Véleményünk az utcai agresszióról: Mocsok

Jobb lenne azt gondolni, hogy ezek gyomorforgató, de nem fontos ügyek. Öklendezünk, hallván, hogy a kilencvenéves főrabbinak nekirontott az utcán egy férfi, hogy utálatát szeme közé ordítsa, de veszünk egy mély lélegzetet: nagy baj nem történt, nem bántotta.

Könnyebb lenne remélni, hogy a miénk nem olyan vidék, ahol arab sakknagymestereket támadnak meg, velük sétáló sakkszövetségi elnököket kritikus állapotúra vernek – félő, hogy rendőrök.

Schweitzer József beszél Áder János államfővel pár nappal megtámadása után otthonában. A képet a nyugalmazott főrabbi családja bocsátotta rendelkezésünkre

Menekültnek nézték őket...

Tegyük a szánk elé a kezünket: nem tudjuk pontosan, mi történt. Nekünk végképp nem könnyű túllépni azon, hogy fiatal kolléganőnket hegyomlás nagyságú ember támadja meg, gyalázza, köpi, mert a munkáját végzi. Nem mondhatjuk enyhítő körülménynek, hogy nem radikális tüntetőből, hanem hétköznapi pesti emberből tört ki az őszinte ocsmányság. De megpróbálhatjuk.

Csakhogy keményen le kellene nyugtatózni magunkat, hogy maradjon reményünk. Hogy amikor csak néhány óra alatt a kisstílű undor ilyen sorozata kerül elénk, azt mondhassuk, hogy ezek peches napok.

Ennek jegyében nézzük tárgyilagosan a Jobbik géppontosan legyártott reakcióját: bár a magyarokat ért atrocitásokra is olyan gyorsan reagálnának az egyházak és a politikusok, mint ahogy a főrabbit védik egy „fantom” ellen. Sajnos nincs menekvés: e nyilatkozat maga is egy a felfoghatatlanul alantas támadások között.

Nincs más választásunk: mások mocskát most nekünk kell eltakarítanunk – mondta az államfő Schweitzer megtámadása után. Igaza lehet.

Nincs mód a reménykedésre: itt a mocsok.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.