Budapesti és vidéki jelenetek álláskeresési cifraságokból
Többdiplomás, norvégul és lengyelül is jól beszélő ötvenes férfi meséli: köztisztviselői posztjáról kirúgták, s miután lassan másfél éve nem talál a képzettségének megfelelő állást, úgy döntött, targoncavezetői vizsgát tesz, hátha e szakmával jobban elboldogul. Tévedett. Ahová targoncakezelőt kerestek, ott mindjárt gyanússá vált egyetemi végzettsége, az interjúig már el sem jutott, hiába bombázta önéletrajzokkal a potenciális álláshirdetőket.
Egyszer aztán az interneten talált egy neki épp megfelelő hirdetést. Egy pesti ügyvédi irodán keresztül skandináv tulajdonú cég keresett toborzószervező kollégákat munkaerő-kölcsönzési projektek önálló lebonyolítására, interjúk szervezésére, a beérkezett önéletrajzok elemzésére, adatbázis fejlesztésére. Mivel maga is próbálkozott korábban külföldi munkakereséssel, s több olyan ismerősének segített állásügyben, akik Norvégiába készültek, mi több, az előnyt jelentő skandináv nyelvnek is birtokában volt, úgy döntött, megpályázza az állást. Öltönyt öltött, vasalt fehér inget, s elutazott a tőle 150 kilométerre lévő Budapestre, ahol a megadott irodaházban kereste a közvetítő irodát. A harmadik emeletre irányították, ahol meglepetésére mindössze egyetlen céget talált – egy biztosítótársaságot. Azt hitte, eltévedt, de a biztonság kedvéért bekopogott. Odabent az ügyintéző készségesen fogadta, s azt mondta, mindjárt neki is láthat kitölteni a tesztfeladatokat. Amikor ő erre azt válaszolta, hogy valójában munkaerő-közvetítői feladatokra jelentkezne, s nem is érti, hogy került ide, azt felelték, nem baj, először töltse ki a tesztet, utána majd tisztázzák a részleteket. Kitöltötte. Aztán a személyes elbeszélgetéskor újra elmondta, hogy ő bizony a norvég nyelvtudás birtokában olyan munkára jelentkezett, amiről azt hitte, hogy magyar fizikai munkásokat kell kiközvetítenie skandináv munkahelyekre, erre utalt az álláshirdetés, ehhez lett volna kedve. A biztosító munkatársa nagyon együttérzőnek mutatkozott, talán összekeveredett a hirdetés – magyarázta –, de ha már így alakult, nem akarna biztosításokat eladni? Az is szép feladat.
Az ötvenes férfi azt mondta, hogy nem. A biztosítási ügynöki munka legalább annyira távol áll tőle, mint kicsiny borsodi falujától a norvég főváros, gondolta, majd vette a zakóját, és utazott haza szomorúan. Másnap még rátelefonáltak, hogy annyira, de annyira szuper lett a tesztje, s gondolja meg, nem akarna-e mégis biztosításokat kötni. Megint udvariasan nemet mondott, majd elkezdte feltölteni norvég nyelvű önéletrajzát skandináv munkaközvetítők honlapjaira. A bőröndjét már összecsomagolta, úgy tervezi, szeptembertől targoncás lesz valahol Bergenben vagy Oslóban, esetleg Stavangerben.
Egy másik, a harmincas éveiben járó férfi Skóciából jött haza, ahol majd két évet dolgozott pincérként. De hazahúzta a szíve, az itteni barátok, s odakint egy kis tartalékot is összegyűjtött. Gondolta, a vendéglátásban itthon is talál munkát. Talált is: egy Eger környéki szálloda alkalmazta. Az volt a kikötés, hogy három hónapig próbaidőn dolgozik minimálbérért, utána kötnek vele végleges szerződést.
A munkájával elégedettek voltak, de a három hónap után a tulajdonos azt mondta: most még nem tudja véglegesíteni. Van viszont egy másik cége, annak egy másik szállodája, szintén Eger környékén, ha oda átmenne, akkor az újabb három hónap letelte után felveszi, sőt még választhat is, hogy a két szálloda közül melyikben dolgozna szívesebben. Aztán letelt az újabb három hónap próbaidő, a tulajdonos pedig azt mondta, hogy sajnos még mindig nem tudja felvenni, de a barátjának van egy cége, annak egy egri szállodája, oda elmehet minimálbérért, három hónap próbaidőre, s ha ez letelik, akkor már biztosan alkalmazzák, magasabb fizetésért.
A harmincas éveiben járó férfi igazán optimista típus, de ennyire azért ő sem hülye. Keresett egy angol munkaközvetítőt: most havi ezerkétszáz fontért (nagyjából négyszázötvenezer forintért) egy Londontól ötven kilométerre lévő kisváros szállodájában dolgozik, a szállásért sem kell pénzt kiadnia. Nagy a hajtás, de a fizetését minden hónapban becsülettel megkapja, s már esze ágában sincs újból itthon munkát keresni.
