Leszámolás vagy leépítés?
Az egyház az önkormányzattal korábban kötött megállapodásban vállalta, hogy az óraadók kivételével valamennyi pedagógust átveszi, és tovább foglalkoztatja. Ráadásul az iskolában tavaly hetente több mint kétszáz túlórát teljesítettek, vagyis még a kisebb osztálylétszám mellett is bőven lett volna óraszáma mindenkinek.
A kirúgottak egyike Nyeste László, az MSZP választókerületi vezetője, helyi szocialista önkormányzati képviselő, a párt megyei alelnöke. Szerinte politikai leszámolás történt az ügyében, hisz semmi sem indokolta az elbocsátásokat, és szakmai szempontból nem találhattak rajta fogást.
– Ebbe az iskolába jártam hajdan, itt szereztem géplakatosi bizonyítványt, majd levelezőn itt tettem le az érettségit, munka mellett – mondja a negyvenes éveiben járó, kétgyermekes családapa, akivel szépen felújított mezőkövesdi parasztházuk udvarán beszélgetünk. Felesége szintén a szakképző iskolában tanít, neki továbbra is ajánlottak szerződést, így legalább egyiküknek lesz állása. Nyeste László Szombathelyen szerzett történelem–művelődésszervező, kulturális menedzser diplomát, majd miután a mezőkövesdi szakiskolában történelemtanárként alkalmazták, elvégezte a miskolci egyetem történelem szakát. Nem sokkal később oktatási informatikusi, majd két éve humánmenedzseri végzettséget is szerzett, s letette a középfokú angol nyelvvizsgát. Általános igazgatóhelyettessé is választották, 2001 és 2005 között töltötte be ezt a posztot, volt osztályfőnök és humánmunkaközösség-vezető is.
– Az iskola korábbi igazgatója, Molnár József eltávolítása után egy hónapig, a megbízott igazgató kinevezéséig irányítottam az iskolát. Ezután a Tállai András vezette önkormányzat egy intézményvezetői tapasztalattal nem rendelkező tanárra, Csirmaz István korábbi önkormányzati képviselőre bízta az iskola irányítását, akivel viszonyunk nem volt felhőtlen, s tovább romlott, amikor 2006-ban jómagam is beadtam a posztra pályázatot – mondja Nyeste László. – Előtte behívott az igazgató, s közölte, ha nem adom be a pályázatom, maradhatok helyettes, ellenkező esetben nézzek szembe a következményekkel. Beadtam. A pedagógusok több mint négyötöde engem támogatott, ennek ellenére „természetesen” a Tállai vezette testület a másik jelöltnek szavazott bizalmat. Csirmaz István pedig beváltotta a fenyegetését: elmozdított a helyettesi pozíciómból, majd megpróbált minden vezetői szintről kitenni – ennek ellenére a humán munkaközösség minden évben vezetővé választott – teszi hozzá.
Nem szerzett jó pontokat a baloldali tanár a fideszes városvezetésnél idén februárban sem, amiért részt vett a Munkát, kenyeret! menetben, s egy kiadványban bírálta Tállai Andrást, mert provokatív módon lapáttal és kenyérrel fogadta az éhségmenet elcsigázott résztvevőit. Önkormányzati képviselőként kifogásolta a szakképző iskola egyházi kézbe adásának ötletét is, mert azt sürgősségi indítványként hozták be a testületi ülésre, úgy, hogy előtte egyik bizottság sem tárgyalta. – Ez a város egyetlen szakképzője, nem értettem, mi indokolja az átadást, hisz az elmúlt évet is tízmillió forintos plusszal zártuk – mondja. – A képviselő-testületi megállapodásban szerződésben vállalta az egyház, hogy mindenkit átvesz, vagyis 69 pedagógust – ebben én is benne voltam. Aztán a júniusi testületi ülésre előterjesztettek egy anyagot, amelyben kiszámolták, hogy öt osztály nem indul jövőre, ezért körülbelül száz órával kevesebb lesz heti szinten az ellátandó tanóra, így három pedagógust el kell küldeni. (Egyikük nyugdíjba mehetett – a szerk). Azt azonban elhallgatták az előterjesztők, hogy tavaly hetente 1500 órát kellett ellátni, s ebből 200 túlóra volt: tehát ha levonjuk a hiányzó osztályokra járó óraszámot, még így is nyolcvan-száz marad, ez bőven kifutja három tanár óraszámát. Tehát senkit nem kellett volna elküldeni.
Július elején az igazgató behívatta őt, s közölte vele: keressen munkát más önkormányzati intézményben. Később pedig Csirmaz István két tanúval személyesen vitte el Nyeste Lászlónak azt a levelet, amelyben a végzettségének megfelelő mezőkövesdi álláslehetőségekről tájékoztatják. Első helyen egy takarítónői munka szerepelt, de választhatott volna gondozói, óvodapedagógusi vagy dadusállást is. Ezeket nem fogadta el, s felmentették.
– Mezőkövesd Város Önkormányzata visszautasít minden olyan vádat, amely a Széchenyi István Szakképző Iskolában elrendelt létszámleépítést politikai leszámolásként próbál feltüntetni – olvasható abban a közleményben, amelyet Fekete Zoltán, a borsodi város fideszes polgármestere juttatott el hozzánk, válaszul kérdéseinkre. E szerint az önkormányzat a csökkenő gyermeklétszám, a szakképzés szerkezetének átalakítása, a pedagógusok számára törvény szerint kiosztható óraszámok változása miatt hozta meg döntését.
– A létszámleépítéssel kapcsolatos munkáltatói intézkedésekre, az érintett dolgozók kiválasztására az önkormányzatnak jogilag nincs és nem is lehet ráhatása. (...) Az önkormányzat az egyébként is elodázhatatlan létszámleépítést azért végezte el a fenntartóváltás előtt, mert a felmentésekkel járó személyi jellegű kiadások fedezetére csak az önkormányzat nyújthat be pályázatot állami támogatásra, az új fenntartó már nem. Ez esetben az iskola pénzügyi érdekeit is mérlegeltük – olvasható a közleményben.
Megkerestük Csirmaz István iskolaigazgatót, azt tudakolva, milyen indokok vezérelték Nyeste László kirúgását. – Nincs szó kirúgásról – válaszolta, majd letette a telefont. Megkérdeztük az egri főegyházmegyét is, mi az álláspontja ebben az ügyben. Mariscsák István oktatási tanácsos így válaszolt: idén augusztus 31-ig még a jelenlegi fenntartó jóváhagyása, illetve egyetértése szükséges ahhoz, hogy milyen módon oldja meg az iskolavezetés a kevesebb osztály indulásának problémáját, ami a fenntartóváltás nélkül is fennáll. Közölte: a felmentendő tanárok kiválasztása az iskolavezetés hatásköre, mérlegelni csak az intézmény életének teljes körű ismeretében lehetséges, amire az igazgatónak és a jelenlegi fenntartónak van lehetősége.
Hogy milyen „sajátos” légkör uralkodik egyébként a mezőkövesdi szakképző iskolában, arra Nyeste László egyik blogbejegyzése is utal. „Iskolánk egyik oktatója egy nevelőtestületi értekezlet szünetében levette a falról és eltávolította a tanteremből Elie Wiesel képét, sőt Kertész Imre fotóját kiszedte a keretből, majd darabokra tépve a szemétkosárba dobta. Mindezt az iskola igazgatója is végignézte, s nemhogy nem akadályozta meg a gyalázatos akciót, hanem – az elmondások szerint – helyeselte is kollégája tettét. Nobel-díjasaink a szemétkosárban végezték. A következő nevelőtestületi értekezleten tiltakozásom jeléül Kertész Imre-pólóban jelentem meg, s a magyar és az európai kultúra ellen intézett, feltehetően antiszemita indíttatású megnyilvánulást, támadást élesen bíráltam. A válasz az igazgató részéről mindössze egy cinikus mosoly volt. Tragikusnak tartom, hogy a szélsőséges politikai indíttatású cselekedetek következmények nélkül megjelenhettek az iskolánkban. A széttépett Kertész Imre-fotót azóta is őrzöm. Remélem, a szétszakadt darabok a közeli jövőben ismét összeállnak, Nobel-díjasainknak ismét helyük lesz iskoláink falain.”
Ha nem csapja le a telefont, erről az esetről is megkérdeztük volna az iskolaigazgató véleményét.
