A Közép-európai Egyetemen tartott konferencián Lukács védelmébe vette az új egyházi törvényt, amely durván tizedére – mintegy 350-ről 32-re – redukálta az egyházként elismert szervezetek számát. A parlament vallásügyi bizottságának KDNP-s elnöke egyebek mellett a történelmi folytonosság helyreállítására hivatkozott. Hack Péter egyetemi docens, volt SZDSZ-es képviselő, a Hit Gyülekezetének diakónusa megjegyezte: a háború előtt a viszonylagos vallási tolerancia ellenére is elnyomó rendszer uralkodott, nem lát olyan tradíciót, amelyet azokból az időkből érdemes lenne folytatni.

Az egyházi státuszt jelenleg a parlament ítéli oda. Hack javasolta, hogy ezt a hatáskört adják vissza a bíróságoknak. Schanda Balázs (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) – aki az első Orbán-kormány időszakában a kulturális tárca főosztályvezetője volt – felvetette, hogy a mostani konstrukcióban sérülhet a törvényhozói és a végrehajtói hatalom szétválasztásának elve.

Problémát okoz az is, hogy nincs tisztázva, az egyházi rangjuktól megfosztott közösségek fellebbezhetnek-e az elutasító döntéssel szemben. Lukács Tamás elmondása szerint a korábban egyházként nyilvántartásba vett szervezetek több mint fele hivatalosan nem jelezte, hogy folytatni kívánja tevékenységét.

Tizedére redukálták az államilag elismert egyházak számát

A politikus ebből arra a megállapításra jutott, hogy az egyházak nagy része fiktív, legalábbis nem hitéleti céllal működő szerveződés. Szavaiból ugyanakkor kiderült, hogy a parlament legalább 14 olyan közösségtől vette el az egyházi státuszt, amely máskülönben formailag megfelelt a törvényi feltételeknek.

„Az a politikai döntés született, hogy nem normatív módon lesznek bejegyezve az egyházak” – közölte Lukács. Az első körben elismert felekezeteknél a történelemben betöltött szerepüket és/vagy társadalom súlyukat vették figyelembe. A második körben az volt a cél, hogy a nagy világvallások autentikus képviselőit jegyezzék be.

Csakhogy a törvényben nincs ilyen kritérium – hívta fel a figyelmet Mink Júlia (Wesley János Lelkészképző Főiskola). Az új egyházi törvény – mondta – „valóra váltotta legrosszabb rémálmainkat”. Schweitzer Gábor (MTA Jogtudományi Intézet) szintén bírálta, indokolatlannak és méltánytalannak minősítette a mostani szabályozást. Hangsúlyozta, hogy az ügyészségnek eddig is lehetősége lett volna fellépni a „bizniszegyházak” ellen.

„Üres halmaz” az ügyészségre hivatkozni – vágott vissza Lukács Tamás. Az ügyészség még azzal a vallási közösséggel szemben sem indított vizsgálatot, amely több éven át nemzetbiztonsági kockázatként szerepelt a Nemzetbiztonsági Hivatal évkönyvében (ebben a szcientológusokra utaltak – a szerk.) Lukács Tamás többször megkérdőjelezte a vallásszabadságról szóló eredeti, 1990-es törvény legitimitását, mondván, hogy az még a kommunista korszakban, a szabad választások előtt, társadalmi felhatalmazás nélkül született.

Az a törvény – vélekedett – nem az úgynevezett történelmi egyházak, hanem egy szűk csoport (értsd: liberálisok, SZDSZ, Hit Gyülekezete – a szerk.) érdekeit szolgálta. A KDNP-s politikussal Schanda Balázs is vitába szállt. Elmondta, hogy annak idején az ellenzéki pártok azt szerették volna, ha az egyházakról szóló törvénnyel az új, demokratikusan megválasztott parlament foglalkozik. Praktikus megfontolásokból éppen a nagy egyházak vezetői – Paskai László bíboros és mások – kérték, hogy ne halasszák el a törvény elfogadását.