Sajókaza új szökőkútja: Hová jut a sok svájci frank?
A Svájci Hozzájárulás keretében ugyanis ekkora összeggel támogatják a „Kazincbarcika és vonzáskörzete munkahelyteremtő fejlesztése” című programot, amelynek célja az észak-magyarországi régió munkanélküliségtől sújtott területein a „helyi erőforrásokra és értékekre építő foglalkoztatás ösztönzése”.
A cikkből kiderül, hogy a márciusban jóváhagyott projekt legfontosabb eleme a kazincbarcikai „inkubátorház”, ahol a tervek szerint induló vállalkozások bérelhetnek olcsón irodát, olcsón jutnak munkaerőhöz a térségben, emellett mentoroktól kaphatnak segítséget. Más községekben a turizmust, azaz az idegenforgalom növekedésén keresztül a foglalkoztatásbővítést támogatják.
Ebbe kapcsolódik Sajókaza, ahol a neoklasszikus Radvánszky-kastélyt újítják majd fel. Ott rendezvényközpont lesz. Ebben az épületben volt Magyarország legnagyobb magánkönyvgyűjteménye.
A svájci újságíró megszólaltatta a Svájci Hozzájárulás program budapesti hivatalának vezetőjét, aki elmondta, „ezekkel a projektekkel előtérbe kerülhetnek a térség természeti és kulturális értékei, és ezzel egyidejűleg a munkanélküliség ellen is fel lehet venni a harcot”. Liliana de Sá Kirchknopf azt is nyilatkozta, hogy „a svájci programban nincs specifikus romafókusz, mert az az inkluzivitás elvén alapul”, de reméli, hogy „a kastély felújítása során alkalmaznak romákat”.
A cikkből kiderül, hogy a sajókazai Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, Lázi István János az újságírótól hallott először az elnyert milliárdról és a kastélyfelújítási program részleteiről. A kisebbségi vezetőt nem tájékoztatták arról, hogy a felújítás során roma munkaerőt vonnának be.
A svájci lap a sajókazai főtér uniós forrásokból megvalósult felújítását említi példaként: a borsodi község „főtere felett Magyarország és az EU zászlói lengedeznek. A zászlórúd alatt új szökőkút csobog”. A felújításhoz szükséges közel kétszázezer svájci franknak megfelelő összegből viszont arra már nem futotta, hogy a cigánytelepen legyen vezetékes víz. „A szökőkutak és a cigánytelep között nincs 500 méter. És ez az út mégis az elsőből a harmadik világba vezet” – fogalmaz Bernhard Odehnal, a cikk írója, megemlítve, hogy a szintén külső – azaz uniós – források bevonásával megvalósuló csatornázási projekt önkormányzati terveiben a beruházás éppen a romák lakta telep szélén áll meg.
Sajókazán működik a Dr. Ámbédkar Iskola, amely az állami oktatásból kiszorult, „senkinek sem kellő” cigány fiataloknak nyújt oktatást. A svájci riportban megszólal az iskola igazgatója is. Derdák Tibor az új főteret, a kulturális központot és a kastélyt a „Sajókazai hatalom háromszögének” nevezte, és sajnálatát fejezte ki, hogy „svájci frankkal erősítik ezt a hatalmi struktúrát”.
A riport beszámol arról, hogy ezt az iskolát az évekig üres, lerobbant kastélyban szerették volna létrehozni, de az önkormányzat ezt nem engedte. Arról lapunk is beszámolt, hogy a magyar állam folyamatos hatósági vegzálásokkal, bírságokkal, a fenntartó buddhista közösség egyházi státuszának elvételével ellehetetleníti az iskola működését.
A svájci pénzek felhasználásáról mi is megkérdeztük a kastély felújításának egyik kezdeményezőjét, Petkovics Katalint, aki amellett, hogy a kultúrház könyvtárának vezetője, a sajókazai önkormányzat kulturális ügyekért felelős képviselője is. Elmondta, a pénz a kastély felújítására érkezik, hogy abból egy kulturális szabadidőközpont válhasson. Nem tudja, hány romát fognak bevonni a felújítási munkálatokba, amiről közbeszerzési pályázaton kell majd dönteni. Hozzáteszi, a fővállalkozó kiválasztásánál szempont lesz az is, az illető alkalmazzon sajókazai lakosokat is.
– Szakemberekre lesz szükség, sok a restaurálási munka a kastélyon – fogalmaz, utalva arra, hogy efféle munkában jártas szakmunkásokat nem biztos, hogy találnak helyben. A tervek szerint fiataloknak célzott tehetséggondozó programok is helyet kapnak majd a kastélyban. Azt is megtudtuk, a kultúrházban Petkovics vezetésével színjátszó kör működik, de ennek nincs cigány tagja. (Két éve a Népszabadság is beszámolt egy olyan színielőadásról, amelyet a cigánytelep lakói írtak és rendeztek. Az előadáson senki nem vett részt a helyi elitből.)
Lázi hozzáteszi, nemrég kapta meg a következő testületi ülés programját, de abban egy szó sincs a svájci programról, viszont tárgyalni fogják azt, milyen szabálysértéseket lehet büntetni 150 ezer forintig.
Úgy tudjuk, a Svájci Hozzájárulás budapesti irodájánál megütköztek a zürichi lap riportján. Az iroda tájékoztatása szerint „a Svájci Hozzájárulás az Észak-magyarországi és Észak-alföldi térségben egymillió svájci frankos ösztöndíjprogramot indít a hátrányos helyzetű, marginalizált fiatalok felzárkóztatására, további egymillió svájci frankot fordít a roma közösségek szociális szolgáltatásainak javítására, az integráció elősegítésére. A 13 millió frankból megvalósuló alapellátási és megelőzési, egészségnevelési programban pedig kiemelt cél a roma lakosok egészségi állapotának a javítása is. Továbbá egy partnerségi programban zürichi és magyar civil szervezetek dolgoznak együtt a kint dolgozó prostituáltak helyzetének megoldásán”.
Megtudtuk: a kastélyfelújítási program megvalósítása során – akárcsak az összes, Svájc által finanszírozott program esetén – az iroda szigorúan ellenőrizni fogja a pénzek felhasználását. Sajókaza példája azt jelzi, a kiemelt figyelemre szükség lesz.
