A 15-ből 14 tag szavazott (Bihari Mihály betegsége miatt nem vett részt a munkában, erre hivatkozva a végén a szavazásban sem), s közülük heten (köztük öt olyan alkotmánybíró, akiket tavaly szeptemberben választott meg az Országgyűlés) különvéleményt terjesztettek elő. Így lényegében a testület elnökének, Paczolay Péternek a szavazatával minősítette alaptörvényellenesnek a testület a jogszabályt.

A bírók jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény ez év január elsejétől úgy módosult, hogy azokat, akik 2012. január elseje előtt betöltötték a 62. életévüket, június 30-ig, míg azokat, akik az idén érik el az öregségi nyugdíjkorhatárt, december 31-ig kell nyugdíjazni. A döntés közel 300 bírót érintett, akiknek a tervezettnél nyolc évvel korábban kell nyugdíjba menniük. Emiatt több bíró is alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybíróságnak.

Az AB szerint ezen szabályozás formai és tartalmi szempontból egyaránt sérti a bírói függetlenségből fakadó alkotmányos követelményeket. Garanciális jelentősége van ugyanis annak – mutatott rá a testület –, hogy a hivatás gyakorlásának felső határát, amelynek eléréséig a bírók elmozdíthatatlanok, sarkalatos törvény határozza meg.

Az alaptörvény és az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek szóhasználata azonban eltér, és a szabályozás így lehetőséget ad olyan jogértelmezésre, amely szerint a bírók nyugdíjkorhatárának meghatározása nem sarkalatos törvényben szabályozandó kérdés.

Ugyanakkor az Alkotmánybíróság arra is rámutatott: a kifogásolt szabályozás azzal jár, hogy adott esetben akár három hónap alatt elmozdítható egy bíró a hivatalából, egyidejűleg az ügyei más bíróhoz kerülnek. Az alaptörvényből a bírók nyugdíjkorhatára nem vezethető le, annak megállapítására a jogalkotónak tág keretek között van lehetősége, levezethető azonban az, hogy a felső korhatár csökkentésével járó új korhatárt csak fokozatosan lehet bevezetni. „Minél távolabb van az új nyugdíjkorhatár a korábbitól, annál hosszabb időre van szükség a bevezetéséhez, ellenkező esetben sérül a bírói függetlenség lényeges elemét jelentő elmozdíthatatlanság követelménye.”

Az Alkotmánybíróság honlapján is olvasható döntés indoklásában emlékeztetnek rá, hogy az alaptörvény előírja: rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és a történeti alkotmány vívmányaival összhangban kell értelmezni.

Erre utalva az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy a magyar jogtörténetben e kérdésben két megkerülhetetlen törvényre mindenképpen tekintettel kell lenni. Az egyik az 1869-es IV., a másik az 1871-es IX. törvénycikk. Előbbi 17. §-a mondta ki, hogy „a bíró, miután 70-ik évét betöltötte, nyugalomba lép, kivéve, ha az igazságügy-miniszter által hivatalának folytatására felszólíttatik és szolgálni kíván”. A másik hivatkozott törvény pedig éppen a bírók nyugdíjazásának részleteiről rendelkezik. Történeti alkotmányunk vívmányai tehát ellentétesek a kifogásolt (és a taláros testület által is alaptörvényellenesnek ítélt) szabályozással.

Az Alkotmánybíróság döntése azonban nem jelenti azt, hogy a 70. életévüket még be nem töltött bírók folytathatják az ítélkezést – derült ki Handó Tünde szavaiból. Az Országos Bírósági Hivatal elnöke még az AB döntése előtt az InfoRádió Aréna című műsorában úgy fogalmazott: miután az érintett bírák már átvették a felmentési dokumentumokat, így csak akkor kerülhetnek vissza hivatalukba, ha munkaügyi pert indítanak ennek érdekében.

Orbán Viktor miniszterelnök pedig szemernyi kétséget sem hagyott afelől, hogy nem nagyon érdekli az AB döntése: a kormány a tervek szerint még a hét vége előtt javaslatot tesz a parlamentnek az alaptörvény, a bíróságokról szóló jogszabály és a nyugdíjtörvény közötti összhang megteremtésére – jelentette ki tegnap a döntés után, leszögezve: „a rendszer marad”.

Belépés bírók számára csak hatvankét év alatt