Véleményünk az utcai agresszióról: Mocsok
Könnyebb lenne remélni, hogy a miénk nem olyan vidék, ahol arab sakknagymestereket támadnak meg, velük sétáló sakkszövetségi elnököket kritikus állapotúra vernek – félő, hogy rendőrök.
Menekültnek nézték őket...
Tegyük a szánk elé a kezünket: nem tudjuk pontosan, mi történt. Nekünk végképp nem könnyű túllépni azon, hogy fiatal kolléganőnket hegyomlás nagyságú ember támadja meg, gyalázza, köpi, mert a munkáját végzi. Nem mondhatjuk enyhítő körülménynek, hogy nem radikális tüntetőből, hanem hétköznapi pesti emberből tört ki az őszinte ocsmányság. De megpróbálhatjuk.
Csakhogy keményen le kellene nyugtatózni magunkat, hogy maradjon reményünk. Hogy amikor csak néhány óra alatt a kisstílű undor ilyen sorozata kerül elénk, azt mondhassuk, hogy ezek peches napok.
Ennek jegyében nézzük tárgyilagosan a Jobbik géppontosan legyártott reakcióját: bár a magyarokat ért atrocitásokra is olyan gyorsan reagálnának az egyházak és a politikusok, mint ahogy a főrabbit védik egy „fantom” ellen. Sajnos nincs menekvés: e nyilatkozat maga is egy a felfoghatatlanul alantas támadások között.
Nincs más választásunk: mások mocskát most nekünk kell eltakarítanunk – mondta az államfő Schweitzer megtámadása után. Igaza lehet.
Nincs mód a reménykedésre: itt a mocsok.