Orbán Viktor súlyos félreértése
„Egyelőre most még nem kell új politikai rendszereket fölépíteni, de föl kell építeni új gazdasági rendszereket Közép-Európában, és reméljük, a jóisten megsegít bennünket, hogy a demokrácia helyett nem kell kigondolnunk más típusú politikai rendszereket, amelyeket a gazdasági túlélés érdekében aztán be kelljen vezetni” – fogalmazott például a VOSZ kibővített elnökségi ülésén. Orbán itt is megismételte, hogy Nyugat-Európa „inkább hanyatló pályán” mozog, az összefogás pedig szerinte nem szándék, hanem erő kérdése. „Lehet, hogy vannak országok, ahol ez nem így működik, például a skandinávoknál, de egy ilyen félázsiai népség, mint mi, akkor tud összefogni, ha erő van. Ez nem zárja ki a konzultációt, a vitát és a demokráciát, de kell egy központi összefogás, ami az ország történelmi tapasztalataiból is levonható” – mondta.
„Egy politikai beszédet mindig politikai céllal, az aktuális hallgatóság befolyásolásának szándékával mondanak el, ezért sokszor nehéz megmondani, mennyiben tekinthető egy gondolat a politikusban rejlő ember személyes filozofálgatásának, és mennyiben tudatosan felépített üzenetet hordozó, a politikai cselekvést megalapozó kommunikációnak. Első olvasatra a VOSZ előtt elmondott beszéd hol meglepő, hol meghökkentő megfogalmazásai is zavarba ejtők” – mondta lapunknak Filippov Gábor politikai elemző.
A Magyar Progresszív Intézet munkatársa kérdésünkre hozzátette: „adott egy politikai helyzet: a kormány teljes nemzetközi elszigeteltsége, a nemzetközi jogi, közösségi és íratlan demokratikus szabályok betartását sürgető nyugati nyomás, valamint a kormány gazdaságpolitikájára zúduló szakmai és politikai össztűz. Mindez – »ortodox« értelmezésben – számos területen a 2010 óta tartó kormányzás kudarcára látszik utalni, ez az értelmezés azonban nyilvánvaló okokból elfogadhatatlan a kormányfő számára. Ezért azt a feszültséget, amely a kormány önértékelése és külső megítélése között érzékelhető, a miniszterelnök mintegy a helyzet »tükrözésével« igyekszik feloldani: nem a kormánnyal van a probléma, ahogy azt mindenki állítja, hanem mindenki mással” – fogalmazott a szakértő.
Filippov hangsúlyozta: Orbán beszédében leginkább az a nyíltság meglepő, amellyel megvilágítja vezetői filozófiáját. „A kormányfőt eddig is sokat vádolták azzal, hogy paternalista vezetői szemlélete szemben áll az intézmények és személytelen, kiszámítható jogi mechanizmusok egyeduralmára épülő liberális demokráciafelfogással. Ő maga azonban a nyilvánosság előtt többnyire a választók iránti alázat és a nyugati típusú liberális demokrácia iránti feltétlen elkötelezettség hangját ütötte meg. Most – ha igaztalan is a vád, hogy Orbán a diktatúra kiépítésének programját hirdette meg – olyan gondolatokat fogalmazott meg, amelyek érthetők úgy, hogy a miniszterelnök nem tekinti megkérdőjelezhetetlen, érinthetetlen adottságnak ezeket a kereteket.
Filippov Gábor úgy vélte: ha a kormányfő komolyan gondolta is eszmefuttatását a „félázsiai származékokról”, a Nyugattól való elszakadásról, ilyen mondatok nagy nyilvánosság előtt történő hirdetése baklövés. „Nem csupán felmérések sokasága, de a beszéd kapcsán született kormánypárti reakciók jó része is megerősíti, hogy a magyarok zöme ma is egyértelműen a Nyugathoz akar tartozni, és kifejezetten sértőnek tartja, amikor kétségbe vonják európaiságát. A »félázsiai származékok« emlegetése a választók súlyos félreértéséről tanúskodik” – mondta Filippov Gábor.
Nála megengedőbb volt Szomszéd Orsolya. A Nézőpont Intézet munkatársa szerint „egyáltalán nem idegen Orbán Viktortól, hogy sarkosan fogalmaz, gondoljunk csak például korábbi tusnádfürdői beszédeire, amelyek elsősorban a saját tábornak szólnak”.
A politikai elemző lapunknak azt mondta: a miniszterelnök retorikájában igyekszik a nemzeti érdek képviseletét hangsúlyozni és eddigi politikájának értelmét bizonygatni. Szomszéd Orsolya hozzátette: „Eközben nem az unió ellen beszél a miniszterelnök, hanem egy más EU-t szeretne megvalósítani. Európában pedig korántsem szokatlan, hogy a politikusok kritizálják a brüsszeli adminisztrációt azért, mert képtelen volt kezelni a válságot. Az is közismert, hogy Orbán inkább azt az iskolát képviseli, amely szerint a nemzetállamokat meg kell őrizni, és ezzel szemben létezik egy másik felfogás, amely azt vallja, hogy az Európai Egyesült Államokat kellene létrehozni brüsszeli központtal, a tagállami szuverenitás elvonásával. Ez egy létező vita, az unió jövőjének kérdése pedig egyre jobban megjelenik a magyar belpolitikai napirenden is” – fogalmazott.
Ami a „félázsiai népség” kifejezést illeti, Szomszéd Orsolya szerint „Orbán Viktor azt akarta kifejezésre juttatni, hogy a nemzetnek szüksége van egy erős irányításra, csak akkor valósul meg az összefogás. Ez legitim vélemény, amit lehet vitatni vagy egyetérteni vele, de az ominózus fogalmazás miatt ez kevésbé »jött át«. Hasonló a helyzet »a demokrácia helyett új politikai rendszer« mondatrésszel, amely kapcsán Orbán esetében azonnal a diktatúrára asszociálnak a baloldalon. Holott ez esetben is vélhetően az EU jövőjéről szóló dilemmára kell gondolnunk, a szuverenitáselvonás kérdésére.
„A miniszterelnök nyilatkozatai szerintem tudatosak és őszinték, egyben bepillantást is adnak politikusi ars poeticájába” – ezt Kiszelly Zoltán mondta lapunknak. A politológus szerint a miniszterelnök Newton harmadik törvénye szerint politizál: erő = ellenerő. „Mivel jelenleg belföldön (már és még) nem áll vele, illetve kormányával és a Fidesszel szemben azonos politikai erő, így még mindig lát politikai mozgásteret arra, hogy gazdasági programját végrehajtsa. Valódi ellenerőt az Európai Unió, az Egyesült Államok, illetve a BRICS-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika), továbbá ezek multicégei jelentenek, amelyek közül viszont a kompromisszumra készekkel – így például a Coca-Colával – kiegyezik, vagy teljesíti azok határozott követeléseit. A kormányfő azt gondolja, szerintem tévesen, hogy a következő választás a saját és az elpártolt 2010-es választókkal megnyerhető. Ezért próbálja e célcsoportot megtartani és bővíteni” – fogalmazott Kiszelly, aki szerint nincs tudatos kommunikációs stratégia, Orbán a döntési központ, amely elszakad a kormány többi részétől.
