Pride után: Feljelentésekre készülnek a jogvédők
Nehezen csillapodnak a kedélyek: óriási tiltakozást váltott ki, hogy a Budapest Pride felvonulás ellen tüntető szélsőjobboldali suhancok egyike a Kossuth téren fejbe rúgott egy szájkosaras, pórázon tartott rendőrkutyát. A felháborodás mértékét jelzi, hogy Vona Gábor jobbikos pártelnök kénytelen volt nyilvánosan elhatárolódni az esettől – egyúttal egyik jobbikos képviselőtársától, Zagyva György Gyulától is.
Előzőleg Zagyva még arról beszélt, hogy az ellentüntető „jogos védelmi helyzetben” rúgta fejbe a kutyát. (Állításával szemben az Index videofelvétele azt bizonyítja, hogy erről szó se volt. A rendőrség eljárást indított.) Vona Gábor a honlapján közzétett bejegyzésében viszont szembement Zagyvával, és kijelentette: a rendőrkutya fejbe rúgását „magam is undorító, szégyenletes dolognak tartom”. A pártelnök hozzátette, hogy születése óta rajong az állatokért, mindenfajta állatkínzást elítél.
Még mielőtt könnyekig hatódnánk: a melegek iránt Vona már nem mutatott együttérzést. Ezért sem árt hangsúlyozni, hogy – bármennyire ocsmány az ominózus jelenet – a szélsőjobboldali tüntetők kiszemelt célpontjai eredetileg nem állatok, hanem emberek voltak.
A Kossuth téren a rendőrség tíz szélsőségest állított elő, a felvonulókat pedig arra kérte, hogy a biztosított útvonalon, a Nyugati téri metró felé hagyják el a helyszínt. Így is előfordultak atrocitások. A rendezvényt követően az ellentüntetők kisebb-nagyobb csoportokban „portyázni” indultak. A pride résztvevői után kutattak: előnyben részesítették a gyenge testfelépítésű fiúkat és lányokat, olyanokat, akikkel szemben erőfölényben voltak.
Dombos Tamás, a Háttér Társaság a Melegekért jogsegélyszolgálatának munkatársa elmondta, hogy sajnálatos módon a „védett útszakasz” egyik részén, a Nyugati tér közelében is több inzultus történt. A támadók zászlókat törtek össze, kipukkasztották a felvonulásról hozott lufikat, lökdösődtek, gyalázták a „buzikat”. Az egyik fiút megrúgták. A Háttér Társaság a Melegekért felhívást tett közzé, kérve, jelentkezzenek mindazok, akik elszenvedői vagy szemtanúi voltak az atrocitásoknak. A jogvédő szervezet az esetek összegyűjtése után feljelentéseket készül tenni.
Az egyik szélsőjobboldali portál hírül adta, hogy a szóbeli erőszaknál tudnak „sokkal szebben sikerült akciókról” is, de ezeket „biztonsági okokból” nem hozzák nyilvánosságra. A szóban forgó honlapot amerikai szerverről üzemeltetik, de működtetésében egy Magyarországon bejegyzett egyesület is részt vesz. Dombos Tamás ezért jó esélyt lát rá, hogy az egyesületen keresztül a rendőrség képes lesz bővebb információkat szerezni az eltitkolt támadásokról.
Homofóbia Magyarországon
A melegek 16 százalékát érte már szexuális irányultságával vagy nemi identitásával összefüggésbe hozható erőszakos támadás. A leggyakoribb a szóbeli zaklatás, de nem ritkák a büntetőjog által egyértelműen üldözendő cselekmények sem: például az erőszakkal fenyegetés, a bántalmazás, a rongálás vagy a rablás – derül ki abból a nagy mintán végzett 2010-es kutatásból, amelynek eredményét a Homofóbia Magyarországon című kötet ismerteti. (A tanulmány szerzői: Dombos Tamás, Mocsonaki László, P. Tóth Tamás, valamint Takács Judit, a könyv szerkesztője.)
Az erőszak leggyakoribb színhelye a köztér, kisebb, de jelentős mértékben az iskola. Viszonylag gyakoriak a támadások a melegszórakozó- és ismerkedőhelyek környékén is. Az érintettek negyede a melegfelvonulással kapcsolatban vált áldozattá.
Takács Judit a könyv egy másik tanulmányában – nemzetközi vizsgálatok alapján – az európai helyzettel is foglalkozik. A felmérések adatai szerint politikai beállítódásuk alapján általában a magukat jobboldalinak vallók tűnnek leginkább homofóbnak, míg a mérsékelt baloldaliak a leginkább elfogadónak.
Magyarországon annyiban módosul a kép, hogy a baloldali és a politikailag semleges beállítódásúak nézetei között alig akadt különbség.
Összességében kimutatható az összefüggés a saját élettel való elégedettség és a homofóbia mértéke között. Azok közül, akik elégedettek a saját életükkel, 71 százalékban egyetértenek azzal: hagyni kell, hogy a meleg férfiak és a leszbikus nők szabadon éljék az életüket, úgy, ahogyan akarják. Hasonlóképpen erős a kapcsolat a demokrácia működésével való elégedettség és a melegek elfogadottsága között. A vizsgált 26 európai országban a demokrácia működésével elégedett válaszadók 75 százaléka elfogadó volt a melegek iránt, míg a demokrácia működésével elégedetlenek között ez az arány csak 53 százalék.
Érdemes ugyanakkor felidézni, amit Hadas Miklós szociológus mondott a könyv bemutatóján. A melegfelvonulások alkalmával tapasztalható szélsőjobboldali gyűlölködés ellenére a társadalmi kirekesztés szerinte ma már korántsem olyan brutális Magyarországon, mint akár csak tíz éve volt. Akkor járunk el helyesen – állapította meg a szociológus –, ha nem a jóval előttünk járó nyugati demokráciákhoz, hanem a volt szocialista országokhoz mérjük magunkat. Ha így nézzük, akkor nagyjából a helyünkön vagyunk.
