Bándy-gyilkosság: kételyek, elméletek, összeesküvések
Magyarországon évente másfél-kétszáz gyilkosságot követnek el, s ezek 99 százaléka egy-két napig számíthat érdeklődésre, ehhez képest a Bándy-ügy a bűntény után három, a gyilkos elfogása után kettő, s az áldozat eltemetése után egy héttel is szinte közügy. Ismert, hogy a gyilkossággal gyanúsított 25 éves P. Lászlót menekülés közben fogták el. A kelebiai férfi azért próbált külföldre szökni, mert a sajtóból megtudta, hogy az áldozat körme alatt megtalálták a gyilkos DNS-ét. Amikor elfogták, azonnal beismerte tettét.
Azt vallotta, hogy a gyilkosság éjszakáján annak a háznak a bejáratánál vette észre Bándyt, ahol a pszichológus lakása volt. Ajánlatot tett a lánynak, s ő ahelyett, hogy bement volna előle a házba, elsietett. A férfi egy bokros helyen érte utol, s ott meg akarta erőszakolni. Bándy ellenállt, sikoltozni próbált, ezért P. László a lány táskájának szíjával megfojtotta őt.
Ezt a vallomást a rendőrség valósnak tartja.
Az interneten megjelent cikkek hozzászólásait böngészve egyértelmű, hogy az olvasók túlnyomó többsége nem hisz a rendőrségnek, mivel úgy véli, hogy P. László egyedül nem követhette el a gyilkosságot. Nem kizárt, hogy a kételyt sajtóinformációk táplálják. Ennek az egyik fő oka az lehet, hogy a sajtó – amíg a rendőrség nem nyilatkozott a vizsgálatról, maga is nyomozásba fogott, s – kötetnyi feltételezést osztott meg az olvasókkal. E hipotézisek nemegyszer téves adatokra épültek, mert az újságíróknak súgó rendőrök sem voltak „képben”. (Ilyen téves adat volt például, hogy a holttest ruhátlan volt.)
Ami tény: Bándy Kata július 8-án tűnt el, s ez a hír másnap már vezető hír lett az interneten. Július 11-én megtalálták a holttestét, 15-én elfogták a tettest. Másnap a sajtó megtudta, hogy P. László az elkövető, s róla sikerült kideríteni, hogy a szakmátlan, munkátlan férfi lopásokért többször büntetve volt, s minden tettét „bandázva” követte el. Ha mégis egyedül kapták el valamiért, akkor nem árulta el cimboráit, mert ezt diktálta a „betyárbecsület” és a logika, hisz a csoportosan elkövetett bűncselekményért hosszabb börtön jár.
Okkal volt feltehető, hogy P. László azért állítja, egyedül ölte meg a pszichológust, mert így megúszhatja 15-20 év börtönnel, ha viszont társai voltak, azért életfogytiglan is járhat. Tegyük hozzá, hogy a rendőrök is hasonlóan gondolkodtak. Dakos József, a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője megkeresésünkre elmondta: a nyomozók hat verziót állítottak fel, s azokból az utolsó, a legkevésbé valószínű volt az egyedi elkövetős. A szexuális erőszak és annak kísérlete tipikusan olyan bűncselekmény, amelyet általában csoportosan követnek el.
Amikor a nyomozók szembesültek azzal, hogy a bizonyítékok alapján ezúttal csak egy elkövető volt – elnézést a kifejezésért, de tőlük hallottam –, „seggre ültek”. Azóta sem akarják elhinni, hogy ez történt. Ezért a nyomozás folytatódik az esetleges tettestársak felkutatására. Ezt erősíti P. László védője, Sólymos Sára is, aki arról számol be, hogy védencét a nyomozók 7-8 órás kihallgatásokkal próbálják hazugságon érni. Ellenőrzik minden mondatát, hátha felfedeznek a szavaiban valamilyen árulkodó ellentmondást. Eddig konzekvensen vallott, s nem bukott meg a hazugságvizsgáló teszten sem.
Az újságírók és az olvasók mindezt ismerve ragaszkodnak kételyeikhez, ahhoz, hogy P. Lászlónak társa lehetett. Mert P. László „bandázós”, és mert eddig nem volt erőszakos bűncselekménye, és nem ismerte eléggé Pécset, hogy arra az elhagyott helyre űzze áldozatát, és mert mindig voltak női. A fenti állítások azonban akár cáfolhatók is: a „bandázósok” is követnek el egyedül bűncselekményeket, P. László nem mindig riadt vissza az erőszaktól, gyermeke anyját is összeverte, Pécsre ugyan csak öt hete érkezett, a bűntény városrészét viszont megismerhette, hisz egész nap a környéken kódorgott, nőgondja általában nem volt, viszont barátnője épp akkortájt odahagyta.
Az újságírói és olvasói kételyt erősíti az is, hogy a kétéves rendőrségi rutinnal bíró Bándy Kata hogyan válhatott egyetlen elkövető áldozatává. (Ehhez banda kellett, amely túlerőben lévén egy-két másodperc alatt autóba tuszkolta, vélik sokan.) Miért nem ment be a házba, miért nem kiabált menekülés közben, azt meghallották volna: az utca valamennyi házának minden ablaka nyitva volt.
Hogy Bándy Kata mire építette sajátos védekező stratégiáját, azt csak találgathatjuk. Talán azért ment túl a lakásán, mert nem akarta, hogy a kellemetlen ajánlkozó megtudja, hol az otthona, talán azért sietett el, mert bízott benne, hogy lerázhatja a férfit. Amúgy Bándynak a rendőrségen nem volt kapcsolata bűnözőkkel, az egyenruhások alkalmasságát vizsgálta, így nem sokat tudott a bűnözők világáról, s az ilyen szituációk elleni helyes védekezésről. Az is lehet, hogy rendőrségi rutinja nem óvatossá, hanem inkább kissé elbizakodottá tette.
A rokonai, ismerősei, kollégái szerint gyanútlan ember volt, s mivel ő senkinek sem ártott, („egy pókot sem volt képes megölni”), azt hitte, más is ilyen. Hogy sikoltozni nem mert, arról meg annyit: négy éve egy férfi Pécs belvárosában, világos nappal kést nyomott egy nő oldalába, majd több száz métert kísérte, s egy elhagyott helyen megerőszakolta. Az áldozat és késes támadója ellépdeltek a rendőrség épülete előtt is, s a nő még az őrzött bejárat előtt sem mert sikítani (nem mellesleg: ennek a bűncselekménynek az elkövetője is egyedül volt.)
A nyomozás iránt táplált kételyek között visszatérő megállapítás, hogy a rendőrök képzetlenek, gyakran tehetetlenek, és sokan azt jövendölik: ebből az ügyből „második Mór” lesz. Vagyis kiderül majd, hogy nem P. László a gyilkos. Akad, aki azt gondolja, hogy a DNS-bizonyíték is kreált, a gyanúsított mintáját az „eredményességorientált” nyomozók tették Bándy körme alá.
A legvadabb feltevés azonban az, hogy mivel munkája során Bándy a rendőrökkel kerülhetett érdekellentétbe, a gyilkos a kapitányságon belül van.
Ezt a nyomozók tudják, és P. László felmutatásával fedezik a valódi tettest. Az utóbbi hipotézisekben zsigeri rendőrutálat és beteges összeesküvés-elmélet érezhető. Mindamellett az ilyen megközelítések új lendületet adnak az ügy iránt már lankadó érdeklődésnek. Az érdeklődés azonban összeesküvés-elmélet nélkül is roppant lassan csökken. Ezt az általam megkérdezett pécsi pszichológusok, szociológusok és politológusok több okkal magyarázzák.
Abban azonban mindannyian egyetértenek: azzal, hogy az áldozat neve, kedves arca, szimpatikus személyisége ismertté vált (hisz barátai az eltűnésekor feltették adatait a netre), Bándy Kata tragédiája átélhetőbb lett, s így többeket megmozgatott, mint ha csak annyit tudtunk volna, hogy megöltek egy 25 éves lányt. Abban is egyetértenek a lelki és a társadalmi folyamatok ismerői, hogy Bándy sorsa a konszolidált (jó szakmával, stabil állással, tisztességes kapcsolatokkal, lakással, perspektívával rendelkező) emberekben kelt különösen nagy empátiát (s talán riadalmat is), hisz tragédiája arra figyelmeztet, hogy senki és semmikor nincs biztonságban.
Persze van, aki hangsúlyozza, hogy Bándy viktimológiai alkat (ideális áldozat), hisz minek mászkált egyedül egy rossz hírű negyedben éjjel kettőkor. Erre a pszichológus válasza az, hogy ott lakott, s ha a doktriner áldozatkutatókra hallgatnánk, akkor nem mennénk el hazulról, és senkit nem engednénk be magunkhoz.
Nem kétséges, hogy az ügy az elkövető és az áldozat társadalmi különbsége okán is erősíti az érdeklődést. A gyanúsított az anyja révén cigány származású, életmódját tekintve pedig amorális, lump, akinek semmilyen terve, célja nincs, aki folyamatosan törvényszegő, nem tépelődik tettei következményein, s a megbánást őszintétlenül, legfeljebb taktikai elemként gyakorolja. Sokak megítélése szerint javíthatatlan, miatta és a hozzá hasonlók miatt érdemes lenne visszaállítani a halálbüntetést.
Ezt a közvélekedést a radikális nemzeti jobboldal ügyesen ki is használta egy kis önreklámra és választótoborzásra. Hogy Bándy Kata családja (nyilván: az áldozat mentalitását is ismerve) elutasítja ezt a felvetést és azt, hogy lányuk nevét az uszítók és a gyűlöletkeltők tűzzék zászlajukra, az a bitópárti és cigányellenes tüntetők számára érdektelen. Ők elérték céljukat, egy ideig róluk, az ő eszméikről és erősödésükről szólnak a hírek.
