Terhelő adatok Csatáry ellen
A 97 éves Csatáry ellen, mint az közismert, a Simon Wiesenthal Központ izraeli irodájának vezetője, Efraim Zuroff feljelentése alapján, tavaly ősszel rendeltek el nyomozást. Az ügyészség azt követően vette őrizetbe, hogy angol újságírók felderítették budapesti lakóhelyét.
Az ügy kapcsán a Páva utcai holokauszt-emlékközpontban tartott rendezvényen Szita Szabolcs történész, az intézmény ügyvezető igazgatója előrebocsátotta, hogy a múltfeltárást tekintve Magyarország több évtizedes késésben van. Az NSZK-ban, az egykori Nyugat-Németországban például 1945–65 között 22 kötetben tették közzé a náci bűnök miatt indított eljárások adatait. Régebben a németeknél is folyt vita arról, hogy idős embereket mennyiben ildomos bíróság elé állítani: egyértelműen arra jutottak, hogy a felelősségre vonást „korhatár nélkül” el kell végezni. Csősz László történész kitért arra, hogy idehaza példátlan gyorsasággal pusztították el a vidéki zsidóságot. Adolf Eichmann kétségkívül professzionális tömeggyilkos volt, de semmire nem ment volna a magyar közigazgatási és rendvédelmi szervek együttműködése, kollaborációja nélkül.
Gellért Ádám – aki egyébként a holokauszt-emlékközpontban működő Kőrösmező 1941 kutatócsoport vezetője – hónapokon át alapos kutatásokat végzett hazai és külföldi levéltárakban. A büntetőjogi szakértő szerint a sajtóban pontatlanságok és tévedések is megjelentek Csatáry Lászlóval kapcsolatban, fontos adalékok viszont még egyáltalán nem kerültek nyilvánosságra.
Az 1944-ben Magyarországhoz tartozó Kassán – folytatta – két gettó létezett, az úgynevezett „városi” és a „téglagyári”. A városi gettó április 21-től május közepéig működött. Az áldozatokat áttelepítették az időközben létrehozott téglagyári gettóba, amely két részből állt. Közvetlenül innen indultak az Auschwitzba menő transzportok: az első május 15-én, az utolsó június 2-án. Jelenlegi ismereteink szerint összesen csaknem 12 ezer (11 839) embert hurcoltak marhavagonokban a haláltáborba.
Csatáry László a Magyar Hírlapnak adott interjújában elismerte, hogy jó nyelvtudásának köszönhetően megbízták azzal, legyen összekötő a németek és a magyarok között. Ugyanakkor azt állította, hogy csak tolmácsolt, a városi és téglagyári gettóban – ahol szerinte a németek parancsoltak – csupán kétszer-kétszer járt.
Ezzel szemben Gellért Ádám számos olyan rendeletet és egyéb dokumentumot talált, amelyet Csatáry a saját kezével „gettóparancsnokként” írt alá. A büntetőjogi szakértő közlése szerint Csatáry május közepéig a városi gettó parancsnoka volt, majd – napra pontosan nem tudni, mikor – a téglagyári gettó egyik részének parancsnoka lett. A tanúvallomások alapján több mint valószínű, hogy aktívan részt vett a deportálások végrehajtásában: „ő is ott állt a rámpán”.
Gellért Ádám kérdésünkre elmondta, hogy Csatáry „rendőr (segéd)fogalmazó” létére vált gettóparancsnokká. A rendőrségen belül a fogalmazói kar igazgatásrendészeti feladatokat látott el: tagjai jogvégzett személyek lehettek, belőlük kerültek ki a rendőrfőkapitányok. (Közben Csatáry Lászlót összekötőként a kassai rendőrség politikai osztályának vezetőjévé is kinevezték.) Csatáry az utasításokat attól a „hármas bizottságtól” kapta, amelyet a kassai rendőrkapitányság vezetője, egy csendőr alezredes és egy SS-százados alkotott.
Csatáry Lászlót a távollétében, 1948-ban halálra ítélték Kassán, de az ítélet pontos tartalmával kapcsolatban csak találgathatunk: az ítélet egyelőre nincs meg. Szlovákiában 17, a kassai rendőrkapitányság vezetője ellen lefolytatott magyar népbírósági eljárásban 22 tanú vallott Csatáry ellen. Gellért Ádám szerint a lényeget illetően teljesen megegyeznek a szemtanúk: mindenki „szigorú, kegyetlen, szadisztikus” parancsnokként írja le Csatáry Lászlót. Olyannak, aki élvezte a hatalmat, korbáccsal járkált, és kéjjel kínoztatta a gettóba zsúfolt szerencsétleneket.
A büntetőjogi szakértő hozzáteszi: ahogyan más hasonló esetekben, ebben az ügyben is lényeges tisztázni a kérdést, hogy Csatáry bizonyíthatóan a tudatában volt-e annak, mi vár a marhavagonokban elhurcolt zsidó áldozatokra. Ezrek embertelen körülmények között tartása, megkínzása és bevagonírozása azonban háborús bűntettnek minősülhet, ebből a szempontból még csak a beosztás és a rendfokozat se számít. Gellért Ádám nem tudja, hogy az ügyészség milyen iratokból dolgozik, az általa felkutatott dokumentumokat mindenesetre kész átadni a vádhatóságnak.
