A Népszabadság értesülése szerint a Belügyminisztériumban egy olyan törvénytervezet előkészítésén dolgoznak, amely elfogadása esetén lényegében korlátlan ideig lehetővé tenné a nyomozást a bűncselekményből származó pénzek és értékek után. Információink szerint a szóban forgó törvényjavaslat még az idén a kormány és a parlament elé kerülhet.

Jelenleg a rendőrség, illetve a Nemzeti Adó- és Vámhivatal a büntetőeljárások keretében próbálja felkutatni a bűncselekményekből származó pénzt és értékeket, jellemzően szerény sikerrel. Az úgynevezett kármegtérülési mutató (azaz, hogy a bűncselekményekkel okozott kár hány százalékát sikerült megtéríteni az eljárás során) országos átlagban a rendőrségnél nem érte el a tíz százalékot, volt olyan megye, ahol még a három százalékot sem.

Valamivel hatékonyabbak ezen a téren a pénzügyi nyomozók, az ő kármegtérülési mutatójuk tavaly 14 százalékos volt. Ha sikerül elfogni a tetteseket, a károsultak az ellopott, elrabolt, elcsalt értékeiknek csak a töredékét kapják vissza. A büntetőbíróságok ugyanis a sértettek polgárjogi igényét többnyire polgári peres útra terelik. Polgári perben pedig a sértett a bűnügyi eljárás iratai alapján az őt ért kár nagyságát még csak-csak képes bizonyítani, azonban a megítélt kártérítést már csak akkor kapja meg, ha „meg tudja mutatni a bírósági végrehajtónak” a tettes lefoglalható értékeit. Magyarán, ha elvégzi azt a munkát, amit elvileg a rendőrségnek (pénzügyi nyomozóknak) a büntetőeljárásban el kellett volna végeznie.

A bűnözők az utóbbi években 150-160 milliárd forint kárt okoztak, amelynek több mint 90 százaléka, mintegy 140 milliárd forint maradt a zsebükben. Vagy legalábbis ennek jelentős része, mert azt nem lehet tudni, hogy az elítélt bűnözők milyen arányban esnek át a jogerős ítélet kihirdetése után vagyonosodási és általános adóvizsgálaton, s az adótitokra tekintettel az sem tudható, hogy a vélelmezhetően bűncselekményből származó vagyonuk mekkora hányadára teszi rá a kezét a NAV.

A hatóságok kármegtérülési mutatóinak ismeretében mindenesetre már korántsem tűnik túlzásnak az az egyes bűnözők által sokat hangoztatott tétel, hogy „van az a zsákmány, amiért érdemes ülni”, hiszen pár év pokol után a gondtalan gazdagság várja őket idekint, vagy valamelyik adóparadicsomban, ahová nem ér el a magyar hatóságok keze.

Ezen a helyzeten kíván változtatni a Belügyminisztérium azzal, hogy – a tervezet szerint – korlátlan ideig lehet majd nyomozni a bűnözők elrejtett zsákmányai után.

A javaslat egyben azt is valószínűsíti, hogy a rendőrség (és a pénzügyi nyomozók) a jövőben az eddigieknél hatékonyabban végzik a bűncselekményekkel okozott kár megtérítésével kapcsolatos feladataikat.

Az EU fő döntéshozó szerve, a Tanács még 2007 decemberében döntött arról, hogy a tagállamoknak 2008. december 31-ig fel kell állítaniuk legalább egy vagyon-visszaszerzési hivatalt. Magyarországon a kormány 2009. márciusi (!) döntése értelmében a Nemzeti Nyomozó Iroda keretei között jött létre a nyolcfős vagyon-visszaszerzési hivatal.

Bár fennállása óta több száz – feltehetőleg bűncselekményből származó – ingatlant, céget, járművet (köztük repülőgépeket, hajókat, helikoptereket) kutattak fel, majd működtek közre a lefoglalásukban, nem sikerült komoly félelmet kelteniük a hazai, és a nálunk „befektető” külföldi bűnözőkben.

Információink szerint a tárca hosszabb távra szóló elképzelései között a vagyonvisszaszerzéssel foglalkozó hivatal létszámát is jelentősen megnövelnék, és általában is nagyobb hangsúlyt helyeznének a nyomozások során a bűncselekményekkel okozott kár megtérítésére.

Elvileg az elfogott bűnözők ma is érdekeltek az általuk okozott kár minél nagyobb arányú megtérítésében, hisz azzal nagyban csökkenthetik a rájuk kiszabott büntetés nagyságát, ám sokan csak akkor élnek ezzel a lehetőséggel, ha valamilyen okból komolyan tartanak attól, hogy az elrejtett vagy másokra bízott zsákmány a hatóságok kezére juthat.