Magyar diplomával Magyarországon
Végül a tavalyinál jóval kevesebben, alig 80 ezren jutottak be az egyetemekre és a főiskolákra. Az idén számolni lehetett a ponthatárok emelkedésével, már pusztán azért is, mert a megszerezhető összpontszám 480-ról 500-ra emelkedett, a bekerüléshez pedig legalább 240 pontot kellett elérni. Emiatt az idei ponthatárokat nem is lehet „egy az egyben” összevetni a tavalyival, az azonban elmondható, hogy a sokak által megcélzott állami helyekre az idén magasabb teljesítményre volt szükség. A ponthatárok alakulását leginkább az befolyásolja, hogy egy adott helyre mekkora a túljelentkezés: minél többen jelentkeztek egy adott képzésbe, illetve minél kevesebb ott a hely, annál magasabbak a ponthatárok. Márpedig az idén ugyan kevesebben – a tavalyi mintegy 140 ezer után csupán úgy 110 ezren – jelentkeztek a felsőoktatásba (80 százalékuk állami helyekre), ám tavaly még több mint 53 ezren nyerhettek felvételt állami képzésre, az idén csupán 39 087-en kezdhetik meg tanulmányaikat szeptemberben térítésmentes felsőfokú szakképzésen, alapképzésen, illetve egységes, osztatlan képzésen.
Átalakított keretek
Eredetileg csupán 34 087 állami férőhely várta volna a hallgatókat, csakhogy a jelentkezési statisztikákból kiderült, túl kevesen jelentkeztek a meghirdetett részösztöndíjas képzésekre, így sok hely betöltetlen maradt volna, az állami helyekre viszont túljelentkezés volt. Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár ezért június 26-án bejelentette: ötezerrel több hallgató kezdheti meg tanulmányait teljes állami ösztöndíjjal szeptemberben: ennyi férőhelyet átcsoportosítottak a részösztöndíjas képzésekből. A módosítás értelmében 2400-zal több hallgató járhat teljes állami támogatással műszaki képzésre, kilencszázzal nőtt az informatikus, hétszázzal az agrárhelyek száma, az egészségtudományok területén négyszázzal, a sporttudományok területén 150-nel emelkedett a keretszám. A külhoni kihelyezett képzéseken a magyar nyelvű szakokon 400 teljes állami ösztöndíjas helyet adtak.
Az idén egyébként az alap- és egységes, osztatlan képzésekre jelentkezők körében legtöbben – összesen 13 950-en – jelöltek meg első helyen valamilyen műszaki szakot. A második helyen a gazdaságtudományok képzési terület áll 11 421 jelentkezővel, a harmadikon a 9187 felvételizővel a bölcsészettudományok. Szakos bontásban első helyen legtöbben a gépészmérnöki szakot (5202) jelölték meg, második helyen a mérnök-informatikus (4762), a harmadikon a korábbi listavezető gazdálkodási és menedzsment (4693) alapszak található. Az intézmények közül a legtöbb – több mint 13 ezer – első helyes jelentkezőt az Eötvös Loránd Tudományegyetem vonzotta az idén is, a Debreceni Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem mintegy nyolcnyolcezer első helyes jelentkezőjével második és harmadik. A főiskolák közül a Budapesti Gazdasági Főiskola vonzotta a legtöbb – mintegy 5600 – első helyes jelentkezőt.
Új számok, régi módszer
Az idén változott a megszerezhető felvételi pontok számítása. A maximumpontszám azért nőtt 500-ra a tavalyi 480-ról, mert a 200 tanulmányi és a 200 érettségi pont mellé az idén 80 helyett már 100 többletpontot lehetett begyűjteni, az emelt szintű érettségi „jutalma” pedig 40 pontról 50 pontra nőtt.
A ponthatárok viszont 1996 óta ugyanúgy születnek: egy magyar fejlesztésű, matematikai algoritmuson alapuló, a jogszabályváltozások alapján rendszeresen frissített informatikai szoftver alkalmazásával, amely a keretszámokat és az intézmények kapacitását, a jelentkezők összpontszámát, illetve a megjelölt képzések sorrendjét figyelembe véve számítja ki az eredményeket. Az algoritmus a jelentkezők összpontszáma alapján minden szakon felállít egy-egy országos rangsort. Ezt követően a legjobb teljesítményű jelentkezőktől kezdve besorolja őket az általuk első helyen választott szakra és intézménybe. Amikor egy intézmény megtelt, vagyis elérte a szakra felvehetők maximális létszámát, a program megállapítja a ponthatárt és a rangsorban következő diákot már a másodikként megjelölt képzésre sorolja be, majd így halad tovább. Ez a folyamat addig zajlik, amíg az adott képzési területen, illetve képzésen el nem éri a felvettek száma az országosan felvehető létszámkeretet vagy az intézmény adott képzésre vonatkozó keretét. Minden jelentkező arra a képzésre nyer besorolást – és csak arra –, ahol a jelentkezési lapon felállított sorrendjében a pontszáma először eléri a megállapított ponthatárt.
Szerződni is kell
A besorolási döntésről – azaz, hogy ki hová nyert felvételt – az Oktatási Hivatal minden jelentkezőt levélben tájékoztat. Az állami ösztöndíjas és részösztöndíjas helyekre felvettek egy szerződést is kapnak három példányban. Ebből egyet a kézhezvételtől számított nyolc napon belül aláírva el kell juttatni a hivatalba, egy eredeti aláírt példányt pedig a beiratkozáskor át kell adni a felsőoktatási intézménynek. Csak így lehet beiratkozni ösztöndíjas vagy részösztöndíjas képzésre Tudniillik az állami helyeket már nem adják teljesen ingyen: a beiratkozás előfeltétele a hallgatói szerződés megkötése. (A részösztöndíjas képzésre nem lehetett külön jelentkezni: a költségtérítéses finanszírozási formát kellett választani, és közülük a legmagasabb pontszámot elért felvételizők kaphatják meg a részösztöndíjas támogatást. Ők dönthetnek, vállalják-e a hallgatói szerződésben leírt feltételeket, vagy maradnak az önköltséges képzési formánál.)
A hallgatói ösztöndíjszerződés a hallgató és az állam nevében eljáró Oktatási Hivatal között jön létre: az állam a hallgató képzésének költségét 50 százalékban vagy egészben átvállalja (állami részösztöndíj, állami ösztöndíj), a hallgató pedig vállalja, hogy diplomáját a képzési idő másfélszeresén belül megszerzi (vagyis a hároméves alapképzést legfeljebb 4,5 év, azaz kilenc félév alatt oklevelet szerez), és a végzés után 20 éven belül a támogatott idő kétszereséig itthon fog dolgozni. (Ha valaki három évig járt állami ösztöndíjjal, részösztöndíjjal támogatott képzésre, akkor neki a következő húsz éven belül összesen hat évet kell itthon dolgoznia). A kötelezettségek nem teljesítése esetén a képzési költség kamatokkal növelt összegét vissza kell téríteni az állam részére. Ha a képzési időmásfélszeresén belül nem szerez a hallgató oklevelet, akkor a teljes ösztöndíjas képzése önköltségének felét, a részösztöndíjas hallgató a negyedét köteles megtéríteni az államnak. Ha pedig diplomájával a zsebében nem dolgozik itthon az előírtaknak megfelelően a hallgató – a feketemunka nem számít! –, akkor a teljes összeget vissza kell fizetni: ez a részösztöndíjasok esetében értelemszerűen a képzési költség fele.
