Gellért Ádám hónapokon keresztül végzett levéltári kutatásokat, és áttanulmányozta a Csatáry Lászlóval kapcsolatos újságcikkeket, hírügynökségi tudósításokat. Elmondása szerint Csatáry, miután 1948-ban Kassán halálra ítélték, a tengerentúlra menekült. 1949 márciusában Németországból érkezett a kanadai Halifaxba. Letelepedési engedélyt kért, s 1955-ben megkapta a kanadai állampolgárságot. Montrealban élt, egészen addig, amíg 1996 októberében a kanadai hatóságok „állampolgárságtól való megfosztási eljárást” indítottak ellene. Ekkor – felesége betegségére hivatkozva – Torontóba költözött.

Kanadában azt rótták fel neki, hogy hamis adatokat szolgáltatott háborús tevékenységével kapcsolatban: különösen azt, hogy eltitkolta a kassai deportálásokban betöltött szerepét.

A hatóságok szerint „Csatáry a városi gettó parancsnoka volt, részt vett a zsidók téglagyárba szállításában, és jelen volt legalább két transzport bevagonírozásánál, s személyesen ellenőrizte, kiket deportáltak”. Csatáry jogi képviselője egy bírósági iratban csupán azt ismerte el, hogy Csatáry „korlátozott szerepet játszott a zsidók gettóból a téglagyárba történő átszállításában”.

A bizonyítási szakasz 1997. július végén kezdődött volna. Gellért Ádám szerint kanadai felkérésre Kassán Ján Santa kerületi ügyész 29 tanút hallgatott ki 1996–1997 fordulóján. A kanadai hatóságok vélhetően Magyarországon is tanúkihallgatásokat terveztek tartani.

A tárgyalás előtt két héttel Csatáry ügyvédjein keresztül arról értesítette a kanadai szövetségi bíróságot, hogy nem terjeszt elő érdemi védekezést. Így 1997. augusztus végén megfosztották állampolgárságától. A nemzetközi jogász szerint a kanadai ügyészek az egyszerűbb megoldást választották: ennyi adalék bőven elég volt a kitoloncoláshoz, a háborús bűntettekkel kapcsolatos eljárást feltehetően ezért nem folytatták le.

Amikor 1997. október elején a kanadai hatóságok kézbesíteni szerették volna Csatárynak az országból történő eltávolításáról döntő bírósági idézést, lánya nyitott ajtót, és azt mondta, apja Európába költözött. Csatáry a Magyar Hírlapnak azt nyilatkozta, Magyarországra történő hazatérése előtt egy ügyvéd a kérésére kiterjedt vizsgálatot folytatott le, és arról biztosította, nincs akadálya a visszatérésének.

„Tudomásom szerint erről semmilyen dokumentumot nem mutatott be Csatáry” – teszi hozzá Gellért, aki szerint tisztázatlan a magyar hatóságok szerepe. Nem ismerjük a Csatáry visszatelepedésével kapcsolatos eljárás iratait. Alappal feltételezhetjük, hogy a Külügyminisztériumnak voltak információi. A kanadai sajtó majd egy éven keresztül számolt be az ügy részleteiről, de Budapestnek a szokásos diplomáciai csatornákon keresztül is tudomást kellett szereznie arról, hogy Csatáryt mivel gyanúsítják.

Mit kezdett a külügy az információval? Ha továbbította, miért nem léptek a belügyi tárca felügyelete alá tartozó szervek Csatáry érkezésekor?

A jogász mindenképpen érdemesnek tartaná, ha a magyar ügyészi szervek is nyilatkoznának arról, hogy a kilencvenes években jött-e Csatáryval kapcsolatban bármiféle megkeresés a kanadai féltől. Ha igen, akkor folyt-e vizsgálat Csatáryval szemben az országba érkezése után? Ha pedig nem, akkor miért nem? A nemzetközi jogász úgy látja, a hatóságokra általánosságban is jellemző, hogy az ehhez hasonló ügyekben (Biszku Bélát és Képíró Sándort említi) csak akkor lépnek, ha kitör a botrány.

Most a Simon Wiesenthal Központ feljelentésére, még inkább angol újságírók leleplező cikkére volt szükség ahhoz, hogy Csatáry Lászlót meggyanúsítsák. Gellért Ádám szerint alapos, minden érintett állami szervet bevonó vizsgálatnak kell kiderítenie: miként fordulhatott elő, hogy a súlyos bűnök elkövetésével vádolható kassai gettóparancsnok tizenöt éven keresztül háborítatlanul élt Magyarországon?

Szlovákia kéri a kiadatást

Csatáry László volt kassai rendőrparancsnok Szlovákiába való kiadatását szeretné elérni Tomás Borec szlovák igazságügy-miniszter. A tárcavezető –aki saját elmondása szerint személyesen érdekelt a „háborús bűnös” kiadatásában – erről hétfőn Pozsonyban tartott sajtótájékoztatóján beszélt. Tomás Borec Csatáry ügyével kapcsolatban elmondta: a szlovák igazságügyi tárca már el is juttatta a volt csendőrtiszt ellen lefolytatott per – a Nemzeti Emlékezet Intézetétől (ÚPN) megszerzett –dokumentumait a kassai járásbíróságnak, arra kérve a bíróságot, hogy az gyorsan járjon el az ügyben.

Hozzátette: azt szeretné, ha a gyűjtőtábor volt parancsnoka elleni eljárást Szlovákiában folytatnák le. „Tekintettel a közben eltelt időre, tudatosítjuk, hogy az egyik utolsó olyan lehetőség áll előttünk, hogy büntessünk a második világháború idején elkövetett háborús bűntettekért” – hangsúlyozta Borec. Leszögezte: véleménye szerint Csatáry bűntettei elévülhetetlenek, és azok elkövetésére nem szolgálhat mentségül az sem, hogy parancs alapján cselekedett. A szlovák igazságügy-miniszter szerint több mindentől függ az, hogy végül megvalósul-e Csatáry kiadatása. Elsődlegesen attól, hogy az illetékes szlovák bíróság kérvényezni fogja-e azt, valamint attól is, hogy a magyar bíróság eleget tesz-e a kérésnek. (MTI)

Gellért Ádám