– Miért éppen a 25 aranykoronás földön? És miért nem kérdezték meg előbb a vizesfási gazdálkodókat? – kérdeztem.

– Miért kellett volna megkérdezni a gazdákat? Van közük hozzá? Inkább arra válaszoljon, rendelkezhet-e az állami tulajdonos a tulajdonával – kérdezett vissza Vass Sándor. – A Hidasháti Zrt, amely eddig gazdálkodott rajta, azt mondta, gazdaságtalan ott a termelés. Kijelölte azokat a területeket, ahol nem kíván gazdálkodni. Ezeket adta át nekünk az NFA.

– Ki kezdeményezte az átadást: a Hidasháti Zrt., a Dalerd Zrt. vagy a földalapkezelő?

– Az állam, uram!

– És annak ki gyakorolja a tulajdonosi jogait?

– A Nemzeti Földalapkezelő.

– Ön szerint az NFA miért várta meg, amíg a Hidasháti Zrt. már nem akarta tovább művelni a területet? Ha ez olyan rossz föld, és a nemzeti meg az uniós érdek olyan fontos, Végh Lászlóéktól korábban is elvehették volna.

– Én egy állami tulajdonú cég vezérigazgatója vagyok 1993 óta. Parancsot hajtok végre, nem politizálok – azért maradhattam ennyi évig a posztomon – felelte Vass Sándor.

FOTÓK: KISS ZOLTÁN

Komáromi Mátyás feltételezése szerint befolyásos emberek vadászati érdekei állhatnak a háttérben. A Hidasháti Zrt.-nek Bélmegyeren van egy vadászkastélya, ahová a gazdasági és a politikai élet befolyásos szereplői járnak vadászni. Jelenleg csak egy vaddisznóskertet bérelnek a bélmegyeri vadásztársaságtól – a gazdálkodó sejtése szerint nekik kellene nagyobb vadászterület. Komáromi Mátyás azt gyanítja, a Hidasháti Zrt.-n keresztül a vadászkastély tulajdonosainak, Végh Lászlónak és a Buda-Cash Brókerház Zrt.-ben igazgatósági tag Pál Gyulának állhat érdekében az erdőterület bővítése. Szerinte erre vall, hogy a Hidasháti Zrt. az utolsó két évben már nem művelte a használatába adott szántókat, és arra hivatkozva, hogy azok nem jó földek, lazán tudomásul vette, hogy elveszik őket az erdősítés kedvéért.

Végh László volt fideszes országgyűlési képviselő, a Hidasháti Zrt. vezérigazgatója tagadja ezt a feltételezést.

– Azon a földön az egyszerű újratermelés feltételei sem biztosítottak. Nekünk szükségünk lenne a földre, 2300 négylábú állatunk van, 260 ember foglalkoztatásáról gondoskodunk. Vizesfáson rossz a talaj minősége, gyorsan kiszárad, ha pedig árvízi helyzet van, csak átemelve lehet a vizet elvezetni róla. Mi korábban használati szerződéssel műveltük a területet, aminek egy részét felkínálták pályázatra. Nem pályáztunk, mert szerintünk az a föld legális termelési feltételek közt nem bírja el a bérleti díjat. Kaptunk egy levelet az NFA-tól, hogy át kell adni azonnal a Dalerdnek. Átadtuk. Ilyen megközelítésben mi is vesztesek vagyunk. Nem is értem, milyen befolyásunk lehetett volna az NFA döntéseire.

– Talán az, hogy növekedjék a vadászterület, és több befolyásos vadászt lehessen a kastélyukba hívni.

– Nem mi vagyunk a jogosultak a vadásztatásra, hanem a bélmegyeri vadásztársaság, amelynek tudomásom szerint Komáromi Mátyás a titkára. A vadászat nem hoz annyi jövedelmet, mint a növénytermesztés.

– De a kapcsolati tőke talán kárpótolja a tulajdonosokat érte. Komáromi Mátyástól tudom, hogy rendszeresen jár ide vadászni például Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes.

– Kuvaitból is járnak ide politikusok, meg Szlovákiából, Spanyolországból, Finnországból is. Semjén Zsolttal sohasem beszéltünk az itteni tulajdonviszonyokról. De azt el kell mondanom, nyert vele a magyar vadásztársadalom, hogy vezető politikusként fölvállalta a vadászat ügyét, mert manapság az Európai Unióban túlzott befolyásra tettek szert a természetvédők.

Megpróbáltuk elérni Semjén Zsoltot is, Jenik Péter, a sajtótitkára azonban közölte: a miniszterelnök-helyettes, az Országos Magyar Vadászati Védegylet tiszteletbeli elnöke konkrét ügyekkel nem foglalkozik.

Mindezek után nagyon meglepett, amikor Szabó Csaba, az NFA állami földekért felelős miniszteri biztosa érdeklődésünkre azt mondta:

– Egyelőre még nem döntöttük el, hogy erdősítve lesz-e az a föld, vagy meghirdetjük újra pályázaton.

– De hiszen a Dalerd Zrt. már elő is készítette az erdőtelepítést.

– A Dalerd kérte, hogy erdősíthesse be azt a területet, de mivel érzékeljük a térségben a földéhséget, lehet, hogy másként döntünk.

– Akkor nem érzékelték a földéhséget, amikor visszavonták az interneten már megjelentetett pályázatokat?

– A miniszter úr előtt van a kérdés. Ő arra hajlik, hogy hirdessük meg.

Megkérdeztem Vass Sándort, a Dalerd Zrt. vezérigazgatóját, tudja-e, hogy nincs is még eldöntve az erdősítés, amihez már föltárcsáztatott 360 hektárt. Semmit sem tudott erről, de azt felelte:

– Ha Szabó Csaba úr a tulajdonos nevében azt mondja, hogy nem lesz erdő, akkor nem lesz erdő.