Kirúgások a hatóságoknál: Jön az Illés-kommandó!
A múlt pénteken a vidékfejlesztési miniszter felmentette az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség igazgatóját, Németh Zoltánt, s ugyanez lett a sorsa a dél-dunántúli felügyelőséget vezető Laki Zoltánnak is. A miniszter rajtuk kívül még három felügyelőség igazgatóhelyettesének mondott fel. Megkérdeztük az illetékes vidékfejlesztési tárcát a döntés okáról, ám érdemi választ nem kaptunk: a sajtóiroda annyit közölt, hogy Németh és Laki eltávolításának indokát a nyilvánossággal nem kívánják megosztani.
Megtudtuk ugyanakkor, hogy a győri székhelyű észak-dunántúli felügyelőséget a jövőben dr. Buday Zsolt irányítja, aki eddig a közép-dunántúli hatóság munkatársa volt. A pécsi központú dél-dunántúli hivatalt Varga István vezeti, ő korábban a Közép-Duna-völgyi felügyelőség igazgatóhelyettese volt. A két új vezető végzettségére, szakmai múltjára és esetleges pártkötődésére vonatkozó kérdéseinket a tárca elhárította, és a két leváltott igazgató sem kívánta kommentálni a történteket.
A minisztérium lapunkhoz eljuttatott közleménye kitért arra is, hogy néhány hírforrás szerint hétfőn az észak-dunántúli felügyelőség dolgozóit nem engedték be munkahelyükre. „Ezzel szemben az igazság az, hogy a felügyelőség informatikai rendszere hibásodott meg, s amíg a szakemberek dolgoztak a probléma helyreállításán, addig a dolgozóktól türelmet kértek. Délben mindenki felvette a munkát, az új igazgató pedig állománygyűlést tartott a hatóság munkatársainak” – legalábbis a minisztériumi álláspont szerint.
– Olyan volt, akár egy kommandósakció – hüledezik a győri székhelyű felügyelőség vezetőjének leváltását felidéző egyik munkatárs, aki nemcsak névtelenséget kér, hanem azt, hogy még a nemét se írjuk le. – Ha a vezetőt, a győri Fidesz legrégebbi tagját ilyen megalázó módon el lehetett távolítani a felügyelőségről, mire számítsanak a beosztottak? – kérdi.
Sokan voltak szemtanúi a hatóság múlt pénteki „megszállásának”, hiszen az épületben más szervezetek is működnek. Illés Zoltán politikai államtitkár elmondásuk szerint „becsörtetett” a felügyelőségre, állítólag iratokat, számítógépeket foglalt le. Az intézkedésig a munkatársak nem hagyhatták el az épületet. Németh Zoltán, a felügyelőség igazgatója értesüléseink szerint épp a fővárosban tartózkodott, úgyhogy neki ott adták át a miniszter által aláírt felmondólevelet.
A lapunk által megkérdezett jogászok szerint nem egyértelmű, volt-e joga ilyen intézkedéshez Illés Zoltánnak. Ő ugyanis politikai államtitkár, s ez a beosztása nem teszi lehetővé, hogy egy hatóságnál személyesen ilyen akciót bonyolítson le, iratokat, számítógépeket foglaljon le.
Információink szerint a munkatársak tudták, hogy Illés szeretné a kapun kívül látni az egyébként 2010 szeptembere óta a hatóság élén álló, 37 éves Németh Zoltánt – az eljárás mégis megütközést keltett, felháborodást, dühöt váltott ki körükben. Ráadásul többen megerősítették, hogy a felügyelőség munkatársait hétfőn reggel sem engedték be az épületbe, délig kinn kellett várakozniuk. – Azt se tudjuk, hogy egy fideszes belharcnak vagyunk-e az áldozatai, vagy Illés személyes bosszújáról van-e szó – mondta egy „kint rekedt” dolgozó a telefonba.
Illés három ügyben került konfliktusba Németh Zoltánnal. Időrendben az első az Audi Hungaria Motor Kft. győri járműgyár-bővítési helyszínére szóló engedélyének kiadása. A terület a Natura 2000 védettsége alatt állt, ám a világcég megszerezte az összes nemzetközi és hazai engedélyt, a növény- és állatvilágot kitelepítette az egyébként egykor lőtérként szolgáló területről.
Németh Zoltán hatósága kiadta az engedélyt a bővítésre, amit egy debreceni székhelyű környezetvédő civil szervezet megtámadott. Vezetőjük egyezkedésbe kezdett az Audival, mely a tárgyalásokat a bűnüldöző szervek tudtával, engedélyével állítólag rögzítette. Ezt követően a szervezet vezetőjét vesztegetés gyanújával előzetes letartóztatásba helyezték. Illés Zoltán nyilvánosan nem bírálta az Orbán Viktor által támogatott, a kormányfő beszédeiben jó példaként említett beruházás engedélyezését, de a hatóságnál úgy tudták: nem ért egyet vele.
Hasonló helyzet alakult ki a Győr-Pér reptér (részben szintén az Audi szándékai nyomán) tervezett fejlesztése kapcsán. Az is Natura 2000-terület, s a védettség megszüntetése nélkül nem bővíthető tovább. Amennyiben azonban a regionális légikikötő nem kapna hosszabb leszállópályát, akkor a közeli Pozsony átvenné a szerepét, s a Győrbe vagy Gönyűre tervezett nagyszabású autóalkatrész-beszállítói logisztikai park, illetve előszerelde a térség helyett valószínűleg Pozsonyt választotta volna. Ez a beruházás szintén élvezi a kormány támogatását.
Illés és Németh között legjobban az almásfüzitői vörörösiszap-tározókat kezelő Tatai Környezetvédelmi Zrt. miatt mérgesedett el a helyzet. Azt olvasták Németh Zoltán fejére, hogy egyedi határértékeket engedélyezett a szennyezés mértékére Almásfüzitőn. E miatt a Greenpeace aktivistái egy időre oda is láncolták magukat a felügyelőség bejáratához.
Ami a mostani ügyek előzményét illeti, 2010 nyarán–őszén Miskolcon, Pécsett, Szolnokon, Szombathelyen, Győrben, Szegeden és Székesfehérváron is személycsere történt a felügyelőségek élén Illés Zoltán kezdeményezésére. Az államtitkár akkor (bővebben nem részletezett) szakmai okokkal indokolta a váltásokat – igaz, a jogszabályváltozások nyomán különösebb magyarázatot nem is kellett fűznie ehhez. Tény, hogy az érintett vezetők eltávolítása szokatlan körülmények között történt (az előző kormány alatt mindegyiküket pályázaton választották ki, és a megbízatásuknak még csak a félidejénél jártak), mint ahogy azt is nehéz lenne vitatni, hogy az új igazgatók némelyike nem rendelkezett kikezdhetetlen szakmai előélettel. A Székesfehérvárra küldött Zay Andrea például korábban Illés személyi titkára, önkormányzati képviselőtársa, az andornaktályai Búbos Banka Környezetvédő Kör alapítója, iskolaigazgató, az MTV Közalapítványnál titkárságvezető is volt. Új posztján pedig rögtön rá is tévedt egy jókora aknamezőre (az ő vezetésével ellenőrizte és rendben lévőnek is találta a hivatal az Ajkai Timföldgyárat, nem sokkal a vörösiszap-baleset előtt), ez az ügy azonban nem befolyásolta a felügyelőségi karrierjét.
Az államtitkár korabeli nyilatkozata szerint „nem arról van szó, hogy politikai komisszárokat ültetünk jó szakemberek helyébe”. Sokszor valóban inkább a botránykerülés szándéka látszik (mint például Miskolcon, ahol Illés azért menesztette Pintér Istvánt, az Észak-magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség vezetőjét, mert az általa vezetett hatóság ártéri területekre is adott ki építési engedélyeket, és az is felmerült, hogy az egyik Sajó-parti bevásárlóközpont miatt öntötte el az egyik városrészt az árhullám). A helyi Fideszben erős embernek számító Németh menesztéséből viszont alighanem így is botrány lesz, és az sem kizárt, hogy az ügy a legfelső szinten is hullámokat kavar.
Titkosított vízállások
Egy tavalyi parlamenti szakbizottsági meghallgatáson az ágazat összes illetékese egybehangzóan katasztrofális ötletnek nevezte, hogy a kormány két tárca (a VM és a BM) között tervezi szétosztani a vízügyi irányítást. A Magyar Hidrológiai Társaság akkori nyílt levelében azt írta: „a szervezeti változás a vízügyi ágazat működését ellehetetleníti, és súlyos veszélyt jelent az ország vízkárokkal szembeni biztonságára, fenntartható vízkészlet-gazdálkodására, vállalhatatlan veszélyeket, biztonsági kockázatokat rejt magában”. A mérnökkamara állásfoglalása szintén „vállalhatatlan veszélyeket, biztonságpolitikai kockázatokat” említett. A civil szervezetek és a tudományos szféra által is kritizált lépés az ellenérvek dacára megtörtént, és ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy a korábban, még a két tárcavezető, Pintér Sándor és Fazekas Sándor érdekharcának feloldásaként kifundált új szisztéma működésképtelen. A folyamatos elvonások nyomán a napokban megkezdődött a vízjelző szolgálatot működtető Vituki felszámolása, szóba került az intézet értékes vízparti ingatlanának eladása – mellékesen pedig megszűnt a százhúsz éve folyamatosan működő vízállásjelentés és árvíz-előrejelzés (csak a dunai hajózóutakkal kapcsolatos információkat közlik a továbbiakban, nemzetközi kötelezettségek miatt). Márpedig egy olyan országban, ahol a lakosság közel fele ártérnek minősülő területen él (egyedül a Duna árterén 2,3, a Tiszáén 1,5 millióan laknak), valóban beláthatatlan következményei lehetnek – emberéletekben és anyagiakban mérve is –, ha az érintettek a szükséges információk híján nem tudnak felkészülni a közelgő árvizekre.
