A Nyugati téren, az egykor a Skála Metrónak otthont adó épületben működött West-Balkán nevű szórakozóhelyen 2011. január 15-én halálra taposott a szűk lépcsőházban feltorlódott tömeg három fiatal lányt. Tucatnyi fiatal könnyű sérüléseket szenvedett. Utóbb kiderült, a Noise Night Life nevű rendezvény szervezői és rendezői nyolcszor annyi fiatalt engedtek be az átépítés alatt álló helyiségekbe, mint ahányan a hatályos tűzvédelmi szabályok szerint beengedhetők lettek volna. A tömeg a szűk lépcsőház egyik fordulójában kialakított ruhatárnál feltorlódott, miután ez volt az egyetlen útvonal, ahol a háromemeletes komplexumon belül közlekedni lehetett. Egy idő után már mozdulni is képtelenség volt, így a tömeg agyontaposta azokat, akik nem sodródtak a többséggel.

Az ügyészség négy személy ellen emelt vádat halálos tömegszerencsétlenséget okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetésért. A vádirat szerint Szalontai Győző, a helyiséget bérbe adó West Balkán Kft. egyik ügyvezetője, Kecskés Tamás és Csanádi József, a rendezvény szervezői, valamint Hranek István, a biztonságiak főnöke sorozatosan megszegte foglalkozásuk szabályait, és ezzel olyan veszélyhelyzetet idéztek elő, amely közvetlen ok-okozati összefüggésbe hozható a három halálos áldozatot követelő tragédiával.

A vádlottak tagadták bűnösségüket. Egyikük sem tekintette magát a rendezvény szervezőjének, akik megsérthették volna foglalkozásuk szabályait. Szalontai „csak” bérbe adta a helyiséget, amelyről azt állította: 1500-1800 fiatal szórakozhat ott egyszerre, holott tudnia kellett, hogy a hatályos tűzvédelmi szabályok szerint legfeljebb 356 embert engedhettek volna be. Kecskés azzal védekezett, hogy ő csak a fellépő lemezlovasokat intézte, más kérdés, hogy ő rendelte meg és osztatta ki a belépőként is szolgáló karszalagokat, amelyekből 4200 darabot rendelt. Később ő adott utasítást arra, hogy a kaput a tervezettnél később nyissák meg, amelynek hatására hatalmas tömeg torlódott fel a bejáratnál. Csanádi azt mondta, ő csak a vendéglátásért felelt, azonban számos tanú vallomása alapján nyilvánvaló, hogy más szervezési, rendezési feladatokat is ellátott. Hranek pedig a rendezvény résztvevőinek a számához képest a szükségesnél jóval kevesebb biztonsági őrt állított ki, a többségük ráadásul nem volt kamarai tag, nem kapott megfelelő kiképzést, s a rendezvény alatt nem tudták tartani a kapcsolatot egymással, mert nem volt mindenkinek saját adóvevője. A rendezvényt senki nem jelentette be a tűzoltóságnak – ez volt az egyik legfőbb hiba, mivel az akkori szabályozás és gyakorlat mellett a tűzoltóság volt, azaz lett volna az a hatóság, amely a félig-meddig építési területnek minősülő West-Balkánban uralkodó közállapotok láttán betilthatta volna a rendezvényt és megelőzhette volna a tragédiát.

Összességében a bíróság úgy ítélte meg, a négy vádlott magatartása ok-okozati összefüggésben állt a bekövetkezett tragédiával. Mivel közel azonos mértékben szegték meg foglalkozásuk szabályait, azonos nagyságú büntetést kaptak, két év nyolc hónap fogházban letöltendő szabadságvesztést és két év foglalkozástól való eltiltást.

A bíróság mindannyiukat két év nyolc hónap fogházbüntetésre ítélte, az ügyész súlyosbításért, a védők felmentésért fellebbeztek