Kiút vagy kiűzetés?
Ő az egyike annak a félszáz hajléktalannak, akik évek óta az Örs vezér tértől egy-két kilométerre lévő területen élnek. A kerületet jól ismerők szerint tizenöt-húsz éve „költöztek be” az első hajléktalanok az erdőbe, azóta pedig évről évre többen kerestek itt menedéket.
Néhány száz méterre az erdő mentén vezető villamospályától, sűrű bokrok, fák takarásában lépten-nyomon kalyibákba botlani: akadnak itt éppen csak az esőtől védő tákolmányok, de „többszobás”, kerítéssel körbevett építmények is. A területet szinte mindenütt bokáig érő szemét borítja, nincs vécé, nincs villany, vizet pedig csak a közeli autómosóban kaphatnak, vagy egy tűzcsapból szerezhetnek az itt élők. Mégis: a jobbára segélyből, kukázásból, alkalmi munkából tengődő „erdőlakók” otthonuknak mondják ezt a területet és a kis kalyibákat, ahová esténként hazatérhetnek. Becslések szerint félszázan éltek itt a közelmúltig. Most viszont úgy tűnik, hogy meg vannak számlálva a Terebesi erdő hajléktalankolóniájának napjai.
A Város Mindenkié (AVM) hajléktalan-érdekvédő szervezet hírül adta: a kőbányai önkormányzat felszámolja a Terebesi erdőben élők kunyhóit, arra hivatkozva, hogy a területet „visszaadják a kirándulóknak”. A szervezet ellenzi ezt, mert kérdésesnek tartja, hogy jogszerű-e a kalyibák tervezett eldózerolása, és aggódnak az erdőben élők sorsa miatt. Úgy vélik, hogy az érintettek legfeljebb egy-két évet tölthetnek szállón, utána jövedelem nélkül továbbra sem lenne hová menniük. Tiltakozik a kitelepítés ellen a Menhely Alapítvány is, amely közleményben úgy fogalmazott: Csepel, Újpalota, Zugló, Ferencváros után most Kőbányán indult kunyhófelszámolási akció – miközben a most kitelepítésre ítélt 40-50 embernek otthon helyett pusztán időleges lakhatást tudnak nyújtani.
Az AVM egyik aktivistája kiemeli azt is: az erdőlakók évek óta elszigeteltséghez szoktak, teljesen önállóak, függetlenek, így különösen kockázatos lenne „erővel” felforgatni eddigi életüket, intézményekbe kényszeríteni őket. Ráadásul – teszi hozzá – „ők legalább a maguk módján és lehetőségeikhez mérten megpróbálnak otthont teremteni, boldogulni”. Szavait alátámasztja, hogy a területen élők között akadnak olyanok, akiknek az erdő rejteke, a saját kunyhó lehetőséget adott arra, hogy megpróbáljanak visszakapaszkodni a társadalom pereméről.
A harmincas évei közepén járó Mónika és párja, Endre például itt kezdett új életet. Több helyiségből álló kalyibát építettek, drótkerítéssel vették körbe birtokukat, ahol állattartásba kezdtek. Miközben a férfi az utcán, kukákban, lomtalanításkor talált használható holmikat árul bolhapiacokon, Mónika a viskójuk melletti ólakban, ketrecekben tartott állatokról (disznókról, tyúkokról, galambokról, libákról, fácánokról) gondoskodik. Mint mesélik, őket a lehető legrosszabbkor érte a kitelepítés híre: „Évek óta azért dolgozunk, hogy végre összegyűjtsünk annyi pénzt, amiből vidéken vehetünk egy kis házat. Most kapkodva próbálunk helyet keresni magunknak és az állatoknak”. Miközben az AVM szerint az önkormányzat jogszerűtlen, embertelen, önkényes eljárásra, az erdőben élők kiűzésére készül, addig a X. kerületi polgármester, Kovács Róbert (Fidesz–KDNP) úgy véli, pont ennek fordítottjáról van szó: kiutat mutatnak a reménytelen helyzetben lévő hajléktalanoknak.
– Embertelen körülmények között élnek, jogtalanul elfoglalt területen, engedély nélkül épített viskókban a Terebesi erdő lakói, mi pedig segíteni szeretnénk rajtuk. A Baptista Szeretetszolgálatot kértük fel arra, hogy vegyék fel a kapcsolatot az ott élőkkel, és gondoskodjanak megfelelő elhelyezésükről. Mindehhez persze az önkormányzat is segítséget ad. Szerdán adtuk át például a Lélekháznak nevezett otthont, ahol kulturált körülmények között élhetnek akár az erdő lakói is. Később pedig segítjük őket az elhelyezkedésben, sőt még abban is, hogy önkormányzati bérlakáshoz juthassanak – mondja a polgármester.
Kovács Róbert szerint mindezek alapján kétséges, ki az, aki valójában a Terebesi erdőben élő hajléktalanok érdekeit képviseli: az a szervezet, amely fenn akarja tartani a jelenlegi lehetetlen körülményeket, vagy az önkormányzat és a szeretetszolgálat, amely érdemi segítséget nyújt?
Noéh András, a Baptista Szeretetszolgálat koordinációs igazgatója mindezt azzal egészíti ki: – Szociális munkásaink az elmúlt napokban többször jártak a Terebesi erdőben, és az ott élők kétharmada, harminc ember azonnal, önként vállalta, hogy otthagyja kunyhóját, és elfogadja a segítséget. Ők már szállóinkon laknak, és egyetlen panaszt sem kaptunk tőlük. Ráadásul egy férfi, aki párjával két évet élt az erdőben, néhány nappal az után, hogy az egyik szállónkra költözött, már munkát is talált. Egy lakatosműhelybe vették fel.
Az AVM-et nem győzi meg az önkormányzat és a szeretetszolgálat érvelése, ígérete. A szervezet szerdán figyelőszolgálatot állított fel az erdőnél, hogy megakadályozhassák a kunyhóbontást. Az önkormányzatnál azt mondták: szeretnék, ha az erdőben élők közül mindenki önként fogadná el a segítséget, mert a területen biztosan nem maradhatnak kalyibák.