Támad a Stockholm-szindróma
Ekképp véleményezte a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsán folyó tábornokpert az általam kérdezett vádlottak és védőik, valamint a tárgyalást nézők többsége. Írtunk róla, hogy a tábornokper 17 vádlottját az ügyészség üzletszerűen, bűnszövetségben elkövetett vesztegetéssel állította bíróság elé. A vádlottak a Honvédelmi Minisztériumnál dolgozva pénzt kértek és kaptak a tárcának árukat szállító és szolgáltatásokat végző cégek vezetőitől. Utóbbiak azért fizettek, hogy megszerezzenek vagy megtartsanak egy munkát. A vádirat szerint pénzt adott például a HM üdülőit felújító kft., a minisztériumnak karbantartást, takarítást végző, illetve számítástechnikai szolgáltatást nyújtó cég és egy, a katonai küldöttségeket szállító vállalkozás. 2002-től 200 milliót vágtak így zsebre a HM-alkalmazottak, akik között három volt tábornokot, hat ezredest és két alezredest találunk.
A vesztegetést 2009 végén egy nyomdagépeket karbantartó cég tulajdonosa hozta a nyomozók tudomására. A feljelentő vállalkozása évek óta javította a HM térképészeti kft.-jének gépeit, s e kft. egyik vezetője, B. Zsolt százados rendszeresen pénzt követelt a szerződés megújításáért. Akkor épp másfél millió forintot kellett átadnia B. Zsoltnak, s erre az biztosított fedezetet, hogy a karbantartó cég – B. Zsolt intenciója alapján – egy alkatrészt nem a piaci áron vásárolt meg a kft.-nek, hanem annál lényegesen drágábban. Az ártöbbletet 2010. január 10-én egy benzinkútnál adta át a karbantartó a századosnak. Ott várták már a rendőrök B. Zsoltot, s amint átvette a pénzt, kattant a bilincs. A századost kihallgatták, s ő terhelő vallomást tett a térképészeti kft.-nél dolgozó L. Szilárd ezredesre, valamint O. János dandártábornokra, a HM Rendezvényszervező Hivatalának főigazgató-helyettesére,mondván: nekik is jutott volna a pénzből. Ők ezt el is ismerték. Ezt követően O. János további vesztegetéseket is magára vállalt, ám 2010májusában már azt vallotta, hogy a tárca beszállítóitól 2004 és 2009 között gyűjtött pénz javát továbbadta a HM-nél dolgozó,magas rangú tiszteknek. A dandártábornok megnevezte a vesztegetési bevételekhez jutó tiszteket, akik között Fapál László nyugalmazott ezredes volt korábban a legmagasabb beosztásban, ő 2004 decemberétől 2006. júniusi nyugdíjazásáig a HM államtitkáraként szolgált. Azt is elmondta O. János, hogy egyszer 12 milliót vitt Fapál irodájába, amiből az államtitkár négymilliót betett egy whisky díszdobozába, és elvitte főnökének. A főnök nevét nem ejtette ki, de azon egyértelműen Juhász Ferencet, a tárca szocialista vezetőjét értette. O. János vallomása alapján lett gyanúsított, majd vádlott a bíróság elé idézett tisztek és polgári személyek többsége. A HM-nek szállító cégek vesztegetésben részt vevő vezetőit viszont az ügyészség nem vádolta meg, ami arra utal, hogy velük a nyomozó hatóság alkut kötött. Juhászból sem lett vádlott, mivel O. János vallomását ehhez kevésnek ítélte az ügyészség.
A bírósági tárgyalás idén januárban kezdődött, immár meghallgatták az összes vádlottat és a vád tanúit. A vádlottak közül hárman ismerték el, hogy a HM-nek szállító cégektől a tárcától származó bevétel 2-8 százalékát visszakérték, s még hárman azt, hogy vesztegetésből származó vagy ismeretlen eredetű, ám érezhetően nem legális pénzt és ajándékot fogadtak el. A többiek viszont mind a nyomozati szakaszban, mind a bíróságon – tagadtak.
A legelszántabban az 50 éves Fapál László tiltakozik a vád és a mögötte sejtett machináció ellen. Ő 2011 tavasza óta Viszkis doboz címmel ír blogot a büntetőeljárásról. Azért vállalja a nyilvánosságot, mert nyíltan szembe akar menni a becsületét megtámadó és megélhetését elvevő procedúrával. A második feleségével három kicsi gyermeket nevelő férfi az eljárás miatt nem gyakorolhatja ügyvédi praxisát, munkát pedig nem kap. Ő és társai úgy vélik: a vád politikai indíttatású. Többen is állítják: a katonai főügyészség a 2010-es választás után arra ösztönözte őket, vallják azt, hogy Juhász Ferenc és Szekeres Imre volt miniszterek és államtitkáraik is kezdeményezői vagy anyagi javakhoz jutó eltűrői voltak a vesztegetésnek. Az ügyészség ajánlata szerintük az volt, ha magukkal rántják az MSZP-kormányok HM-politikusait, megússzák a kimérhető 10-20 helyett 4-5 évvel. Az ajánlatot egyikük sem fogadta el, s így most – ahogy ők mondják – bukik a mutatvány.
Az eddigiek alapján ezt nehéz cáfolni, minthogy a magukat ártatlannak valló tisztekre a tanúk közül senki sem tett terhelő vallomást se a nyomozati szakaszban, se a bíróságon. Vagyis a magukat bűntelennek mondó 11 vádlott ellen csakis O. János ügyészségen tett, többször módosított vallomása szól. A dandártábornok azonban a bíróságon már nem tett vallomást. Vajon O. János miért csak a vádemelésig működött együtt az ügyészséggel? Fapál László erről így vélekedik: – Az ügyészek azt mondták neki, hogy az ő tetteit külön tárgyalják. Kap egy enyhe büntetést, utána pedig ő lesz a mi ügyünk koronatanúja. Csakhogy a bíróság nem engedte meg ezt, mivel a vesztegetést az ügyészség szerint bűnszövetségben követtük el, s ilyenkor a magyar törvények nem engednek semmiféle alkut. Ezzel O. János reménytelen helyzetbe került, hisz – saját vallomása alapján – ellene szól a legtöbb bizonyíték.
Próbáltam erről megkérdezni O. Jánost, ám ő ügyvédjére, Horváth Z. Péterre hárította a megszólalást. Az ügyvéd a nyomozati szakaszban még nem védte O. Jánost, az ügyészségen felvett jegyzőkönyvekből azonban ugyanarra a következtetésre jutott, amire Fapál. Ezért a bíróságon indítványozta, hogy védence ügyészségi vallomásait rekesszék ki a bizonyítékok közül, hisz azokat a jogszabállyal össze nem egyeztethető ígéretekkel szedték ki belőle. A védő kezdeményezte O. János pszichiátriai vizsgálatát is, ugyanis úgy látja, hogy az ügyészségi kihallgatások idején védence „tudatszűkítő hatást kiváltó elmeállapotban volt”. Az önmagát ugyancsak ártatlannak valló hatodrendű vádlott,M. István a Stockholm-szindróma jeleit fedezte fel O. János viselkedésében. Ez az állapot akkor következik be, amikor a fogvatartott néhány kedves gesztusért cserébe szeretni kezdi fogvatartóját, azonosul vele, szolgálni akarja.
Fapál László szerint beszédes volt az is, ahogy az ügyészségi szembesítéseken viselkedett O. János: – Sosem nézett a szemembe, hanem papírból olvasta hazugságait, s ezt az ügyész engedte.
A bíróságon is beszédes lenne egy ilyen szembesítés, de nincs rá esély, mivel O. János immár megtagadja a vallomást, s így a szembesítést is. A perben azonban nemcsak az elmaradó szembesítéseket hiányolják az érintettek, hanem a tanúvallomások alaposságát is. Mivel kiemelt perről van szó, a vád többtucatnyi tanúját elsősorban az ügyészek kérdezték. Roppant kíméletesen. A tanúk egy része eleve tagadta, hogy a tisztek pénzt kértek volna tőlük egy-egy munka elnyeréséért, s ebbe az ügyészek belenyugodtak. Így viszont a vesztegetés vádiratban szereplő 200 milliós összege 20-30 millióra látszik olvadni. A tanúk másik csoportja azt vallotta, hogy három vádlott követelt tőle pénzt, de amikor elhangzott az ügyészi kérdés, hogy megtörtént-e a pénz átadása, akkor a tanúk megtagadták a választ. S ezt megtehették, hisz egy tanú nem köteles önmagára terhelő vallomást tenni.
– A Polt-féle ügyészség ezzel a vádemeléssel legalizálta a korrupciót – jelenti ki Fapál László. – A vesztegetéshez mindig két fél kell. S ha a pénzt adót nem, csak a pénzt elfogadót vádolják meg, akkor egy veszélyes gyakorlat alapjait rakják le. Mostantól nyugodtan lehet vesztegetni, aztán ha fenyeget a lebukás, azt kellmondani: rendben, tanúként elmondom, mit tudok.
A fentiekből talán érezhető, hogy gyenge lábon áll a tábornokper vádjának nagyobb része. Ettől még az eddigiek alapján nagyon valószínű, hogy vesztegetések és szabálytalan pályáztatások rendszeresen történtek a HM intézményeiben (csak nem bizonyítható, hogy azok követték el, akiket az ügyészség és a mostani politikai vezetés szívesen látna börtönben). Hogy ők bűntelenek-e, az a mostani perben, úgy tűnik, nem fog kiderülni. Pedig ha tényleg ők is vesztegettek, akkor azt operatív eszközökkel nem lett volna nehéz bizonyítani azok után, hogy B. Zsolt lebukott a benzinkútnál. Ezért lehet, hogy azoknak van igazuk, akik úgy fogalmaznak: a tábornokpert megelőző vizsgálat a nyomozó hatóságok tehetetlenségét bizonyítja.
Csapattréning, italozással
A tábornokper nem nélkülözi a humort. A HM-hez érkező küldöttségek szállítására szerződött cég vezetője elmondta, hogy egyik évben nem velük kötöttek kontraktust. Aki viszont nyert, annak a munkához se eszköze, se embere nem volt, így a győztes rájuk bízta a feladatot. Ők akkortól számláztak például egy napért 120 ezer forintot, a megbízójuk meg beszedett a HM-től 180 ezret. A bíró erre – mintha csak a barátai közt elmélkedne – megjegyezte:
– Igen, a közbeszerzések nálunk már csak ilyenek. Megnyeri, aki nem is ért hozzá, és rábízza arra, aki igen.
Egy tanút, aki a HM-nek csapattréningeket szervező cégnél dolgozott, a bíró arról kérdezte, hogy miről szóltak ezek a tréningek.
– Italozásról – bökte ki a tanú. A bíró hangosan meditált, hogy ő ilyen tréningekről nem is hallott, mire a tanú hitetlenül rázta a fejét, és azt mondta: csapattréninget minden katonának szerveztek. Volt tréning az ügyészeknek és a bíráknak is.
