A család ügyvédje szerint elképzelhetetlen, hogy megússza
Egyikük öt-, a másik kétéves volt. Az édesapát, Zoltai Bencét képviselő ügyvéd, Tóth István a Népszabadságnak elmondta: keresik a jogi lehetőséget, hogy Írországban is felülvizsgáltassák a szerinte elfogadhatatlan és több uniós normát is súlyosan sértő döntést. Szerdán a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közleményben tudatta: sajnálattal veszi tudomásul az ír legfelsőbb bíróság döntését, valamint hogy azt követően Tobin fogva tartását is megszüntették Írországban, tehát ott sem kell leülnie a magyar bíróság által jogerősen kiszabott büntetését.
„Ez alapján az ír jog szerint Magyarországnak nincs további lehetősége jogi lépéseket tenni a Tobin-ügyben” – közölte a tárca. A halálra gázolt gyermekek édesapját képviselő ügyvéd, Tóth István azonban nem akar beletörődni abba, hogy tíz évig tartó jogi huzavona után Tobin megússza a felelősségre vonást. Szerinte Írország az eljárás során számos uniós normát súlyosan megsértett. Az eljárás kezdetétől semmibe vette például a sértetti jogokat.
Olyannyira, hogy eddig például sem a család, sem ő, mint a jogi képviselőjük, egyetlen hivatalos iratot sem kapott a Tobin átadásával kapcsolatos döntésekről, ami ellentétes az áldozatvédelemmel, az áldozatok jogainak a büntetőeljárásban való érvényesítésével kapcsolatos jogi normákkal. Francis Ciaran Tobin az Irish Life biztosító igazgatójaként élt és dolgozott Magyarországon a baleset idején.
Először kocsija műszaki hibájával magyarázta a rendőröknek, miért sodródott fel a járdára, majd miután a szakértők ezt megcáfolták, azt mondta, egy másik autót kellett megelőznie, miután az hirtelen kikanyarodott elé. Soha nem került elő a Tobin verziója szerint a balesetet előidéző autó, az ír biztosító igazgatóján kívül más nem is látta azt.
Közvetlenül a gázolás után Tobint a rendőrök őrizetbe vették, azonban a bíróság 500 ezer forint óvadék ellenében szabadlábra helyezte. 2000 novemberében, hároméves kiküldetésének végén Tobin, útlevelével a zsebében, elhagyta az országot. Távollétében a Budakörnyéki Bíróság első fokon három év szabadságvesztésre és három év gépjárművezetéstől eltiltásra ítélte, amit a Pest Megyei Bíróság jogerős ítéletében annyiban változtatott meg, hogy kimondta: ha Tobin magyar börtönben tölti le a büntetését, másfél év után feltételesen szabadon bocsátható.
Hiába adták azonban ki ellene az európai elfogatóparancsot, Írország arra hivatkozva tagadta meg az átadását a magyar hatóságoknak, hogy az akkori ír jog szerint Tobin csak akkor lett volna átadható, ha megszökik a magyar igazságszolgáltatás elől. Ő azonban útlevéllel a zsebében távozott az országból. Később Írország – nem kis részben magyar nyomásra – módosította a vonatkozó jogszabályait. Tavaly már úgy tűnt, Tobin a majd tízéves időhúzás, jogi csűrés-csavarás ellenére hamarosan belülről is megismerkedhet a magyar büntetés-végrehajtással.
Egy dublini bíróság ugyanis „áldását adta” Tobin átadására Magyarországnak. Ezt a döntést írta felül a napokban az ír Legfelsőbb Bíróság. A verdikt indokolása részletesen foglalkozik Tobin személyével, személyiségével, a helyi közösség tisztességes, megbecsült tagjaként írva le őt. Az ír bíróság nem tért ki arra, hogy ez a talpig becsületes ember a baleset óta eltelt tíz évben egyszer sem kért bocsánatot tettéért a családtól. Vélhetőleg azért nem, mert a bírósági iratok között állítólag több bocsánatkérő levél is fellelhető, amelyeket Tobin az ottani minisztériumnak írt és címzett, de ezek soha nem jutottak el se a családhoz, se ügyvédjükhöz. Az ügy ismerői élnek a gyanúperrel, hogy azok megírásával is csak egy számára kedvező ítéletnek akart megágyazni Tobin.
Az európai elfogatóparancsról szóló uniós szabályozás értelmében Írországnak maximum 90 napon belül döntenie kellett volna Tobin átadásáról. Hat év alatt döntöttek. Ennek ellenére az ír bíróság döntése indoklásában felemlegette Tobin „védelmében”, hogy túlságosan sok idő telt el a cselekmény óta – mintha nem Írország húzta volna az időt a végtelenségig. Mindenbe belekötöttek, kezdve attól, hogy az ügyben kiadott összesen négy európai elfogatóparancs szövege eltérő volt, azaz betűről betűre nem voltak azonosak.
Aztán abba, hogy az ír jog szerint távollétében nem ítélhették volna el Tobint – csakhogy a magyar jog szerint elítélhették, míg a vonatkozó nemzetközi jog pedig feltételezi, hogy az országok tisztességes eljárásban jártak el azokkal szemben, akiknek az átadását kérik. Írország azonban eddig nem állt elő olyan váddal, hogy Tobin jogai sérültek volna, de nem is tartotta be a vonatkozó szabályokat. Az ír bíróság legfőbb érve Tobin átadásával szemben az volt, hogy esetében nem érvényesülhet a „fegyveregyenlőség elve”, hiszen 2009-ben miatta (a magyarországi Tobin-ügy miatt) módosította a kiadatással kapcsolatos szabályokat az ír törvényhozás. S bár ez tényszerűen igaz, mit sem változtat azon, hogy Tobint már 2002-ben jogerősen elítélték Magyarországon.
Az pedig, hogy megszökött-e vagy sem az igazságszolgáltatás elől, külön vizsgálandó kérdés. Egy budapesti keltezésű ügyvédi meghatalmazás szerint ugyanis 2000. novemberi távozása után legalább egyszer járt Magyarországon, így értesülhetett a vele szemben folyó eljárásról s annak kimeneteléről. Ez a titokban bonyolított magyarországi látogatás az eljárás ideje alatt hivatalosan óvadék ellenében szabadlábon védekező Tobin esetében jogi szakértők szerint szökésnek, a hatóságok előli elrejtőzésnek, bujkálásnak is minősíthető.
Tóth István körül már egy kisebb jogi szakértői sereg gyülekezik és készül a strasbourgi, a luxemburgi és a dublini „visszavágókra”.Az ügyvéd szerint elképzelhetetlen, hogy az Európai Unióban bárki is elkerülhesse a felelősségre vonást, s ne kelljen letöltenie a két gyermek haláláért jogerősen kiszabott büntetését.
