Nem érdemes gondolkodás nélkül lelőni a rablót
A jogalkalmazó számára a jelenleginél mindenképpen használhatóbb, jól strukturált, megfelelően rendszerezett új büntető törvénykönyv (Btk.) született – jelentette ki kérdésünkre Kónya István, a Kúria büntetőkollégiumának vezetője. A kódexet a fokozott szigor miatt sokan kritizálják, de a bírónak Kónya szerint más a dolga, mint például egy kriminológusnak: nem harcolnia kell a jogszabály ellen, és az sem szerencsés, ha jogpolitikai kérdésekben véleményt nyilvánít. Most inkább az a feladat, hogy felkészüljenek az új Btk. alkalmazására. Erre kaptak egy évet, s a kódex hatályba lépéséig konzultációk és továbbképzések sorát szervezik.
Az ország első büntetőbírája úgy látja, hogy a büntetőjog egyik legfontosabb célja a megelőzés. Most pedig kétségtelenül olyan kódexet alkottak, amely ennek érdekében sokszor az eddiginél súlyosabb szankciók kiszabását teszi lehetővé. Ennek Kónya szerint nem feltétlenül rossz az üzenete, hiszen a súlyosabb büntetések kilátásba helyezése önmagában alkalmas lehet arra, hogy a potenciális elkövetőket meggondolásra késztesse.
Azt viszont, hogy egy-egy konkrét ügyben a vádlottat milyen büntetéssel sújtják, továbbra is a bíró dönti el – emelte ki. Vagyis: néhány kivételtől eltekintve – ilyen például a három dobás, amikor a három, személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetőjével szemben bizonyos esetetekben kötelező az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása – változatlanul lehetőség van a mérlegelésre, az ítélet egyéniesítésére.
Kónya szerint a középmértékes büntetéskiszabás elve – ami egyébként nem újdonság, mert az első Orbán-kormány vezette be, s bár ezt a szabályt 2002-ben hatályon kívül helyezték, 2010-ben visszaállították – sem szűkíti a bíró mozgásterét. Ez kétségkívül tükröz egyfajta szemléletet – azt, hogy alapesetben az ítéletet az adott büntetési tétel alsó és felső határának számtani átlagához kell igazítani –, de amennyiben a bíró megfelelően indokolni tudja, ettől szabadon eltérhet.
A kollégiumvezető ezért állítja: Magyarországon változatlanul a relatíve határozott büntetéskiszabási rendszer érvényesül. A határokat a jogalkotó szabja meg, de hogy ezen belül ki mennyit kap, azt már a bíró mondja meg, s ha úgy látja, a Btk.-ban meghatározottnál enyhébb büntetést is kiszabhat. Kónya hangsúlyozta, hogy ugyanez a helyzet a járművezetéstől eltiltásnál is: bár kötelező az ittas vezető jogosítványának bevonása, ám javaslatuk alapján attól különösen méltányolható körülmények esetén eltekinthetnek.
Szintén a bírák vetették fel, hogy a pénzbüntetés napi tételének alsó határát csökkentsék 2500-ról ezer forintra, mert akkor gyakrabban élhetnek ezzel a lehetőséggel. A maximum ugyanakkor ötvenezerre nő, s miután a büntetés harminctól 540-ig terjedő napi tétel lehet, harmincezer és 270 millió közötti összeget szabhatnak ki. Ez Kónya szerint szélesíti a bírák mozgásterét, mert szabadságvesztés helyett gyakrabban élhetnek ezzel a büntetési nemmel, s egyénre szabott szankciókat állapíthatnak meg.
A jóvátétel munka bevezetése szintén azt jelenti, hogy az ítélkezés során nagyobb szabadságot kaptak, hiszen például egy kisebb súlyú vagyon elleni bűncselekmény elkövetőjét nem kell feltétlenül börtönbüntetéssel sújtani – állítja a kollégiumvezető. Az elzárás – amelyhez nem kapcsolódnak a büntetett előélethez fűződő joghátrányok – ugyancsak nagyobb mérlegelési lehetőséget tesz lehetővé: amikor a bíró úgy látja, hogy esély sincs a pénzbüntetés megfizetésére, akár pár napra is rács mögé küldheti a vádlottat. Az új szankciók végrehajtási szabályai viszont – tette hozzá – egyelőre nem ismertek.
A büntethetőség korhatárának 12 évre történő leszállítása miatt – bár 14 évnél fiatalabb gyermeket csak emberölés, testi sértés, rablás és kifosztás esetén lehet bíróság elé állítani – szakemberek és civil szervezetek sora tiltakozott. Kónya elmondta: erről nem kérdezték a véleményüket, de a bírák többsége valószínűleg nem ért egyet a változással. A törvényt azonban végre kell hajtaniuk, és – miközben jobb lenne velük szemben büntetőjogon kívüli eszközökkel fellépni – készülniük kell arra, hogy a gyerekek által elkövetett bűncselekmények ügyében is szakszerűen járjanak el.
A jogos védelem új szabályait ugyancsak sokan kritizálják, de Kónya szerint nem kell tartani ettől. Ő úgy látja, alapvetően nem változik a helyzet, mert a mostani szabályozás egy folyamat eredménye. Korábban az állam úgy vélte, hogy mindenkinek garantálni tudja a személyes biztonságát, ezért a jogos védelem határait igen szűkre szabta, s még azt is elvárták, hogy bizonyos esetekben a jogtalan támadás elől térjenek ki. A kollégiumvezető szerint később ezt átértékelték, a hatályos törvény pedig rögzíti is, hogy nincs kitérési kötelezettség.
A bírói gyakorlat pedig ezt követte, és ha valaki az élet kioltására irányuló támadás elhárítása érdekében embert ölt, azt felmentették. Miként azt is, aki a ijedtségből vagy menthető felindulásból nem ismerte fel a védekezés arányos mértékét, s túllépte azt. Korábban egyébként ez utóbbi esetben a jogszabály csak a büntetés korlátlan enyhítését tette lehetővé, de ezt a rendelkezést is módosították, ami része volt az önvédelemhez való jog újraértelmezésének.
Mindehhez képest most nem következik be lényeges fordulat – állítja Kónya István. A jogos védelmi helyzetnek tehát továbbra is feltétele a jogtalan támadás, tehát szerinte az súlyosan téved, aki úgy gondolja, hogy éjszaka a hívatlan látogatót majd következmények nélkül szitává lehet lőni.
Az új Btk. annyiban kétségkívül hoz változást, hogy például a magánlakásba történő éjszakai behatolást a védekező életének kioltására alkalmas jogtalan támadásként kell értékelni, és a sértett bármilyen eszközzel védekezhet. Ha azonban valaki ilyenkor szó nélkül lő, a kollégiumvezető szerint visszaélésszerűen gyakorolja a jogos védelem jogát. A törvény nem ad felhatalmazást arra – jelentette ki –, hogy bárki azonnal magánbosszút álljon, esetleg másokat tőrbe csaljon, mert ilyen esetekben könnyen lehet, hogy emberölés miatt büntetőeljárás indul – árnyalja a képet Kónya.
De az sem ránthat gondolkodás nélkül kést, akit éjszaka utcán vagy nyilvános helyen megtámadnak – állítja a kollégiumvezető. Többször elhangzott már a példa: két fiatal összekap egy szórakozóhelyen, s az egyik megüti a másikat – vagyis támad –, amire válaszul a sértett nyugodtan szúrhat. Kónya szerint ennek szintén következménye lehet, számos körülménytől függően mérlegelendő ugyanis, hogy volt-e jogtalan támadás, illetve nem kölcsönösen elfogadott „kihívásról” van-e szó, amely kizárja a jogos védelmet.
