Konkrét tények és több jogszabály összevetése alapján azt állítják – hangsúlyozta Kerék-Bárczy –, hogy Magyarországon olyan közjogi rendszer épül ki, amely a hatalmon lévő erők számára a hatalom kizárólagos gyakorlását teszi lehetővé, a jelenlegi kormány leváltását pedig csaknem ellehetetleníti. Az alkotmányjogi panaszban kéttucatnyi olyan rendelkezést soroltak fel, amely a parlamenti kétharmad számára lehetőséget ad arra, hogy valamennyi független intézmény élére a saját embereit állítsa. Ezzel gyakorlatilag felszámolták a fékek és ellensúlyok rendszerét.

Az alaptörvény leszögezi: „senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom (…) kizárólagos birtoklására” – hangsúlyozta az ügyvezető igazgató. Amennyiben valamelyik politikai erő mégis erre törekszik, az szerinte mindenkit személyesen, közvetlenül és ténylegesen érint. Ugyanakkor az „ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni” – tette hozzá –, s az intézet a beadvánnyal éppen ennek a kötelezettségnek tett eleget. Az AB ezt másként látja, és a személyes érintettséget hiányolja, így a panaszt – miután az „a formai és tartalmi követelményeknek nem felel meg” – elutasította.

Sokan figyelmeztettek már arra, hogy a jogállam rohamosan leépül, de az intézet most arra tett kísérletet, hogy ezt a folyamatot ne politikai, hanem jogi érvekkel alátámasztva mutassa be az AB-nek, abban bízva, hogy valaki megálljt parancsol a hatalomnak.

– Az AB a tevékenységét meghatározó rendelkezések szerint azonban ezt nemigen teheti meg, mert alkotmányjogi panaszt csak egyedi államigazgatási vagy bírósági ügyben közvetlenül érintett személy nyújthat be –mondta kérdésünkre Lövétei István alkotmányjogász. A testület ebben az esetben is kizárólag azt vizsgálhatja, hogy a konkrét eljárásban alkalmazott jogszabály összhangban van-e az alaptörvénnyel.

Valamilyen absztrakt, esetleg a jövőben bekövetkezhető sérelem miatt tehát felesleges panaszkodni, de eséllyel az alaptörvénybe foglalt szabályokat sem lehet megtámadni. Más kérdés, hogy amilyen módon a kétharmados felhatalmazást nálunk értelmezik, az a joggal való visszaélés, alkotmányos elveket és nemzetközi jogi normákat sért – jelentette ki Lövétei. A kétharmad egyenlő a nyers erővel, így klasszikus alkotmányosságról szerinte már alig lehet beszélni.

Kiss László alkotmánybíró párhuzamos indoklásában arra figyelmeztet: a visszautasító végzés azt jelzi, hogy az AB „nem foglalt állást az indítvány érdeméről, mivel a jelenleg hatályos eljárási rend miatt ezt nem is tehette meg”. Így szerinte „alig van remény arra, hogy az indítvány tartalma szerinti, a magyar alkotmányos demokrácia egyik alapintézményét (a hatalommegosztás rendjében vizsgálandó fékek és ellensúlyok rendszerét) komplexen érintő jogszabályok alkotmányosságát” valaha is érdemben elbírálhassák. Így arra sincs reális lehetőség, hogy a jogállami jogrend alapvető fundamentumait vizsgálat tárgyává tegyék. Az AB „alkotmányvédelmi hatásköre ilyen típusú gyakorlásának mára már csak a látszata maradt meg, így pusztán szemlélője lehet csak a hatalmi ágakat érintő struktúrák átrendezésének. Reálisan nem foglalhat állást arról, vajon a jogállam formális előírásainak betartásával tényleg leépíthető-e a jogállam eddig kiépített intézményrendszere” – fogalmazott Kiss László.

Kiss László