Kétszáz bíró menthetetlen
Már a jövő év elején, de legfeljebb tavasszal ítélet születhet, ha az Európai Unió Bírósága úgy dönt, hogy az Európai Bizottság kérésének megfelelően soron kívül hoz döntést – tájékoztatta lapunkat Lehóczki Balázs, az Európai Unió Bírósága sajtóosztályának munkatársa. Nem erősítette meg viszont Lehóczki azt az értesülést, amely szerint a luxembourgi fórum a kifogásolt magyar jogszabály végrehajtásának felfüggesztését kezdeményezné, amit információnk szerint a bizottság szintén indítványozott.
Ez azért érdekes, mert június végén csaknem kétszáz bírónak kell távoznia. Elvileg az Alkotmánybíróság (AB) még dönthetne addig, hiszen tegnap is tárgyalt a nyugdíjjal kapcsolatos beadványról, ám nem született határozat. Bírósági forrásaink szerint már nem is lehetne megakadályozni a felmentési idejüket töltő bírák menesztését, akiknek a helyére pályázatot írtak ki.
Idő pedig lett volna rá, hogy döntés szülessék, hiszen több érintett tavaly az AB-hez fordult. Az első határozattervezetet azonban értesülésünk szerint érdemben nem tárgyalták, az előadó bíró pedig visszaadta az ügyet. Nem hivatalos forrásból úgy tudjuk, valószínűbb, hogy a beadványt a jobboldali többség elutasítja.
A luxembourgi bíróságnak egyébként azt kell majd megállapítania, hogy a kötelező nyugdíjkorhatár leszállításával Magyarország nem teljesíti a foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazandó, egyenlő bánásmódról szóló uniós irányelvből származó kötelezettségeit. A bizottság érvelése szerint a szabályozás életkor alapján diszkriminál, mert aki már betöltötte a 62-t, annak mennie kell, de aki 55 évesnél fiatalabb, 65 esztendős koráig szolgálhat majd.
A korhatár hetvenről 62 évre történő csökkentése ráadásul olyan jelentős változás, amely miatt hosszabb felkészülési időszakot kellett volna biztosítani a bíráknak. A magyar szabályozás ugyanakkor nincs összhangban a nyugdíjreformmal, azaz a nyugdíjkorhatár általános irányával sem, hiszen az általános nyugdíjkorhatár emelését jogszabály rögzíti. Az alkotmánybírósági beadványban hasonló érvek szerepelnek.
Ha a bíróság megállapítja, hogy Magyarország valóban nem teljesíti az irányelvekben vállalt kötelezettségeket, akkor az ítéletnek megfelelően kell módosítani a jogszabályokat, és ez azt is jelentheti, hogy új szabályozást kell elfogadni. Ha a kormány nem tesz eleget a verdiktben foglaltaknak, az Európai Bizottság második eljárás keretében pénzbírság kiszabását kérheti. A bírósági szakasz először írásbeli eljárással kezdődik, amelynek során a bizottság és Magyarország írásban fejti ki álláspontját. Ezután következik a szóbeli, azaz tárgyalási szakasz, majd a főtanácsnoki indítvány, amelyben javaslatot tesznek az ítéletre, ami azonban a bíróságot nem köti.
A luxembourgi bíróság a kényszernyugdíjazott bírák ügyét viszont nem rendezi. Az a nyolc-kilencszáz ember, akinek a szabályok változása miatt előbb kell majd távoznia, ugyanakkor jól járhat, ha a magyar kormányt elmarasztaló verdiktet hoznak. A többiek pedig peres eljárásban próbálhatnak kártérítéshez jutni, mert a fizetés és a nyugdíj közötti különbséget szeretnék megkapni. Számos érintett nem várja azonban meg ezt az ítéletet, hanem a strasbourgi emberi jogi bíróságnál próbálkozik. A Magyar Helsinki Bizottság több mint száz, míg egy ügyvéd harminc-negyven fő képviseletében küldi el hamarosan a beadványt. Az indokolásban ugyancsak a diszkrimináció tilalmára, illetve a tulajdonhoz való jog megsértésére – ilyen lehet az elvárt jövedelem is – hivatkoznak. Ha az indítvánnyal érdemben foglalkoznak és az abban foglaltaknak helyt adnak, Strasbourgban már kártérítést is megítélhetnek, amit a magyar államnak – legalábbis elvileg, mert az ellenkezőjére is van már példa a „vöröscsillag-ítélet” kapcsán – ki kell fizetnie.
