Balsai István nem is szavazhatott volna?
Az alkotmányjogász fontosnak tartotta kiemelni: „Az AB határozata bizonyos szempontból kései sirató, sokkal korábban is dönthetett volna, sokkal korábban is erélyesebb igazságszolgáltatást nyújthatott volna”.
– A határozat érdekessége az, hogy az alaptörvénnyel szembesítették a bírók jogállásáról szóló törvényt, és első alkalommal értelmezték az alaptörvény nemzeti hitvallását, azon belül pedig a történeti alkotmány vívmányaira vonatkozó tételt. Ennek során pedig kiderült, hogy a kormányoldal lényegében saját dugájába dőlt, saját alaptörvényét és annak nemzeti hitvallását bukta el. Hiszen az Alkotmánybíróság azt mondja, hogy már a XIX. század közepén voltak olyan törvények, történeti alkotmányi vívmányok, amelyek kiálltak a bírói függetlenség, a bíró elmozdíthatatlansága mellett. És kiderült az is, hogy a bírói függetlenséget, a bíró elmozdíthatatlanságát nem lesz olyan könnyű megkerülni – fogalmazott.
Kolláth György kitért az AB-döntéssel egyet nem értő Balsai István alkotmánybíró különvéleményének arra a részére, amiben arról ír, hogy az Alkotmánybíróság felelősségével „nem fér össze az, hogy az Alaptörvény bármely rendelkezését tartalmával és céljával ellentétesen értelmezze és érvényesülését lerontsa”.
Ennek kapcsán Kolláth úgy fogalmazott: „Az Alkotmánybíróság bátran vállalta, hogy az alkotmányvédelem legfelsőbb szerveként értelmezi az alkotmányt, hiszen nem lehet úgy alaptörvénynek megfelelő döntést hozni, hogy ne értelmezzük azt. Az AB pedig úgy értelmezte azt, ahogyan kell. Ez is mutatja, hogy nem sikerült kalodába zárni az Alkotmánybíróságot”.
A döntés nyomán született alkotmánybírói különvélemények kapcsán Kolláth György úgy fogalmazott: „Ezek a különvélemények rendkívül alacsony színvonalúak, bornírtak, sőt, negatív értelemben jogtörténelmet csináltak, hiszen Balsai bíró úr, aki bábája volt a támadott törvénynek, szerintem nem vehetett volna részt a döntés meghozatalában. Hát hogy bírálja felül azt a törvényt, amelynek megalkotója volt? Ez nonszensz! Megjegyzem, korábban az Alkotmánybíróságnál az volt a gyakorlat, hogy ha valaki még alkotmánybírói megválasztása előtt részt vett egy döntés megalapozásában, meghozatalában, akkor annak elbírálásakor nem szavazott”.
Maguk az érintettek, a menesztett bírák mindenképpen megvárják, hogy a kormányfőnek az AB-döntés kihirdetése után tett nyilatkozatát miként kell értelmezni – közölték bírósági forrásaink. Orbán Viktor hétfőn bejelentette ugyanis: a kormány várhatóan még a hét vége előtt javaslatot nyújt be a parlamentnek az alaptörvény, a bíróságokról szóló jogszabályok és a nyugdíjtörvény közötti összhang megteremtése érdekében.
A bírák azonban túl sok jóra nem számítanak, hiszen Orbán azt is leszögezte, hogy a rendszer marad, és a kormány a kitűzött céljait el fogja érni. Ezért úgy vélik, legfeljebb bizonyos átmeneti intézkedések lehetségesek. Ismét előveszik például azt a javaslatot, amely szerint a kényszernyugdíjazott bírák legalább egy része „visszapályázhatna”, s ha saját korábbi vezetői posztját nem is, bírói szolgálati jogviszonyát talán visszakaphatná.
Az AB-határozatnak megfelelő egyetlen alkotmányos megoldás azonban csak az lenne – vélik informátoraink –, ha mindenkit automatikusan visszahelyeznének. Ez bizonyosan nem következik be, ezért a strasbourgi beadványt nem vonják vissza. A további lépésekről viszont a bírák csak akkor döntenek, ha a kormány javaslatát megismerik. Elképzelhető például, hogy ha a parlament az alkotmánybírósági verdikttel ellentétes tartalmú törvénymódosítást fogadna el, közvetlenül az AB-határozatra hivatkozva munkaügyi bírósághoz fordulnak.
Az alkotmánybírák hétfői döntése egyébként igencsak megerősítette a bírák pozícióját az emberi jogi bíróság előtt – legalábbis így látják az érintettek. Az AB – részben a történeti alkotmány vívmányaira hivatkozással – a bírák függetlenségének sérelme miatt semmisítette meg a kényszernyugdíjazásról szóló rendelkezéseket, de Strasbourgban ilyen szempontokra nem lehetnek tekintettel.
Vizsgálhatják viszont a beadványokban található más érveket, amelyeket az AB – miután más okból már megállapította a kifogásolt rendelkezések alaptörvény-ellenességét – figyelmen kívül hagyott. Ilyen például a jogellenes diszkrimináció és a tulajdonhoz – vagyis a jövedelemhez mint jogos várományhoz – való jog sérelme. Az érintettek szerint bizonyosan kimondják, hogy a magyar szabályozás ellentétes az emberi jogok európai egyezményével, hiszen azonos foglalkozási körben az egyes emberek között hátrányos megkülönböztetést tesz lehetővé, emellett felkészülési idő nélkül foszt meg bírákat a jövedelmüktől, és ezért kártérítést fognak megítélni.
Forrásaink ugyanakkor felhívták a figyelmet arra: vannak olyan értesülések, hogy a napokban aláíratták mindazon bírák felmentő határozatát is, akiknek a most megsemmisített szabályok szerint december 31-ével kell távozniuk; ők az idén töltik be 62. életévüket. Ha ez így van, nyilvánvaló, hogy a kormány már korábban ismerte az AB-határozat tartalmát, ezért a döntés kihirdetése előtt menesztették az érintetteket, akiket a szabadságukról is berendeltek, hogy átadhassák nekik a felmentésről szóló okiratot.
Mindenki Áder Jánost figyeli
Kolláth György az AB-döntés kapcsán felhívta a figyelmet arra: mivel a hivatásos bírákat az államfő nevezi ki és menti fel, Áder János most lépéskényszerbe került. Mint mondta, már nem mentheti fel azokat, akiket ezentúl menesztenének – ha még vannak ilyenek egyáltalán –, hiszen nincs jogalap, ráadásul kérdéses, mit fog lépni azok esetében, akiket éppen ő mentett fel.
