Afganisztánban nem maradt senkijük. Pakisztánba, majd onnan Iránba mentek, Teheránban született a két gyerekük is. Később Európában próbáltak jövőt teremteni nekik, másfél éve kerültek Magyarországra, s a bicskei befogadó állomásról egy pályázat keretében jutottak otthonhoz Győrságon. A Győr melletti települést ezerötszázan lakják: vallásgyakorló katolikusok, evangélikusok, reformátusok. Amikor a muszlim család a községbe költözött, volt, aki megkérdezte a polgármestertől: mecsetet is építenek-e nekik. Ferenczi Zsolt azt válaszolta: keresztény templomot sem építettünk, mecsetet sem fogunk. A vallását mindenki szabadon gyakorolhatja.

Befogadták őket

És gyakorolja is. Az afgán család mentora az evangélikus lelkész, aki jelenleg főállású anya. Nem téríteni, segíteni akar.

Az afgán család tagjai azt mondják: „mi mohamedánnak születtünk, abban a hitben is akarunk meghalni, de nekünk a keresztények nem ellenségeink”. Tízéves fiuk például jelentkezett a tanító néninél, szeretne szerepelni a passiójátékban. A tanárok megkérdezték a szüleit, akiknek semmi kifogásuk sem akadt, sőt megnézték a gyereket mindegyik templomban, hiszen több helyen is előadták a darabot.

A polgármester szerint a győrsági emberek nyitottságához hozzájárul, hogy van egy olasz testvériskolájuk, az egyik évben ottani gyerekek nyaralnak a magyar faluban, a másikban a győrságiak utaznak Olaszországba. Az olasz szülők egy része pedig indiai, afrikai származású gyerekeket is nevel, így velük is jó barátságba kerültek a győrsági diákok, s megszerették őket a szülők is. Nem volt hát idegen számukra a távoli országból és más kultúrából érkező család.

Korábban voltak olyan hangok: miért nem a helyi szegényeken segítenek. A polgármester szerint elsősorban rajtuk segít, télen ingyen tűzifát osztottak szét nekik, van házigondozó-rendszerük is. Igaz, akik annak idején fölvettek 10-13 millió forint bankkölcsönt a házra, s tartozásuk már 20 millióra rúg, azoknak a hitelét képtelen kifizetni az önkormányzat.

A menekültek befogadása anyagilag is nyereség a falunak. A helyhatóság 14 millió forintot nyert el az Európai Menekültügyi Alap és a magyar BM közös pályázatán. Ennek az összegnek a 75 százalékát fizeti az Európai Unió, 25 százalékát pedig a Belügyminisztérium állja. A társadalmi beilleszkedést elősegítő program másfél éves, addigra kell szakmát szerezniük, munkahelyet találniuk, eltartani magukat az afgánoknak.

Az önkormányzat a pályázati pénzből felújította és berendezte a hivatallal szomszédos, eddig elhagyott épületet. Két munkahelyet is létrehoztak, egyikük mentorként, másikuk programmenedzserként dolgozik, mindketten állandó vendégei a családnak. Segítik a beilleszkedésüket, a napi ügyeik intézését, a hazai bürokráciában történő eligazodást, ők kerestek szakképzést a szülők számára.

Az apa és az anya a szakmai képzés mellett az Audi Akadémia nyelvtanfolyamán magyarul is tanul. Február óta laknak Győrságon, s már mindkét felnőtt beszéli a nyelvünket, lassan és tagoltan, de körülírva szinte mindent megértenek. Az „ő” és az „ű” hang nagyon nehéz, mondogatják, de már jól artikulálják a két magánhangzót.

A hatéves, most még óvodás kislány meghökkentően szépen beszél magyarul, nem érti, szüleinek miért okoznak gondot az „ő” hangok, az ő kedvence például a Körtéfa kezdetű ének, de rengeteg más magyar népdalt is tisztán énekel.

Fogorvos leszek, mutat kihullott tejfogai helyére. Én focikapus, jelenti ki a tízéves fiú, akinek az iskoláztatását az első osztályban kezdték Győrságon, de az eddigi négy hónap alatt már öt elismerő oklevelet hozott az iskolából. Gyönyörűen rajzol.

A falu kocsmájában azt mondták: az afgán családfő jó gyerek, csak egy baja van, nem iszik alkoholt. Vízzel kell koccintani vele. A fene gondolta volna, hogy vízivóval is barátságot köthet az ember, hüledeznek.

Melyik mondta, kérdez vissza az afgán férfi, amikor mesélem neki a történetet. A Laci vagy a Gyula? Más is lehetett persze, mert sokakkal vagyok jóban, magyarázza.

A családfő – biztonsági okokból nem írjuk le a nevét – szabó. Itt most CNC-esztergályosnak tanul, a felesége pedig fodrász szeretne lenni.

A magyar szokásokat folyamatosan veszik át. Az első hetekben még főleg a szőnyegen ült a család, most már az általuk áthúzott kanapén. A magyar ételek közül a nokedli és a palacsinta a kedvencük. Ha eltelik a másfél év, akkor már pénzért kell bérelniük az önkormányzattól a lakást, de úgy számolnak: nemsokára lesz munkájuk, keresetük.