Galambos – egyebek között – azért fordult a strasbourgi székhelyű bírósághoz, mert álláspontja szerint az ellene tavaly nyáron indított büntetőügyben a hatóságok megsértették a tisztességes eljáráshoz való jogát, számos eljárásjogsértést követtek el, és „meg nem engedett eszközökkel próbáltak nyomást gyakorolni súlyosan cukorbeteg fiára”.

Galambos Lajos FOTÓ: KOVÁTS ZSOLT

Miként arról lapunk is beszámolt, Galambos Lajost, az azóta Alkotmányvédelmi Hivatallá átalakított egykori Nemzetbiztonsági Hivatal volt főigazgatóját 2011. június 28-án vették őrizetbe kémkedés gyanújával. Hogy kiknek kémkedett, államtitok, mint ahogy az eljárás minden más részlete is. Egyidejűleg – ugyancsak őrizetbe vételük mellett – nyomozás indult kémkedésre felbujtás gyanújával Szilvásy György, a Gyurcsány-kormány volt titokminisztere, bűnpártolás gyanújával Laborc Sándor ellen, aki Galambos után volt az NBH főigazgatója, valamint Püski László polgári személy ellen is. Azóta vádat elemeltek ellenük, perük a nyilvánosság teljes kizárásával zajlik a Debreceni Törvényszék előtt.

Galambos a strasbourgi bírósághoz benyújtott keresetében egyebek között azt kifogásolta, hogy az ügyészség az őrizetbe vételét követően úgy tett indítványt az előzetes letartóztatására, hogy sem magát az indítványt, sem az azt alátámasztó bizonyítékokat nem ismerhették meg, sem ő, sem a védője, így érdemben nem is védekezhetett. Ez pedig súlyosan sérti a védelemhez való jogát.

Noha a keresetben írtak szerint Galambos együttműködött a nyomozó hatósággal, az ügyészek egy percig sem mérlegelték az előzetes letartóztatásnál enyhébb kényszerintézkedés alkalmazását. A fogva tartás meghosszabbításakor azzal érveltek, hogy Galambosnak kiterjedt külföldi kapcsolatai vannak, ezért tartani lehet a szökésétől, s hogy külföldre menekül, ám ezt soha semmiféle bizonyítékkal nem támasztották alá –sérelmezi keresetében Galambos.

Amikor védője indítványozta Galambos szabadlábra helyezését, első fokon a bíróság indoklás nélkül elutasította a kérelmet. Másodfokon a döntést hatályon kívül helyezték, mondván: az elsőfokú bíróság nem tett eleget indoklási kötelezettségének, azaz a fellebbviteli bíróság kimondta, hogy törvénysértő volt indoklás nélkül elutasítani a szabadlábra helyezési kérelmet. Ezután azonban a másodfokú bíróság új eljárást rendelt el, ami a kereset szerint éppoly törvénysértő, mint a szabadlábra helyezési indítvány indoklás nélküli elutasítása volt. Galambos sérelmezi továbbá, hogy a nyomozóhatóság az egész eljárást és annak minden elemét titkosította – szerinte nagyrészt teljességgel indokolatlanul. Többszöri védői kérés ellenére sem volt azonban hajlandó változtatni e gyakorlatán. Hogy miért kellett az ügy egészét titkosítani, és mi indokolta a titkosítás fenntartását, ezekre a kérdésre a keresetlevél szerint sem Galambos, sem védője, sem az ügyben a hatóságot szintén megkereső ombudsman nem kapott választ.

A legsúlyosabb állítás, amelyet a kereset alapján a strasbourgi bíróságnak tisztáznia kell, hogy az ügyészség indokolatlanul akadályozta Galambost a családjával való kapcsolattartásban. Súlyosan cukorbeteg fiával még akkor sem engedték beszélni, amikor már más családtagjaival felvehette a kapcsolatot. A keresetben ugyanakkor az is olvasható, hogy Galambos fiára „nem megengedett módon nyomást gyakoroltak”, vallomásra próbálták bírni édesapja ügyében, noha közvetlen hozzátartozójaként jogában állt megtagadni a vallomást. Azt, hogy egészen pontosan mi volt az a meg nem engedett mód, amellyel vallomásra akarták kényszeríteni a fiút, a keresetből nem derül ki. Csak az, hogy Galambos fia emiatt feljelentést is tett a Budapesti Nyomozó Ügyészségen, ám feljelentését elutasították.