Sarccal a vasút felé
Évente hárommilliárd forint – ennyit vesz ki a becslések szerint az utasok zsebéből a közösségi közlekedés szeptember 1-jén életbe lépő új díjrendszerén keresztül az NFM. A minisztérium bátran kiáll és már nem is titkolja: a szolgáltatóknál lecsapódó többletbevétel kismértékben ugyan, de csökkenti a költségvetés terheit. Ennek fényében pedig az már kevésbé számít, hogy a mindennapi munkába, iskolába járás, vagy az egyéb utazások költségesebbé válása milyen hatással lesz a többnyire kényszerűségből busszal utazókra. Az ígéretek szerint a küszöbön álló intézkedések utasforgalomra gyakorolt hatásait „legkorábban fél év múlva” mérik majd fel, és a tapasztalatok alapján végrehajtják az „esetleg szükséges korrekciókat”. Fontosabb, hogy az utazók hárommilliárdos megsarcolására kész a forgatókönyv. E szerint a közösségi közlekedés versenyképességének javítására hivatkozva, első lépésben a már elfogadott személyszállítási törvénynek megfelelően, ízekre szedik az eddig egységes tarifarendszert. Ősztől lesz országos, elővárosi és regionális díjszabás. Közben a különféle díjtételek többsége nem változik. Így az utasok figyelmét a kormányzati beavatkozás el is kerülné – ha más nem történne.
De történik. Az NFM közlése szerint az autóbuszos személyszállításban az utazási távolsággal arányosan változó „minőségi felárat” vezetnek be. A kezdetben korlátozott körben bevezetendő pluszdíj megdrágítja majd a buszozást. Ami a kormányzat nyelvén szólva azzal jár majd, hogy „megszűnik a vasút versenyhátránya az emelt szintű szolgáltatások területén. A kedvezőbb áraknak köszönhetően az utasok” az intercity (IC) és eurocity (EC) vonatokra az eddiginél többen váltanak majd jegyet. Lefordítva, a döntéshozók remélik, hogy ha a buszjegy drágul, az utasok inkább vonatra szállnak.
Ezzel azonban még nincs vége. Az emelt szintűnek nevezett szolgáltatásokat kínáló vonatokon, tehát az IC- és EC-szerelvényeken is az utazási távolsághoz kötik a pótjegyek árát. A gyakorlatban ez úgy néz majd ki, hogy a kiegészítő díj a 280 kilométernél rövidebb utazásoknál a jelenlegi, 400 forintos szint alatt marad. Ami az NFM megfogalmazása szerint azt eredményezi, hogy „több vidéki megyeszékhely és a főváros közötti utazás is olcsóbban tehető meg szeptembertől az IC- és EC-járatokon.” Ami azzal a kiegészítéssel igaz, hogy olcsóbban, mint autóbusszal. A valóságban a vonat egy fillérrel sem lesz olcsóbb.
Már ugye 280 kilométer alatt. A szaktárca nem részletezi, de azzal, hogy leírta: a pótdíj a 280 kilométernél rövidebb utazásoknál marad 400 forint alatt, megengedte a lehetőséget, hogy az ennél hosszabb utaknál összege emelkedjen. Vagyis, aki 280 kilométernél távolabbra utazna, mondjuk Miskolcról tart Pécsre, Győrbe, további drágulásra számítson.
És akkor ott van még, hogy szeptembertől megszűnnek az öt kilométeres, tehát a legkisebb utazási távolságra szóló jegyek. Erre az a magyarázat, hogy ez a díjtétel évek óta növekvő mértékben marad el a helyi közlekedés alaptarifáitól: a helyi vonaljegyek ára több településen meghaladja a tíz kilométeres helyközi jegyét is. Eközben az öt kilométeres helyközi tarifa a szolgáltatók állandó költségeit sem fedezi, kedvezőtlenül befolyásolja a helyi és helyközi közlekedés közötti munkamegosztást. Megszüntetéséről így kizárólag a tarifarendszerek közti „feszültségek feloldása érdekében” döntöttek. Az utazók egyetlen öröme az lehet, hogy a helyközi bérleteknél megmarad az öt kilométeres utazási távolság. Így az NFM elmondhatja: „a napi rendszerességgel kis távolságra utazók kiadásai nem nőnek.”
