- Prohászka Ottokár székesfehérvári katolikus püspök szociális érzékenységéről, szónoki képességeiről és tudományos felkészültségéről sok jót el lehet mondani. Csak hát csúnyán belerondítanak a képbe az antiszemita kirohanások… Melyek a legdurvábbak?

- „A keresztény társadalomban a zsidókat emancipálni annyit tesz, mint az erkölcstelenségnek és az erkölcsiségnek ugyanazt a szabadságot, a lelkiismeretnek és a lelkiismeretlenségnek ugyanazokat a jogokat adni.” „A zsidóság határozottan terjed, a zsidóság hatalma folyton tért foglal ma, a zsidóság rettenetes, égető és mételyező befolyást gyakorol a lelkekre. Ahogy árvizet töltések szabályozzák, az ébredő magyarok lesznek a gátak.” A zsidóság romlott, erkölcstelen faj, amely „csontvázzá rágta a keresztény magyar népet”. Idézhetnék még bőven, széles a kínálat.

- Budapest XIII. kerületében sikerült megakadályozni, hogy Prohászkának emlékműve legyen, de Székesfehérváron már 1984-ben egész alakos szobrot állítottak a tiszteletére. Akkor még jócskán a szocializmusban jártunk. Lehet, hogy alapjaiban kell átértékelnünk a kádári diktatúra mibenlétéről vallott nézeteinket?

- Nem hiszem. Ismerjük Kádár János jelszavát: aki nincs ellenünk, az velünk van. A nyolcvanas évek közepére a pártállami rendszer úgy gondolhatta, hogy az egyházak már nincsenek ellene. A székesfehérvári szoborállítás körülményeiről érdemes lenne további kutatásokat végezni. Lehet, hogy a helyi döntéshozók nem is nagyon tudták, ki volt Prohászka Ottokár. Talán csak gesztust akartak tenni az akkor már szövetségesnek tekintett katolikus egyháznak. Máskülönben annak a szobornak a főalakjáról van szó, amelyet 1947-ben a budapesti Károlyi-kertben ledöntöttek.

- Szedjük csokorba azokat az állításokat, amelyeket katolikus szerzők és jobboldali politikusok szoktak felhozni Prohászka védelmében. Először is: bár a püspöknek vannak kijelentései, amelyek ma tényleg vállalhatatlanok, nem szabad elvonatkoztatni a szövegkörnyezettől és a korabeli közbeszédtől. A KDNP-s Harrach Péter is valami hasonlóval jött elő a minap.

- Ha megnézzük egy-egy zsidóellenes kijelentés szövegkörnyezetét, akkor – sajnálatos módon – ugyanolyan mondatokat találunk. Prohászka közéleti tevékenysége, különösen a politikai beszédei és publicisztikai írásai, következetes antiszemita felfogást tükröznek. Még akkor is, ha ő visszautasította az antiszemita jelzőt. Hungaristának tartotta magát. A korabeli közbeszédben – főként a Tanácsköztársaság és Trianon után – valóban felerősödött az antiszemitizmus, de ez a legkevésbé sem menti Prohászkát, aki sokat tett azért, hogy így legyen. Ha valaki őt rehabilitálni szeretné, akkor Gömbös Gyulát és sok, ma már ismeretlen „fajvédőt” is rehabilitálnia kellene.

- Mintha lennének hasonló törekvések…

- Kétségtelen, de Prohászka Ottokár – egyházi tisztsége miatt – különleges megítélés alá esik. Bármilyen is a közhangulat, egy katolikus püspöktől éppen azt várhatnánk, hogy az indulatok szítása helyett fellépjen az antiszemita ideológia ellen.

- Hívei se nagyon tagadhatják, hogy Prohászkának komoly szerepe volt az első zsidótörvényként is emlegetett 1920-as numerus clausus (egyetemi zárt szám) elfogadásában. A szándékot azonban nem zsidóellenességgel, hanem a magyarság érdekvédelmével magyarázzák.

- A numerus clausus egyértelműen antiszemita, zsidóellenes törvény. Ha például elolvassuk Prohászkának az e tárgyban elmondott parlamenti beszédét, akkor ez napnál világosabban kiderül. Az egyik képviselő később elképesztőnek nevezte, hogy az öt százalékot kitevő zsidóságot a lakosság 95 százalékának elnyomásával vádolják. Prohászka erre közölte, hogy márpedig pontosan ez a helyzet.

- Prohászka jóval a holokauszt előtt, 1927-ben meghalt. Tehát –mondják támogatói – nem lehet felelőssé tenni a népirtásért.

- A Prohászka által képviselt és hirdetett antiszemitizmus akkor is elfogadhatatlan lenne, ha nem következik be a holokauszt. Valóban csak spekulatív vitákat lehet folytatni arról, hogyan viselkedett volna a zsidóüldözések idején. Ezt nem tudhatjuk. Annyi viszont biztos, hogy például az „ébredő magyarok” már életében is így emlegették – a mi püspökünk. Az sem véletlen, hogy Prohászka beszédeiből merítve a nyilasok könnyedén tudtak önigazolásokat gyártani.

- Folytatom az ellenérveket. Prohászka életművének nem meghatározó része az antiszemitizmus: egyébként sem faji, hanem erkölcsi, világnézeti alapon támadta a zsidóságot, pontosabban azt a szemléletet, amelyet a zsidóságnak tulajdonított.

- Prohászkának tagadhatatlanul gazdag az életműve, tekintélyt parancsoló az egyházi, teológiai munkássága. Tény, hogy ennek nem szerves része az antiszemitizmus. Közéleti szerepvállalásában azonban nagyon is meghatározó. A fajvédelem – ha nem is náci értelemben – már az 1920-as években létezett. A püspök élesen megkülönböztette a „magyart” és a „zsidót”. Utóbbit olyan idegen testként kezelte, amely soha nem lesz képes beilleszkedni a „keresztény társadalomba” se Magyarországon, se Európa más országában. Két faj küzdelméről beszélt.

- Ahogyan Szabó Dezső…

- Igen, ahogyan például ő is. Prohászka abban a pár évben, amikor a parlament tagja volt – 1920 és 1922 között – legfeljebb csak a papi öltözéke miatt tűnt ki az antiszemita politikusok közül.

- Védelmezői szerint viszont Prohászka Ottokár különbséget tett „jó” és „rossz” zsidó között. A székesfehérvári rabbival karon fogva sétált a városban.

- Terjed egy másik sztori is: a fehérvári zsidók állítólag megbecsülésük jeléül libát küldtek neki ajándékba. Lehet, hogy így volt, lehet, hogy nem. Bár ezen történetek forrásokkal való alátámasztása – ellentétben például a beszédeivel – finoman szólva is bizonytalan, akár előfordulhatott, hogy a rabbival sétálgatott Székesfehérvár utcáin. Csak az nem mindegy, hogy melyik évben. Túlzottan modernista szemlélete miatt Prohászka három művét az egyház indexre, tiltólistára tette 1911-ben. Ezzel – persze csak időlegesen – szimpatikussá vált a liberálisok és a szabadgondolkodók köreiben. A püspök antiszemitizmusa ekkoriban még kevésbé intenzív, jobbára csak a publicisztikáiban érhető tetten. Magatartásában a háború végéhez közeledve, még inkább 1919–1920 táján történt változás: cselekvő módon, tevőlegesen is erősíteni igyekezett az antiszemitizmust. Bűnbakot, sőt bűnöst látott a zsidóságban. Ennek nem mond ellen, hogy „egyik legjobb lelki fiaként” tekintett egy kikeresztelkedett zsidó barátjára. Hisz Prohászka szerint a kivándorlás mellett ez volt az egyetlen járható út a zsidóság számára – áttérni a keresztény hitre.

- Sikerült megfejtenie, hogy napjainkban mi táplálja Prohászka Ottokár kultuszát?

- Prohászka kultuszának több arca van. Az egyház elsősorban a főpapot, a katolikus vallás megújítóját látja benne. Áttérve a politikai vonatkozásokra: a mai Fidesz bizonyos fokig a Horthy-korszak restaurációján dolgozik, nem csoda, ha próbálja tisztára mosni az akkori rendszer egyik jellegzetes ideológusának, Prohászka Ottokárnak a nevét. A szélsőjobboldali Jobbik egyértelműen a püspök antiszemita hagyatékához nyúl vissza. És itt nem árt hangsúlyozni, hogy Prohászka nem kizárólag a zsidók esetében képviselt markánsan szélsőjobboldali álláspontot. Csodálattal szemlélte a fasizmus felemelkedését Olaszországban. Idehaza 1919 után korlátozni akarta a választójogot, hogy a kártékony elemek helyett csak „megbízható és felelősséget érző néprétegek” vehessenek részt a döntéshozatalban. A zsidókon és a liberálisokon kívül a szociáldemokratákat is a nemzetellenesek közé sorolta. Képtelen volt beletörődni abba, hogy az 1922-es választások után a szocdemek is frakciót alakíthattak a parlamentben.

„A Prohászka által hirdetett antiszemitizmus akkor is elfogadhatatlan lenne, ha nem következik be a holokauszt”