– Mennyire érte váratlanul a dugódíj parlamenti leszavazása? Tudott a fejlesztési minisztérium alkotmányossági aggályairól?

– Soha nem voltam dugódíjpárti. De az tény, hogy a BKV finanszírozásáról szóló kormány-főváros megállapodásban lényeges forráselemként szerepel a behajtási díj. A budapestiek nyilvánvalóan nem szerettek bele a dugódíj gondolatába, bár vélhetőleg ugyanígy utálnának bármilyen új adót. Ezt az erős ellenszenvet érzékelték a politikusok is. A dugódíj elvetése nekem egyáltalán nem fáj, az viszont annál inkább, ha a BKV működését jövőre nem tudnánk finanszírozni. Budapesten nem állhat le a közösségi közlekedés. A fővárosnak azonban nincs elég pénze ehhez. Az államnak tehát vagy közvetlenül, vagy forrásteremtési lehetőséggel kell hozzájárulnia a költségekhez. Ennek csupán az egyik formája volt a dugódíj. Ha ez valamely ok miatt a honatyáknak nem volt szimpatikus, akkor választhatnak a listáról mást. Nekem a fővárosi forrásmegosztás áthangolása lenne a legszimpatikusabb. Ha az iparűzési adóból a jelenlegi 47 százalék helyett lényegesen többet kapna Budapest – akár a közösségi közlekedésre fordítás kötelezettségével –, akkor hosszú távra megoldódna a BKV finanszírozása. Ez több szempontból is kedvező. Nem terhelné tovább sem a vállalkozói szférát, sem a lakosságot.

– Mennyivel többet?

– Legalább annyival, amennyi a dugódíjból befolyt volna, vagyis évi 20-30 milliárddal.

– A kerületi polgármesterek aligha hagynák szó nélkül ezt a megoldást.

– Egykori kerületi polgármesterként megérteném őket, de előbb-utóbb el kell dönteni, hogy a különféle önként vállalt feladatok ellátása fontosabb, vagy a város egészét érintő közösségi közlekedés finanszírozása.

– A kerületi polgármesterek vélhetőleg a parkolási bevételek fővároshoz irányítására vonatkozó ötletéért se rajonganának.

– Tudomásom szerint az állami költségvetést a nemzetgazdasági minisztérium javaslatára a parlament fogadja el. A döntéshozók vélhetőleg mérlegelni fogják a fővárosi közösségi közlekedés fontosságát, és eszerint cselekednek.

– Nem tudok szabadulni a gondolattól, miszerint ezt a beszélgetést egyszer már lefolytattuk. Alig fél éve, hogy a városvezetés a BKV közelgő csődjéről, a kezelhetetlen adósságállományról, a késlekedő állami normatíváról és a forrásteremtés szükségességéről beszélt. Azután kiseperték a padlást, átütemezték az adósságot, tagi kölcsönt adtak a cégnek. Mindezek után a kormány, a honatyák és főként a vidéki városvezetők könnyen juthatnak arra a következtetésre, hogy ez újra menni fog...

– Csak egy dilettáns gondolhatja ezt. Akkor a főváros kényszerpályán mozgott: egyszerűen nem engedhette összeomlani a BKV-t. Ha ez megtörtént volna, meggyőződésem, hogy a kormányra is súlyos veszélyt jelentett volna. Ez pedig nekem nem érdekem. Ilyen nagyságrendű forrást azonban nem lehet még egyszer kivonni a rendszerből. Ez egyszeri és megismételhetetlen lépés volt. Budapest közösségi közlekedésének struktúrája és finanszírozása pedig nem vethető össze egyetlen vidéki városéval sem. Ez olyan lenne, mintha az almát az elefántcsonttal hasonlítanánk össze. Értelmetlen. De nem ugyanott tartunk, mint egy évvel ezelőtt. A megállapodás nem csupán a dugódíjról szólt. Ez csupán egyetlen eleme volt a listának. A többi hét még szabadon bevethető. Mindemellett a fővárosiak nem ússzák meg a dugódíjat, hiszen ez része a 4-es metró uniós támogatási szerződésének. A Demszky Gábor–Horváth Csaba fémjelezte szabad demokrata–szocialista városvezetés minden gazdasági alap és törvényi felhatalmazás nélkül vállalta a behajtási díj bevezetését legkésőbb 2013-ig. A parlament ezt most aggályosnak találta. Van egy diszkrét bája a jelenlegi helyzetnek. Egyedül a fővárosnak nem kell kényelmetlenül éreznie magát benne. A kötelező vállalást az előző városvezetés tette, a rendeletalkotáshoz szükséges felhatalmazást pedig a jelenlegi parlament tagadta meg. Ettől függetlenül tény, hogy veszélybe került a 4-es metró 180 milliárdos uniós támogatása.

– Ennek visszafizetése törvényszerűen a város csődjét jelentené...

– Ennél sokkal többről van szó. Ez egy közös állami-fővárosi vállalás volt. A beruházás 21 százalékban az államé. De az ellenzéknek se kellene olyan hevesen tiltakoznia, hiszen Horváth Csaba szocialista frakcióvezető éppen a dugódíj bevételből finanszírozta volna az ingyenes közlekedést.

– Mennyire végleges a dugódíj elvetése? A szavazás előtt még aggályoskodó fejlesztési minisztérium másnap már elképzelhetőnek tartotta, hogy ősszel visszatérnek a kérdésre. A jövő évi bevezetéshez ez már mindenképpen késői lenne.

– Ebben egyetértünk. Ezt a kommunikációt én nem értem, mint ahogy nem értettem az alkotmányossági aggályokat sem. Ha a kormány nem akar a budapestiekkel szembemenni, akkor a dugódíjat el kell felejteni, és helyette áttérni egy olyan finanszírozási forma keresésére, amely ennél életképesebb.

– Megkezdődött már a puhatolózás az uniónál a dugódíj kiváltásáról?

– Budapest egyedül aligha jut valamire, ebben az esetben közös állami-fővárosi fellépésre van szükség. Már egyeztettem a dugódíj utáni helyzetről Orbán Viktor miniszterelnökkel és Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterrel.

– Kapott valami ígéretet?

– Arra kaptam ígéretet, hogy a főváros és a kormány újra együtt mozog majd, mint a régi szép időkben. A miniszterelnök úrnak ez egy nekem tetsző nyilatkozata volt. Biztos vagyok benne, hogy együtt hatékonyabbak leszünk. Arra egyébként még van időnk, hogy a dugódíjat felváltó új forrást megtaláljuk. Az unióval való új egyezség megkötése nehezebb diónak tűnik. Nekik nem írhatjuk elő a szabályokat.

– Az előbbiekből arra következtethetünk, hogy eleddig külön pályán mozgott a főváros és a kormány?

– Én nem vagyok párttag, engem közvetlenül választottak meg Budapest főpolgármesterének. Az esküm is arról szól, hogy mindenekelőtt a várost szolgálom. Ennek én meg is szeretnék felelni. Nem mondom, hogy nincsenek személyes ellentétek. Az is igaz, hogy a GDP 40 százalékát megtermelő városnak a jelenleginél egy kicsit többet szeretnék kiszakítani a közösből. Mindebből következően vannak vitáink. De a kormány és Budapest közötti ellentét az ellenzéki sajtó saját készítésű legendája.

– Még ennek fényében is meghökkentő fordulat, hogy a korábban olyannyira erőltetett dugódíj bevezetéséhez szükséges előterjesztést a kormánypárt, köztük az ön helyettese is leszavazta. Ez sem zavarta?

– Mindehhez semmi köze a részben létező Fidesz–Tarlós ellentétnek. Egyszerűen arról van szó, hogy bizonyos döntéshozók rájöttek, hogy a dugódíj túl nagy politikai veszteséggel járna. Kicsit későn. Így állhatott elő az a helyzet, hogy az előterjesztő is önmaga ellen szavazott. De elgondolkodtató az a gyakorlat, hogy sokan több köztestületnek is tagjai, ami időnként tudathasadásos helyzetbe kergeti őket. Így fordulhat elő, hogy az egyik köztestületben leszavazzák a másikban hozott döntésüket. Én magam nehezen tudom elfogadni, hogy valaki esküt tesz a város érdekeinek védelmére, majd bemegy a Parlamentbe, és másként szavaz.

– Neheztel emiatt György Istvánra?

– Nem. Őt pont a lelkiismeretes emberek közé sorolom. Csak sajnálom, hogy ilyen helyzetbe keveredett.

– Nem érzi magát politikai ostromgyűrűben?

– Nekem fontos ennek a kormánynak a sikere, de azt elvárom, hogy mindenki tartsa tiszteletben: kötelességeim vannak Budapesttel szemben. Én se várom el senkitől, hogy az esküje ellenében cselekedjen. Orbán Viktor még soha nem kérte ezt tőlem.

– A dugódíj szavazás után is Orbán Viktornak írt levelet, arra kérve, hogy ne a közműadó kivetését válasszák a dugódíj helyett. Meghallgatták a kérését?

– A közműcégeket sújtó adó jelentősen csökkentené a vállalkozások fővárosnak fizetendő osztalékát, így nem sokat nyernénk vele.

– A dugódíj és a közműadó mellett egyetlen lehetséges bevételi forrást sem nevesítettek a BKV-paktumban.

– A többi javaslatot még fel kell tölteni konkrét tartalommal. Van még időnk. De miért nem beszélünk arról, hogy az előző városvezetés úgy távozott, hogy azt állította: rendbe tették a BKV-t?

– Mert ez már sokszor elhangzott.

– De ki kellene egyszer már mondani, hogy hazudtak. Ám ehelyett folyik a szerecsenmosdatás. Mi van az ingyenes közlekedéssel, a széteső buszokkal? Miért nem rajtuk kérik számon az elképesztő 4-es metró szerződést?

– Ha már itt tartunk. Az első Metropolis metrókocsi átadásakor azt mondta, hogy a 4-es metróra szánt szerelvények körül több tisztázatlan kérdés is van. Melyek ezek?

– A módosított Alstom-szerződéssel egyszer már megmentettük az uniós 180 milliárdot. Most hasonló attrakcióra lenne szükség az elektromos rendszert szállító Siemens szerződésének újratárgyalásakor. A jelenlegiben ugyanis az Alstom-késlekedés miatt keletkező kárigényt a főváros vállalta magára. Jogi szakértők egybehangzó véleménye szerint a főváros csak akkor szabadulhat a nagyon jelentős összegű kötbérfizetési kötelezettségtől, ha bizonyos követeléseiről lemond.

– Miről, és mennyiért cserébe? A Siemens kötbérkövetelése már két éve is meghaladta a tízmilliárdot. Most hol tartanak?

– A többszörösénél. De még a tárgyalások előtt vagyunk.

– Ön szerint mikor adják át a 4-es metrót?

– Augurnak vagy haruspexnek néz engem? Mert madár- vagy béljósnak kellene lennem ahhoz, hogy ezt megmondjam.

„A dugódíj elvetése nekem egyáltalán nem fáj, az viszont annál inkább, ha a BKV működését jövőre nem tudnánk finanszírozni”