Magyary Zoltán, a kormány közigazgatás-korszerűsítési programjának névadója akkor a pénzhiánnyal küzdő, s az ezt ellensúlyozandó szoros felügyelet alá vont önkormányzatok államosításáról beszélt.

A „jó állam”, a „jó kormányzás” megteremtése érdekében útjára indított program ma is erősen központosított állam kialakulásához vezet, amely egyre kevesebb szerepet szán a helyi autonómiáknak. A végletekig eladósodott megyei önkormányzatok intézményeit már államosították: januártól a kormányhivatalok működtetik az iskolákat, a kórházakat.

A közgyűlések csak területfejlesztési feladatokat látnak el, de ehhez nem biztosítottak pénzt, s hiányos a jogszabályi háttér is – véli Gyenesei István, a Somogy Megyei Közgyűlés tagja, volt miniszter. Állítja: így a testület semmit nem csinál. Azt pedig, hogy az intézkedés mennyire átgondolatlan volt, szerinte amúzeumok körüli huzavona is jelzi: azokat az állam most a városoknak adná vissza.

Jövő januárban a helyi önkormányzatokon a sor. A helyhatóságok feladat- és hatásköreiről, illetve a finanszírozásról két évtizede folyik a vita, s ennek a Fidesz egy huszárvágással akar véget vetni. Vagyis: a kormány viszi az eddig a jegyző hatáskörébe tartozó feladatok egy részét, s azokat a kormányhivatalok 2013. január 1-jétől működő járási – a fővárosban 23 kerületi – hivatalához delegálja. Harminc év után megint lesznek járások.

Államosítják a gyermekvédelem rendszerét is: eddig gyámügyekben az önkormányzathoz kellett menni, míg jövőre már a járási hivatal gyámhatósága jár el. Változás lesz emellett a szociális juttatásokkal összefüggő ügyintézésben. Amikor a támogatásról egyedi döntést kell hozni – amelyhez a kérelmező körülményeinek ismeretére van szükség –, továbbra is a helyhatósághoz lehet fordulni.

Ha azonban valamilyen juttatás automatikusan jár –ilyen többek között az időskorúak vagy a munkanélküliek támogatása –, a járási hivatal intézkedik. A kormányzati ígéretek szerint a lakosság mindezzel csak jól járhat, mert az okmányirodákban – ezek száma több mint 250 – járási kormányablakokat alakítanak, s ott állítólag valamennyi, a kormányhivatalok térségi szakigazgatási szerveinek hatáskörébe tartozó kérdést megoldják.

Ilyenek többek között a nyugdíj- és egészségbiztosítással, a népegészségüggyel kapcsolatos ügyek, vagy akár egy földhivatali tulajdoni lap beszerzése is. De talán akkor sem kell többet utaznia senkinek, ha olyan ügyes-bajos dolga akad, amit korábban saját lakóhelyén intézhetett. Járási kirendeltség vagy legalább egy, a polgárnak segíteni tudó ügysegéd mindenütt lesz, ahol ma polgármesteri hivatal van.

Ha saját hatásköreit maga akarja gyakorolni, az állam ezt megteheti – mondta kérdésünkre Gémesi György, Gödöllő polgármestere, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének vezetője. De az szerinte kérdéses, hogy ennek most jött-e el az ideje, hiszen a rendszer hatékony, s az év végéig hátralevő idő alatt ilyen méretű átalakítást lehetetlen jól végrehajtani; ehhez öt-nyolc év kéne. Maga egyébként nem látott olyan hatásvizsgálatot, amelyből arra lehetne következtetni, hogy a közigazgatás olcsóbb és hatékonyabb lesz.

Az egész reform értelmetlen, drága, nem segíti az átláthatóságot, a jó működést, tehát felesleges – ez a véleménye Wittinghoff Tamásnak, Budaörs független polgármesterének. Ő a leginkább attól tart, hogy a szolgáltatások színvonala romlik. A város például 18 munkaállomással működő okmányirodát hozott létre, s miután a járási székhely Budakeszi lesz, félő, hogy leépítésekre lehet számítani. Egyébként azt önmagában is nevetségesnek tartja, hogy nem Budaörs lesz a járásközpont, mert a fővárosban kisebb lélekszámú kerületekben is felállítanak „járási” hivatalt, náluk viszont nem.

Az emberek megszokták, hogy ügyes-bajos dolgaikkal az önkormányzathoz fordulhatnak, jövőre viszont el kell küldeni őket, keressék meg az illetékes hivatalt – érvel a változások ellen Pál Tibor MSZP-s képviselő, egykori belügyi államtitkár. Szerinte a döntés másik hátulütője, hogy nem lesz kin számon kérni, ha rosszul működik a rendszer. Amennyiben a polgárok elégedetlenek voltak, négyévente a polgármestert felelőssé tehették – fogalmazott –, a járási hivatal vezetője viszont a kormánytól kapja a megbízást.

Wittinghoff felvetette: az okmányirodák, a gyámhatóság és a szociális igazgatás egy részének működtetésére nem érdemes újabb hivatalt felállítani. Valaki álmodott egy merészet, amit – a későn, de hatalmának védelme érdekében mégiscsak felébredő fideszes polgármesteri lobbi miatt – csak részben sikerült végigvinni, így pedig szerinte semmi értelme az egésznek. Gyenesei is hasonlóképpen látja: úgy döntöttek a járási rendszer kialakításáról, hogy most a gombhoz keresik a kabátot, tehát a hivatalhoz a feladatot.

Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke, Tab polgármestere ugyancsak emlékeztetett arra, a szándék eredetileg valóban az volt, hogy az államigazgatási hatáskörök kivétel nélkül kerüljenek járási hatáskörbe. Most ez csak részlegesen valósul meg. Ő mindazonáltal bízik abban: sikerül elkerülni, hogy dupla költségek merüljenek fel. Egyébként szerinte ez kezdeti lépésnek jó, hiszen az okmányirodai hálózaton keresztül csaknem minden ügyet el lehet majd intézni. Az úton azonban tovább kell majd menni, s a cél csak az lehet, hogy az összes államigazgatási ügyben a járási hivatalok járjanak el.

A politika az eredeti törekvésekhez képest sok mindent felülírt – ismerte el Schmidt Jenő is. A hatáskörök teljes átalakítása mellett azt sem sikerült keresztülvinni, hogy a fővárosban csak hét körzeti hivatal alakuljon. Érdemi megtakarításra pedig a polgármester szerint épp ott lett volna lehetőség, ahol az apparátus létszáma nagyobb. Ezért sajnálja, hogy Budapest 23 kerületi hivatalt követelt ki magának.

Pál Tibornak súlyos elvi aggályai is vannak. A helyhatóságok államigazgatási hatásköreinek elvonása szerinte egy folyamat része, amelynek a vége az lehet, hogy az önkormányzatoknak a helyi ügyekre jószerével semmilyen befolyásuk nem marad. Elveszik az igazgatási feladatokat, viszik az iskolákat, az állam a hitelek felvételének engedélyhez kötésével beleszól a települési költségvetésbe, a kormányhivataloknak minden eddiginél erősebb ellenőrzési jogosítványokat biztosítanak, de a kormánymegbízott még akár rendeletet is alkothat az önkormányzatok helyett – sorolta kifogásait a politikus.

Ne legyen olyan közösségszervező erő, amely helyi szinten képes a központi kormányzattal szemben saját érdekekeinek érvényesíteni – Pál szerint ez lehet a jelenlegi hatalom célja. Ha valóban így lesz, Wittinghoff szerint visszatérünk a tanácsrendszerhez, amikor mindent az állam döntött el. Vagy legalábbis a járásközpont – állítják más források –, mert az alaptörvény lehetővé teszi, hogy kötelező önkormányzati feladatok ellátására társulási kényszert írjanak elő. Kézenfekvő, hogy ilyen társulásokat járási szinten hozzanak létre – a székhelyek kijelölésénél pedig politikai szempontok is szerepet játszottak –, s ezzel az önkormányzatiság végképp kiüresíthető.

Jönnek a komisszárok?

A járások kialakításáról szóló törvénycsomag egyik eleme az utolsó pillanatig hiányzott. A múlt péntekig nem lehetett tudni, ki állhat a hivatalok élére. A közigazgatási és igazságügyi miniszter ezen a poszton szakembereket látott volna szívesen, a kormánypárt azonban ezt másként látta. Ennek talán az egyik legfontosabb oka, hogy 2014-ben 199 fős lesz a parlament, így a Fidesz-frakcióban sokan vannak, akik biztosan nem lesznek képviselők. Számukra a hivatalvezetői poszt legalább egzisztenciális biztonságot jelent.

A tárcavezetőnek engednie kellett, s a módosító indítványában már az szerepel, hogy ezt az állást parlamenti képviselő is betöltheti. Egy megkötés azért van: a pályázónak legalább öt év közigazgatási gyakorlattal kell rendelkeznie, amit képviselőként is megszerezhetett. Aki tehát első ciklusát tölti a házban, kiesik. S hogy legyen szakember is a hivatal vezetői között, a helyetteseknek igazgatásszervezői vagy jogi végzettséggel kell rendelkezniük.

Kilóg a lóláb: az „elvtársaknak” akartak helyet csinálni, ez a lényege az átalakításnak – így látja Wittinghoff Tamás. Gémesi György pedig kijelentette: a járások visszaállítása után lesznek járási párttitkárok is, tehát a kifejezetten szakmai jellegű tevékenységet politikai felügyelet alatt folytatják. Pál Tibor úgy fogalmazott: komisszárok lesznek. Gémesi úgy látja: jó lett volna, ha az érintett önkormányzatok is beleszólhatnak, ki legyen a járási hivatalok vezetője.

Schmidt Jenő viszont úgy gondolja: a politikusnak van egy nagy előnye: törekszik az ügyek megoldására. Egy választott tisztségviselő szerinte nehezebben mond nemet, mint akit kineveznek. Ez igaz, de a Fidesz képviselői közül nyilván az lehet majd hivatalvezető, akit 2014-ben nem akarnak indítani a választáson. A polgármester azzal árnyalta a képet, hogy hiába ül valaki bele egy székbe, ha a pártja nem nyeri meg a választást, a következő kormány kipenderítheti.

Mi marad végül?