A Honvédelmi Minisztérium a módosítás tartalmáról egyelőre nem árult el részleteket, ezért nem lehet pontosan tudni, hogy a korábban megrendelt, majd csökkentett darabszámú rádiókból végül menynyit is kíván megvásárolni a magyar állam.

Hende Csaba

Az alaptörténet még az első Orbán-kormány idején kezdődött, amikor Szabó János honvédelmi miniszter harminchatmilliárd forint értékben kilencezer katonai URH-rádió szállításáról kötött szerződést a norvég Kongsberg céggel.

Ezt egyébként az első Orbán-kormány még a két választási forduló között lépte meg, annak ellenére, hogy az MSZP-sek kérték: ne hozzanak már a cikluson túlnyúló döntéseket.

A készülék egy ki nem próbált, tulajdonképpen félkész termék volt, így sok mindenben alkalmatlan arra, hogy hadrendbe állítsák. Az új szocialista vezetés ódzkodott is a szerződés jóváhagyásától, a norvégok pedig minden diplomáciai nyomásgyakorlást bevetettek az üzlet érdekében – egy alkalommal még a norvég király is lobbizott a megoldásért.

A szerződést végül Szekeres Imre módosíttatta az eredetileg megrendelt kilencezer helyett négyezer rádióra. A norvégok nem akarták elfogadni a bevételkiesést, a következő években kemény – komoly diplomáciai nyomással vegyített – tárgyalások zajlottak, végső kiegyezés azonban nem történt.

A Kongsberg végül beperelte az államot, a pert azonban néhány hónapja választott bíróság előtt elveszítette. A döntés húszmilliárd forintot jelent a honvédségnek, körülbelül ennyit szeretett volna ugyanis a skandináv cég behajtatni a magyarokon.

A rádióbeszerzés miatti vita nemcsak honvédelmi, de diplomáciai nehézségeket is okozott, a HM jelenlegi fideszes vezetése pedig azt látta legjobb megoldásnak, ha újratárgyalják a vonatkozó megállapodást.

A norvég céggel kötött szerződés még a 2013. év végéig hatályban van, a HM ennek keretében tervezi további rá diók beszerzését, függően a forrásoktól. A szaktárca lapunknak már korábban sem kívánta elmondani, pontosan hány rádiót kívánnak még beszerezni a Kongsbergtől, mondván, az adatok közzététele üzleti és nemzetbiztonsági érdekeket sértene.

Az mindenesetre a szerződés újbóli módosítása kapcsán kérdés, hogy a HM jelenlegi vezetése kitart-e a korábban csökkentett – és per útján jogi értelemben is megvédett – darabszám mellett, vagy újra a még az első Orbán-kormány által kötött megrendelésben foglaltakhoz közelítenek majd.

Nem hivatalos norvég forrásaink által is megerősített információink szerint mindkét fél „jól fog járni” a módosítással: a magyar állam futamidő hosszabbítást és így rövid távon költségcsökkentést nyer (mint például a Gripen-szerződés esetében), a norvégok pedig mégiscsak több készüléket szállíthatnak a szocialisták által megszabott négyezernél.

Igaz, állítólag immár egy javított, frissebb verziójú típusról van szó – alkalmazkodva a legújabb kihívásokhoz –, rá adásul a norvég cég a minisztérium egyik saját vállalatának, a HM ArmCom részvénytársaságnak a bázisán egy modern javítóbázist hoz létre, amely a magyar hadiipari képességek fejlesztése mellett munkahelyeket is jelenthet. A HM szerint a Kongsberg-szerződés módosítása mindenben megfelel a magyar állam és a honvédség érdekeinek, ráadásul azt a diplomáciai feszültséget is kezeli, amely régóta mérgezi a két ország kapcsolatát.