Félretájékoztatottnak nevezte a kormányfőt, akivel elhitetik, hogy az elmúlt időszakban kifizetett uniós pénzek a jelenlegi kormánynak köszönhetők, holott valójában az előzőhöz köthetők. Helyeselte, hogy megkezdődtek a tárgyalások az IMF-fel, amelynek szerinte hálásnak kellene lennünk, hiszen 2008-ban megmentette az országot az államcsődtől. – Kell az új hitel, hogy be lehessen indítani a termelőberuházásokat – jelentette ki.

Orbán Viktor jól bírta a kemény kritikát, legfeljebb annyiban viselkedett másképp a szokásosnál – amikor szinte mozdulatlanul hallgatja az előadót –, hogy izgett-mozgott, feltűnően gyakran dugta össze a fejét Lázár Jánossal, a Miniszterelnökséget vezető államtitkárral, illetve annyira figyelte Demján előadását, hogy teljes testével felé fordult. Szóhoz jutva azt mondta, volt az alkalomra írt beszéde, de azt már nincs értelme felolvasni, mert „változott a táncrend”. A kritikát megköszönte, s hozzátette, azért is fogadja el, mert Demján javaslatokat is megfogalmazott. Ilyen volt egy beruházási alap felállítása, amely évi 300-500 mil liárd forintot tudna forgatni, illetve egy szolidaritási kötvény bevezetése, ami annál is inkább tetszett Orbánnak, hogy szerinte a lakosság az államkötvényeket is szívesen vásárolja.

A VOSZ elnöke egyébként abból a megállapodásból indult ki, amelyet még 2010 tavaszán Orbán Viktorral mint pártelnökkel kötöttek. Akkor ígéretet kaptak 10 év alatt egymillió, főként termelő új munkahelyre, arra, hogy négy éven belül a régiós átlagra vagy az alá csökken a vállalkozások adóterhelése. Elhangzott az is, hogy a közbeszerzési és uniós pályázatokon a magyar tulajdonú cégek kerülnek előnybe, s a kormány segíti a kisebb vállalkozások piacra jutását. Demján szerint ezekből vajmi kevés valósult meg.

Orbán Viktor szokatlanul önkritikus hangulatban volt, amikor azt magyarázta, hogy mi miért nem sikerült eddig. Például azért, mert a kormánynak nincs magyar pénzre támaszkodó fejlesztéspolitikája. Az összes megvalósuló fejlesztés 90 százaléka uniós pénz és a hozzá rendelt önerő. A kritikát, hogy az állam nem segíti a cégek piacra jutását, elfogadta, s az állami intézményrendszer tohonyaságának tudta be. Egyetértett azzal is, hogy a közmunka nem a legjobb eszköz a munkahelyteremtésre, de mint mondta, így lehet kihozni az embereket a dologtalan világból.

– Az IMF a kormány számára nem érzelmi kérdés – mondta Orbán. Vashideg logika, higgadtság, csigavér kell a tárgyalásokhoz. Az jó, hogy nem voltak itt az elmúlt 1,5 évben, mert ha itt lettek volna, akkor nem lennének különadók és nyugdíjrendszer-átalakítás, amelyekből komoly összeg folyt be a költségvetésbe. Így most csak a tranzakciós adóban kell megegyeznünk – tette hozzá.

Demján megjegyzésére, hogy össze kell fognia a nemzetnek a kilábaláshoz, azt válaszolta: 2/3-nál nagyobb összefogást nem tudok elképzelni. Az összefogás nem szándék kérdése, hanem az erőé. „Az ilyen félázsiai származékoknál, mint mi, csak így megy” – jelentette ki.

Orbán szerint a találkozó legizgalmasabb kérdése, és amin gondolkozni érdemes, hogy mi lesz Magyarország helye Európán belül, ahol épp az 1990-es évek rendszerváltozásaihoz hasonló átrendeződés zajlik, a Nyugat hanyatlik, ellenben Közép-Európának esélye van a felemelkedésre. Orbán úgy véli, a siker új gazdaságpolitikát kíván, s reméli, „a jóisten megsegít minket, és nem kell a demokrácia helyett új rendszert bevezetnünk”. Az utóbbi mondatra is reagálva az MSZP közleményben követelte, hogy a kormányfő minden erejével a demokrácia felett őrködjön, és eszébe ne jusson újabb unortodox eszközökhöz nyúlni hatalma megtartása érdekében. 

Építő kritika