Mint arról többször beszámoltunk, csak az idén több mint 270 bíró vonul nyugdíjba azért, mert a január elseje óta hatályos alaptörvény értelmében szolgálati viszonyuk az 1869 óta töretlen gyakorlat szerinti 70 év helyett csak a mindenkori öregségi nyugdíjkorhatárig (ez jelenleg 62 év) állhat fenn.

Az ügyben számos beadvány érkezett az AB-hoz, emellett a Magyar Helsinki Bizottság közreműködésével több mint száz bíró a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságától kérte az emberi jogi egyezmény megsértésének megállapítását és kártérítés fizetését. Az Európai Bizottság Magyarország ellen indított kötelességszegési eljárások keretében az EU Bírósága is vizsgálja a bírák tömeges kényszernyugdíjazását.

A Magyar Helsinki Bizottság strasbourgi beadványában lényegében azzal érvelt, hogy a bírók jogszabály-módosítással végrehajtott tömeges nyugdíjazása sérti a diszkrimináció tilalmának elvét és a vagyonhoz való jogot. A strasbourgi bíróság hasonló kérdésekben hozott korábbi ítéleteiből kiindulva a helsinki bizottság úgy vélte, a bírók joggal számíthattak arra, hogy 70 éves korukig gyakorolhatják hivatásukat, s addig a törvényben meghatározott javadalmazásuk biztosítottak számukra. Nyilvánvaló, hogy ennek tudatában hozták meg családjukat érintő gazdasági döntéseiket, amelyek megvalósíthatósága az alaptörvény-módosítást követően sokak esetében kétségessé válhat. Ugyanakkor az alaptörvény fenti rendelkezése nem vonatkozik például a Kúria elnökére, de nem érvényes más jogászhivatások gyakorlóira, így például a közjegyzőkre, a végrehajtókra, a jogi egyetemi oktatókra és az alkotmánybírókra sem.

– Nehéz döntés előtt áll az Alkotmánybíróság – mondta az MTI-nek nyilatkozva Lövétei István alkotmányjogász –, mert bár meglehetősen egyértelmű szerinte, hogy a korhatár drasztikus leszállítása az igazságszolgáltatás függetlenségét veszélyeztetheti, az alaptörvénybe írt rendelkezések megsemmisítésére nincs lehetősége a testületnek. Az AB nem semmisítheti meg az alaptörvény rendelkezéseit, de vizsgálhatja, hogy ellentmondanak-e egymásnak – például a bírói függetlenség, a diszkrimináció tilalma és a bírák nyugdíjazása közti ellentét –, és állást foglalhat abban a kérdésben, hogy mely rendelkezések élveznek elsőbbséget, a konkuráló passzusok közül melyik alkalmazható, és melyik nem. Attól, hogy valamit beleírtak az alkotmányba, még nem feltétlenül alkotmányos, és ezt az erre hivatott testület meg is állapíthatja – jegyezte meg Lövétei.

Bár a döntés inkább csak elvi és morális jelentőségű, hisz az AB döntésének nem lehet következménye a már nyugdíjazott vagy hamarosan nyugdíjazandó bírók szolgálati viszonyának helyreállítása, de egyben egy újabb megmérettetése és minősítése az elmúlt két évben szinte mindent gyökeresen átalakító kormányzati politikának. Úgy tudjuk, a már lényegében körvonalazódott döntéshez több különvélemény is készül, illetve készült.