissza Magyarországra, mely eljárásnak nem része a nemzetbiztonsági kockázat vizsgálata, és önmagában az el nem évülő háborús bűntettért jogerősen halálra ítélt személy visszatelepülése nem jelent nemzetbiztonsági kockázatot.

A magyar jog szerint 1990 óta a hazatérés nincs engedélyhez kötve – folytatódik a tárca írásos válasza –, alapvető emberi jog, hogy az állampolgárok az állampolgárságuk szerinti államba bármikor hazatérhetnek. Nem kötelesek megindokolni döntésüket, így a Belügyminisztériumnak és az irányítása alá tartozó szerveknek sincs oka, módja és lehetősége vizsgálni azt.

Arra a kérdésre, hogy akár a kanadai sajtóból is értesülhettek volna Csatáry előéletéről, a tárca válaszában leszögezte: „A Belügyminisztérium és az irányítása alá tartozó szervek nagy valószínűséggel nem kaptak kanadai sajtófigyelőt”. Mindehhez – a Csatáry kiadatását sürgető szlovákiai nyilatkozatokra reagálva – a BM hozzátette: az államok büntető igénye értelemszerűen független az elkövető állampolgárságától.