Veszélybe került a hallássérültek ellátása
Magyarországon a hallássérültek mindennapjait segítő jelnyelvi tolmácsok költségeit az állam állja. A jelnyelvi tolmácsokat tömörítő szolgáltatóknak minden évben pályázatot kell benyújtaniuk, ezek után köt az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) finanszírozási szerződést velük. Tavaly novemberben – akkor még Réthelyi Miklós miniszter – rendeletet jelentetett meg a pályáztatási rendről. A jogszabályban a miniszter előírta, hogy január közepén ki kell írni a pályázatot. A tárca több hónapos csúszással, áprilisban írta ki a pályázatot.
Önmagában már ez a késlekedés is rendkívül nehéz helyzetbe hozta a szolgáltatókat, mert az előző évi finanszírozási szerződések március végén lejártak.
A március és június közötti időszakra a minisztérium alkalmi szerződést kötött, de az érvényes szerződések ellenére pénzt még egyik szervezet sem látott. A minisztériumnak május 22-én kellett volna kihirdetnie, mely szervezeteket tartott támogatásra érdemesnek: azaz melyekkel folytatja a munkát június elsejétől.
Az EMMI illetékesei ezt a határidőt sem tartották be. Kéthetes csúszással, június elsején jelentették meg annak a 21 szervezetnek a nevét, amelyekkel szerződést kötnek. A szolgáltatóknak emiatt nem volt lehetőségük elsajátítani a júniustól érvényes új nyilvántartási rendszerhez szükséges számítógépes programot. Erre csak többnapos késéssel került sor, aminek következtében többszörösen sérültek a siketek jogai. (Azért van új rendszer, mert így kevesebb visszaélési lehetőség van az elszámolásánál, illetve digitálisan egyszerűbb nyilvántartani, hol és hány órányi tolmácsolást igényel a szolgáltatókhoz forduló hallássérült ember. Korábban papír alapon, utólag számolták el a jelnyelvi tolmácsok ledolgozott óraszámait. Az új rendszerben 120 órában maximalizálták a siketek által igénybe vehető óraszámot. A racionalizálással a szolgáltatók zöme egyetért.)
A Népszabadságot több jelnyelvi tolmács is megkereste. A minisztérium jogszabálysértései miatt egyre nehezebb ugyanis a hallássérült emberek ellátása. A szerződések hiánya miatt volt, aki határozott idejű szerződéssel dolgozott, de olyan is akadt köztük, aki munkaszerződés nélkül volt kénytelen végezni a feladatát.
A szolgáltatók közül több is kénytelen volt hiteleket felvenni, vagy egymástól kölcsön kérni, azért, hogy a béreket és a közüzemi számlákat ki tudják fizetni. Úgy tudjuk, a Jelnyelvi Tolmácsok Országos Szövetsége a pénzhiány és a bizonytalanság miatt kialakult súlyos helyzet kapcsán levélben fordult az illetékes államtitkárhoz. Soltész Miklós válaszra sem méltatta őket.
Megkérdeztük a minisztérium sajtóosztályát, miért nem válaszolt az államtitkár a tolmácsok megkeresésére. Azt is megkérdeztük, mikorra számíthatnak a pénzre a szolgáltatók? Szerettük volna kideríteni, mivel magyarázza az államtitkárság a pályázatokkal kapcsolatos késlekedést. A minisztériumtól mindezekre a következő választ kaptuk: „A tolmácsszolgálatok működtetésére vonatkozó pályázat kiírását jelentősen késleltette a pályázat bonyolítására jogszabály alapján kijelölt Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány státuszának megváltozása. Az átalakulás megtörténtét követően a pályázat haladéktalanul kiírásra került. Ezt követően a nyertes pályázókkal a szerződéskötés megtörtént, így a működési támogatások kiutalásának nincs akadálya, arra a legrövidebb időn belül sor kerül.”
