Uj Péter: A silány külföldi
Schmitt „dr. Mindenre Igényt Tartok” Pál híres arról a sokadik érzékéről, amellyel mindig képes volt a számára legkínosabb témákba ártani magát, példákat hozhatunk az álamfői nyelvvédelemtől a Semmelweis Egyetem évnyitóján tartott drámai beszédig (ahol is a hazával szembeni erkölcsi kötelességről beszélt a hallgatóknak, arról győzködve őket, hogy ne menjenek külföldre dolgozni, miközben mindenki tudta, hogy az elnök minden gyereke külföldön él).
A Schmitt-kór enyhébb lefolyású változata elkapta a hazai politika másodvonalában serénykedő Bognár Lajos helyettes államtitkárt, aki a hétvégi budavári Libamájfesztivál megnyitóján arról beszélt, hogy meg kell védeni a kitűnő minőségű magyar élelmiszer-ipari termékeket a hazánkra zúduló silány külföldiektől.
A hazai élelmiszer-ipari termékek kitűnő minőségéről viszonylag kevés tapasztalatunk van, és még kevesebb bizonyítékot látunk arra, hogy a hagyományos élelmiszer-exportőr Magyarországnak a silány importáruk okoznának problémát. Viszont másutt a hasonlóan éles eszű protekcionista retorika éppen a silány minőségű magyar importot kárhoztathatná a helyi mezőgazdaság bajaiért. (Kárhoztatja is, a populista világdivatnak megfelelően.)
És a libamájnál jobb példaterméket nem is találhatnánk. A hazai termelés 85 százaléka exportra megy (mitől akar megvédeni micsodát az államtitkár?), és Franciaországban éppen a kitűnő minőségű hazai foie gras védelmében szokták fölborogatni dühös parasztok a magyar libamájas kamionokat.
Bonyolult dolog ez a globalizáció. Mi meg ordítunk fájdalmunkban, amikor az idegen gazdasági lobbik pénzelte állatvédők támadják a 25 milliárd forintos, sok ezer embernek munkát adó magyar libamájexport-ágazatot.
Elég hasonló logikai bukfenceket találunk az áruházpolcokon és minisztériumi egyeztetéseken vívott tejháborúban: a kormány megígérteti a szupermarketekkel, hogy eltűnnek a külföldi tejek és trappisták (én azt se bánnám, ha az összes trappista eltűnne), és akkor minden szép lesz.
Közben a Tej Terméktanács azt fejtegette, hogy az 1,4 millió tonnás hazai tejtermelésből 0,5 millió tonna megy exportra, az éves kereslet 1,5 millió tonna, tehát 600 000 tonna import van. Akkor mi a gond? Ha egyszer 600 000 tonna hiányzik a piacról?
A tanács szerint az import 1,5 százalékos tejek és trappisták között sok a silány minőségű. Valóban. Nem sok közte, hanem mind az. A külföldi és a magyar is. A trappista eleve a silány minőség szinonimája, a 1,5 százalékos tej pedig nem is tej, hanem csak valami fölözött, kiherélt, tejszerű ital minden normális szabvány szerint. Azt azért a legádázabb agrárnacionalista sem merné mondani, hogy a hazai tejtermékek az európai élmezőny közelébe férnének. Arra nincsen itt adottság (elég eső, jó legelő), termelési kultúra, semmi.
Nem a magyar sajtoktól retteg Európa. (Azt sem értem, hogy mi miért rettegünk az európaiaktól.)
