Az ügyészségnek kérdeznek az MNV ügyvédei Sukoró ügyében?
Noha a büntető- és a polgári ügynek egymástól függetlenül kellene zajlania, egyre több jel mutat arra, hogy a büntetőeljáráshoz a polgári perrel akartak megágyazni. Úgy, hogy közben azt kockáztatják: hatalmas kártérítési pert akaszt az állam nyakába Joav Blum.
Az ügyről dióhéjban: amerikai és izraeli befektetők egymilliárd eurós beruházással Sukorón építették volna fel a King’s City szórakoztató- és szállodakomplexumot, ennek érdekében Joav Blum pilisi és albertirsai gyümölcsöseit elcserélte az állammal a sukorói területekre, csaknem 300 millió forint ráfizetéssel.
A csere azért jöhetett létre, mert Blum földjeire szükség lesz az M4-es autópályához. Az ügyből hatalmas botrány lett, ellenzői és a hatóságok szerint súlyos értékaránytalanság áll fenn, az államot milliárdos kár érte, s az autópálya csak ürügy volt, valójában Gyurcsány Ferenc bűnös módon utasította az apparátust arra, hogy a befektetői érdekek szerint cselekedjenek.
Az ügyben hűtlen kezelés és hivatali visszaélés miatt nyomozás indult, Oszkó Péter pénzügyminiszter pedig 2009-ben utasította a vagyonkezelőt, hogy bíróságon kezdeményezze a csereszerződés semmisségét, a bíróság hatáskörébe utalva annak eldöntését, igazuk van-e a botrányt keltőknek.
Császy Zsolt, az ügy egyik gyanúsítottja korábban több interjúban is utalt arra, hogy a polgári perben a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) ügyvédei által feltett kérdések a büntetőügy gyanúinak alátámasztását inkább szolgálhatják, mint a polgári perben a saját igazukét. Most, hogy a nyomozás lezárult, a polgári perben pedig elsőfokú ítélet született, s az érintettek megismerhették az ügyben keletkezett iratokat, e felvetés megalapozottnak tűnik. Nem szokványos módon, közös szálak látszanak fölsejleni a büntető- és a polgári ügyben.
Az MNV képviseletében eljáró Sárhegyi és társai ügyvédi iroda menet közben többször is módosította a telekcsere semmisségét kérő keresetet, annak ellenére, hogy az Oszkó Péter által jegyzett utasítás szerint a célt úgy kell elérni, hogy a magyar állam kártérítési felelőssége ne merüljön fel az ügyben (hiszen ez esetben Joav Blum joggal és komoly nyerési eséllyel indíthatna kártérítési pert az állam ellen).
Ezért az eredeti kereset az értékaránytalanság megállapítását kérte, később azonban azt is kérvényezte az MNV ügyvédje, hogy a bíróság állapítsa meg azt is, hogy a szerződés „lehetetlen szolgáltatásra” irányult, valamint színlelt volt. Érveik szerint valójában nem az autópálya-építés érdekében cseréltek, hanem a sukorói beruházás miatt. Kérdés, hogy a kereset módosítása ily módon jogszerű volt-e, hiszen ha az utóbbi két indoknak helyt ad a bíróság, akkor az a magyar állam érdekkörében felmerülő körülmény, így felmerül az állam kártérítési felelőssége.
Lapunk úgy tudja, az Oszkó Péter által jegyzett utasítást közben az Nemzeti Fejlesztési Minisztérium módosította. Ezt kérdeztük a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőtől is, de lapzártánkig nem válaszoltak. Úgy tűnik tehát, hogy az MNV ügyvédje megbízói utasítása szerint cselekedett. Kérdés, hogy miért utasította a megbízó olyan lépésre, amely ellentétes az állam érdekeivel?
A polgári per elsőfokú ítélete két ok miatt minősítette semmisnek a szerződést: egyrészt azért, mert az értékbecslések szakmailag nem voltak megalapozottak, másrészt pedig azért, mert a bíróság bizonyítottnak látta, hogy a Vagyontanács egyik tagjának fontosabb volt a turisztikai beruházás, mint az útépítés. Ha az állam ki akarná zárni Blum kártérítési perének lehetőségét, e megállapítás ellen fellebbeznie kellett volna az ügyvédnek, hiszen ez az állam érdekkörében felmerülő szabálytalanság.
De az MNV jogi képviselője nem ezt tette, inkább a másodfokú eljárásban azt próbálja bebizonyítani, hogy Tátrai Miklós is színlelt. Mindezt annak ellenére próbálja igazolni, hogy az ügy kipattanását okozó miniszterelnöki emlékeztetőben Tátrai maga mondja: az útépítés lehet az indok az állam oldaláról a cserére.
Az ügyet színezi, hogy ugyanez az ügyvédi iroda bejelentkezett a büntetőeljárásba a sértett (magyar állam, MNV) oldalán. Az persze önmagában furcsaság, hogy mindez úgy történt, hogy a hűtlen kezelést, vagyis az államot ért kárt nem bizonyították, s ez nem nyert bizonyságot a polgári eljárásban sem.
Ez a lépés ugyanakkor felveti a kérdést: nem pusztán azért módosították-e a keresetet – kockáztatva ezzel a magyar állam kártérítési felelősségét is –, hogy feltehessenek olyan, a büntetőügyben fontos kérdéseket a polgári perben, amelyeket az eredeti keresetlevél mellett nem tehettek volna fel, mert nem tartozik a tárgyhoz? Ha így van, ezzel direkt módon ágyaznak meg a büntetőeljárásnak, hiszen a gyanúsítottat nem terheli bíróság előtt igazmondási kötelezettség, ám a polgári per tanúját igen. A gyanúsítottak szavahihetőségét megkérdőjelező ellentmondások azonban eddig nem voltak.
A szavahihetőség szempontjából érdekes azonban az MNV ügyvédeinek álláspontja, amikor azt állítják: az autópálya-építéshez nem lett volna szükség egész telkek megszerzésére , elég lett volna csak azon földrészek kisajátítása, amelyen a pályatest áthalad. Ez korábban is vita volt, s az ügyvédeket nem zavarta az sem, hogy a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. korábban úgy nyilatkozott: mindig egész telkeket szereztek meg, annál is inkább, mert a tulajdonos jogszerűen kérheti a teljes terület átvételét. Pedig efféle ügyletekben lehetett rutinja a Sárhegyi és társai ügyvédi irodának: az első Orbán-kormány idején, 1998 és 2002 között ugyanis ők intézték az autópálya-építéshez szükséges földszerzések jogi munkáit, 1,6 milliárd forintért.
