Önkéntes búcsú a talártól
– Mindaz, ami az utóbbi két esztendő alatt az igazságszolgáltatásban történt, azt támasztja alá, hogy jól döntöttem, amikor 2010 végén lemondtam a fővárosi bírósági elnöki posztról – állítja Gatter László, aki csaknem napra pontosan harminc esztendeje helyezkedett el fogalmazóként a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, 27 éve bíró, s több mint húsz éven át volt vezető. Gatter most – nem egészen 56 esztendős korában – a talártól is önkéntes búcsút vesz.
Lemondásának egyik oka az Alkotmánybíróság hatáskörének csorbítása volt – emlékeztetett Gatter. A testület mozgásterét egy alkotmánymódosítással azért szűkítették, mert a visszamenőleges hatállyal kivetett 98 százalékos különadóról a kormánynak nem tetsző döntés született. A bíró akkor arra gondolt, hogy egy, a hatalom szándékaival ellenkező ítélet kapcsán is hasonló lépésre lehet számítani, ezért inkább leköszönt.
Elhatározását erősítette az is, hogy a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket államosították, ami Gatter szerint nagyszülei földjeinek elvételéhez volt hasonlatos lépés. A bíró a 2006. október 23-i zavargásokkal kapcsolatos ítéletekre vonatkozó semmisségi törvényt sem tartotta jogállamban elfogadható lépésnek.
Döntését mindemellett azzal magyarázta, hogy a Legfelsőbb Bíróság – és egyben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) – elnökével nem alakult ki bizalmi viszony. A jó kapcsolatra mindenképpen szükség lett volna, mert a Fővárosi Bíróság – az új elnevezés szerint Fővárosi Törvényszék – most is igen nehéz helyzetben van, a bíráknak ugyanis az átlagosnál lényegesen több és bonyolultabb ügyben kell eljárniuk – hangsúlyozta Gatter.
– Másfél esztendeje még nem is sejthettem, hogy a 62 év feletti bírákat kényszernyugdíjazzák, amire nincs semmilyen ésszerű magyarázat, és durván alkotmánysértő lépés: a bírói függetlenség lábbal tiprását jelenti – fogalmazott a volt elnök. Ehhez vezetőként semmiképpen nem akart volna asszisztálni, ezért sem bánja, hogy lemondott.
A távozó bíró ezt a lépést teljesen érthetetlennek tartja, hiszen most azokat is menesztik, akik a bíróságon 1992-ben levezényelt „rendszerváltás” idején kerültek meghatározó pozíciókba. Akkor az új megyei bírósági elnököket – egyébként nagyrészt a bírák akarata ellenére – Balsai István MDF-es igazságügyminiszter nevezte ki, és később a szocialista Vastagh Pál sem cserélte le őket.
Gatter – aki 1992-ben a Pest megyei, majd 1997-től a Fővárosi Bíróság elnöke volt – így nemigen érti, hogy a jelenlegi hatalom miért akar szabadulni azoktól az emberektől, akiknek korábban egy ugyancsak jobboldali kormány idején szavaztak bizalmat, s akiket azóta saját beosztottjaik is elfogadtak. Amúgy szerinte a bírák többsége – miként maga is – inkább konzervatív személyiség, ezért is furcsállja, hogy kollégái sorának éppen most kell idő előtt nyugdíjba vonulnia.
Arra a kérdésünkre, hogy a bírói kar miért nem tiltakozott, Gatter kijelentette: maga is sajnálja, hogy a döntés ellen alig emelt szót valaki. De az alkotmánybírák is csendben maradtak, amikor megnyirbálták a hatásköreiket – tette hozzá. A bírák hallgatása egyébként szerinte érthető, hiszen a kényszernyugdíjazás miatt sokan előbbre léphetnek, az érintettek pedig legfeljebb otthon panaszkodhatnak, aminek nincs különösebb visszhangja.
– Egy igazságügyminiszter nem mondhat véleményt konkrét ítéletektől – szögezte le egy újabb, szintén a bíróságok függetlenségét érintő eset kapcsán kérdésünkre Gatter. Navracsics Tibor szerint a Cozma-ügyben másodfokon született verdikt nincs összhangban a társadalom elvárásaival, ezért az ítélkezési gyakorlat felülvizsgálatát kérte a Kúria elnökétől.
Egy bírót ez „borzasztóan nem érdekel”, a közhangulat ugyanis nem befolyásolhatja, és „nagyon nem tetszik”, ha az emberek vért kívánnak – szögezte le a volt elnök. Még mindig sokan vannak, akik visszaállítanák a halálbüntetést – véli –, s ha a miniszter valóban fontosnak tartja, hogy a bírák legyenek figyelemmel a mindenkori közhangulatra, akár ezen is el lehetne gondolkodni, ami persze elég abszurd lenne. Gatter szerint egyébként valószínűleg a Győri Ítélőtábla hozta meg a helyes ítéletet, mert első fokon egy indulati cselekményt túl súlyos büntetéssel sújtottak.
A bírák már a kilencvenes évek elejétől szorgalmazták, hogy önkormányzati testületeik kapjanak érdemi hatásköröket, s beleszólhassanak például abba, ki lehet bíró vagy bírósági vezető – hangsúlyozta Gatter. Az MSZP-SZDSZ-koalíció által kezdeményezett 1997-es igazságszolgáltatási reform nyomán – amelynek előkészítésében maga is részt vett – a szervezet a végrehajtó hatalomtól teljesen függetlenné vált. Most e tekintetben is alapvetően változott a helyzet.
A bírák önigazgatási szervezete – az OIT – tavaly decemberben megszűnt, és helyette létrehozták az Országos Bírósági Hivatalt (OBH), amelynek élén már nem a főbíró, hanem egy széles hatáskörökkel felruházott vezető áll. Személyi és szervezeti, illetve költségvetési kérdésekben tehát nem választott bírókból álló testület, hanem egyetlen ember dönthet.
Handó Tünde azonban, bár sokan azt sugallják, nem teljhatalmú úr – jelentette ki Gatter László. Szerinte a kinevezéseknél továbbra is figyelembe kell vennie a bírák véleményét, s ha másként dönt, azt indokolnia kell. A kiemelt ügyeket sem helyezheti át tetszése szerint máshová: ezt az érintett bíróságnak kell kezdeményeznie, s Handó az eljárás lefolytatására nem konkrét bírót, hanem csak bíróságot jelölhet ki.
Túlzás tehát azt állítani, hogy a bíróságokat érintő minden fontos kérdésben egyszemélyi vezető határozna, de kétségtelen: szakítottak a korábbi önigazgatási modellel – szögezte le Gatter. A választott bírókból álló Országos Bírói Tanács pedig szerinte csak korlátozottan alkalmas arra, hogy kontrollt gyakoroljon, mert tagjai a második vonal ugrásra kész emberei, akik ebben a pozícióban leginkább előrelépési lehetőséget látnak. Ők tehát nemigen mennek majd szembe a központi akarattal.
Azzal a törekvéssel nem lehet vitatkozni, hogy szüntessék meg az egyes bíróságok munkaterhe – és emiatt a várható pertartam – között mutatkozó jelentős különbségeket – mondta Gatter. Nem tagadja: az OIT erre nem volt képes, mert a rosszul értelmezte a demokráciát, ráadásul nem egy esetben a helyi érdekek érvényesültek, és emiatt a nyilvánvalóan elkerülhetetlen átszervezések is elmaradtak.
Most Handó nyilván nem fog hezitálni – fogalmazott –, ha a számok azt mutatják, hogy valahol indokolatlanul sok bíró van, és a helyi vezetők ellenében is meghozza majd a szükséges döntéseket. Az is valószínű, hogy az ügyek gyorsabb befejezése érdekében a korábbinál lényegesen határozottabb intézkedésekre lehet számítani.
Kérdéses azonban – véli Gatter –, hogy a cél szentesíti-e az eszközt. Lehetséges, hogy rövidebb idő alatt születnek majd meg az ítéletek, de ez a volt elnök szerint könnyen a minőség rovására mehet. Erre egyébként azért is számítani kell – hangsúlyozta –, mert az idén a bírói kar csaknem tíz százalékát menesztik, ami az igazságszolgáltatás működésében a következő egy-két évben bizonyosan zavarokat okoz.
Ugyanakkor felvetődik, hogy a bírói függetlenség nem szenved-e csorbát. Gatter úgy látja, a mennyiségi szemlélet érvényesítése, a más bíróságokhoz történő kirendelés lehetősége ilyen következményekkel is járhat. Ezért az ízléséhez közelebb állt volna, ha az 1997-es önigazgatási modellt nem számolják fel, bár nem vitatja: annak korszerűsítése, a nehézkes, gyakran partikuláris érdekeket szolgáló döntési mechanizmusok újragondolása elkerülhetetlen lett volna.
Gatter egyébként hamarosan egészen új pozícióban lesz részese az igazságszolgáltatás működésének: ügyvédként fog dolgozni. A ma hatályos szabályok szerint egy évig csak már működő iroda alkalmazottja lehet, utána azonban önállóan akar dolgozni. Bár nehéz szívvel hozta meg a döntést arról, hogy a talártól is megváljon, büntetőbíróként szerzett csaknem harmincéves gyakorlata így mégsem vész kárba.
Névjegy
GATTER LÁSZLÓ 1975-ben érettségizett Győrött, majd az ottani járásbíróságon ügyintézőként dolgozott. 1977-től 1982-ig az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója, a diploma megszerzése után pedig a Pesti Központi Kerületi Bíróságon (PKKB) fogalmazó, később a Legfelsőbb Bíróságon titkár. 1985-től a PKKB-n bíró, később csoportvezető, 1991-től ugyanott megbízott elnökhelyettes, 1992-től a Pest Megyei Bíróság, 1997-től 2010-es lemondásáig a Fővárosi Bíróság elnöke. Gatter két egyetemen tanít, és rendszeresen jelennek meg tudományos publikációi.
