Hoffmann köszöntője
Játsszunk kisebb alapon, de készpénzbe’! – ezzel a szólással foglalhatnánk össze a pedagógusnapi tüntetés üzenetét. Magyarán: persze, persze, nagyon jó lesz majd, amikor jövő szeptemberben – esetleg, ahogy ma már pedzegetik, 2014. január elsején – bevezetik az új pedagógus-életpályamodellt, de jó lenne végre valami kézzelfogható eredményt látni. Még hihetőbb is lenne a középtávon beköszöntő Kánaán, ha rövid távon is mutatkozna egy kis cash. Mondjuk úgy húszszázaléknyi fizetésemelés formájában.
Nos, ezért vonultak utcára vasárnap a tanárok, és pontosan ez az, amit Hoffmann Rózsa nem ígérhet meg nekik. A helyzet roppant egyszerű: bár a kormányzati újbeszélből hiányzik a „megszorítás” szó, spórolni azért még nagyon is kell, és elsősorban az olyan nagy rendszereken lehet, mint a szociális szféra, az egészségügy és az oktatás. Az olyasféle kampányígéretek teljesítésére, mint a pedagógusbérek emelése, ezért – a Fidesz–KDNP őszinte sajnálatára – csak a távoli és ködös jövőben lesz lehetőség, amit viszont dőreség volna bevallani, ezért kellett törvénybe iktatni az életpályamodellt.
Jövő őszig (télig...) meg csak történik valami. Hogy mi ez a valami, arról egyelőre csak sejtéseink lehetnek. Például hogy ezzel a felemás államosítással a hatalom a kasszakulcsot a kezébe kaparintva az erő pozíciójából hajtja végre az iskolarendszer karcsúsítását. Régóta tudjuk, hogy több a hely, mint a gyerek, amiből következően tanár is több van, mint amennyi feltétlenül szükséges, ráadásul a mai iskola alkalmatlan arra, hogy mindenkinek ugyanolyan jó minőségű oktatást nyújtson. De amit a kormány például a felsőoktatás átszervezésekor felmutatott, az széles körű aggodalomra ad okot: csak rombolni lehet, ha hagymázos rémálmokat mindenféle egyeztetés nélkül, rajtaütésszerűen ültetnek át a gyakorlatba.
A valóság kényszereiről azonban szó sem eshet, hiszen a kormány öndefiníciója szerint a nép boldogítására, nem pedig a polgárokat partnernek tekintő irányításra szegődött. Ugyanez a szereptévesztés szülhette Hoffmann Rózsa „Pedagógusnapi köszöntő”-jét is, amelyet az erőforrás tárca honlapján találhat meg minden ünnepelt. Egy paternalista hangvételű, kenetteljes szöveget, benne egyrészt kínos lózungokkal a szoknya alól kikandikáló lukas harisnyáról (vö. „a nemzet napszámosa”) meg a mindenki által régóta óhajtott változásról, másrészt olyan vaskos csúsztatásokkal, mint hogy a törvényeket „az elképzelhető összes szakmai és civil szervezet is véleményezte”.
A levél, amely egy kéréssel végződik – „Bízzatok bennünk, mint ahogy mi is bízunk bennetek.” –, aznap került nyilvánosságra, amikor a kormány a Nemzeti alaptantervről szóló rendeletét közzétette. Hivatása szerint ez a jogszabály zárja majd a kötelezően keresztény-nemzeti világnézet és az önállóságnak semmiféle teret nem hagyó tantervek kalodájába Magyarország összes tanárát.
