A miniszter teljhatalmat kap, az egyházi iskolákat is 'államosítják'
– A köznevelési törvény módosításának lényege, hogy az iskolát a hivatali rendszer részeként határozza meg – segít eligazodni Szüdi János közoktatási szakértő a megváltoztatandó paragrafusok között. Az egykori Oktatási és Kulturális Minisztérium szakállamtitkára rámutat: a tervezet szerint az államosított iskoláknak nem lesz önálló költségvetésük.
– A költségvetési törvénytől függő intézmények, a költségvetési szervek korábban sem rendelkezhettek minden bevételükkel szabadon, nem volt minden esetben gazdálkodási joguk, azonban volt saját költségvetésük, és a bérköltség-előirányzatuk felett rendelkezhettek. A törvénytervezet szerint viszont az iskoláknak nem lesz saját költségvetésük, így saját béreik felett sem rendelkezhetnek, mert az sem lesz elkülönítve. Ezért teljesen megszűnik az intézmények beleszólása a költségvetés meghatározásába, felhasználásába. Annak a lehetősége is megszűnik, hogy saját bevételekre tegyenek szert.
„A nem állami szerv által alapított intézmény csak akkor vehető nyilvántartásba, ha működése összhangban van a fővárosi, megyei feladatellátási, intézményhálózat-működtetési és köznevelés-fejlesztési tervben foglaltakkal” – fogalmaz a törvény, ami azt jelenti, hogy az állami iskolán kívül csak annak az intézménynek engedélyezik az alapítását és működését, amelynek ezt a miniszter személy szerint megengedi, hiszen a törvénytervezet azt is kimondja: a köznevelésifeladat-ellátási tervek elkészítése az oktatásért felelős minisztert terheli.
– Az intézményalapítás tehát nem jog, hanem miniszteri kegy lesz, mint ahogy annak eldöntése is, melyik nem állami iskolának engedélyezik majd a további működését – magyarázza Szüdi János, hozzátéve, egy másik paragrafus is a teljhatalomról szól: a pedagógiai szakszolgálatok működését a miniszternek kell jóváhagynia, egy „miniszter által jóváhagyott szakmai irányelvnek” kell megfelelnie.
A módosítások értelmében lényegében az egyházi iskolákat is „államosítják”: a köznevelési törvény 68. §második bekezdése ugyanis így szól: „Az állami intézményfenntartó központ által fenntartott köznevelési intézmények kivételével az állami fenntartású köznevelési intézmények, továbbá az egyházi és magánintézmények vezetőjét az oktatásért felelős miniszter egyetértésével a fenntartó bízza meg, a munkáltatói jogokat a fenntartó gyakorolja (…).”
– Ez azt jelenti, hogy az egyházi iskolák vezetőinek kinevezésébe is beleszólhat a miniszter. Továbbá az egyházi iskolák sem kivételek a Nemzeti alaptanterv alól, az egyházi iskolákban is ugyanaz a központi kerettanterv lesz – magyarázza Szüdi János. Ide tartozik, hogy a miniszter dönti majd el azt is, hogy mely alapítványi és magániskolák szimpatikusak, és melyek nem, jövő április 30-ig ugyanis az összes intézményt megvizsgálják, és csak akkor folytathatják a működésüket, ha illeszkednek a miniszter által alkotott tervbe.
Az autonómia teljes halálát jelenti, hogy az új törvény miniszteri rendelet útján kívánja szabályozni a „köznevelési intézmények működésének szakmai szabályait”, a „diákkörök, diákönkormányzatok működésére vonatkozó részletes szabályokat, diáksport-egyesületek és a nevelési-oktatási intézmények kapcsolatát, az óvodaszék, iskolaszék, kollégiumi szék, szülői szervezet, intézményi tanács működésének részletes szabályait”. Ezek korábban az iskolai szabályozás részei voltak, a szülők, a diákok és az iskola vezetői maguk állapították meg, milyen keretek közt működnek.
– Három hónap múlva hatályba lép a törvény, miközben most negyven ponton módosítják. Ugyanakkor a törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendeletek közül csak a Nemzeti alaptanterv készült el, legalább tíz rendelet még hiányzik. Az önkormányzatok július közepén fogják megismerni a költségvetési mozgásterüket, egy hónapjuk lesz annak eldöntésére, vállalják-e iskoláik fenntartását. Az pedig végképp nem látszik, mi történik akkor, ha 2500 iskolafenntartó önkormányzatból 2000 lemond az oktatási intézményeiről. Honnan fog akkor az állam 100-150 milliárdot előteremteni a közoktatás finanszírozására? – kérdezi a közoktatási szakértő.
A köznevelési törvény „méltó” kiegészítője a tankönyvpiacról szóló törvény, amely lényegében az oktatásért felelős miniszter jogkörébe utalja annak eldöntését, miből legyen tankönyv. A törvényszöveg egyértelmű: „A módosítás nyomán azon tankönyvek esetében, amelyeknek elkészítése az oktatásért felelős miniszter nyilvános pályázati eljárása keretében történik meg, nem lesz szükség tankönyvvé nyilvánítási eljárásra (…). Mindez gyorsabbá, hatékonyabbá és egyszerűbbé teszi mindezeket a folyamatokat.” A javaslat kizárja annak a lehetőségét is a jövőben, hogy egy kiadó olyan könyve, amely a miniszter nyilvános pályázatán nem kapott támogatást, a „hagyományos” tankönyvvé nyilvánítási eljárás során tankönyvvé nyilvánításra kerüljön, mert a hivatal ilyen esetben elutasítja majd a kérelmet. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy 2013 szeptembere után – ekkor lépne ugyanis hatályba ez a törvény – csak az a kiadó mer majd elindulni, amelyik biztos a miniszteri szimpátia elnyerésében. Hiszen melyik vállalkozásnak érné meg akár milliókat áldozni egy tankönyv fejlesztésére, ha a tankönyvvé nyilvánítás nem hivatalos eljárás többé, hanem a miniszteri tetszésen múlik?
– Ez a törvény sérti az uniós piaci versenyszabályokat, az áruk szabad mozgását, és súlyos csapás a jogállamra is – kommentálja Szüdi János.
Nem mindenkinek kell nyelvvizsga?
Nagy vitát váltott ki az új felsőoktatási törvény őszi vitájában Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár által benyújtott javaslatban az a pont, amelyik a felsőoktatásba lépés feltételeként írja elő a nyelvvizsgát 2016-tól. Pénteken egy fideszes képviselő törvénymódosító javaslatot nyújtott be, amely ezt a rendelkezést törölné. Ha a parlament rábólint, akkor nem lesz a belépésnél mindenkire kötelező a nyelvvizsga megléte. Azt, hogy mely szakoknál lesz kötelező a nyelvvizsga, kormányrendeletben fogják szabályozni. (Ó. M. D.)
